nagykarácsony

Idén meglehetősen intenzívre sikeredett ez az ünnepi szezon - és meglepően jól éreztem magam végig, bár a végére azért elfáradtam. Ez volt a menetrend:

winter drinks III.

Ez a hét nem volt túl sikeres ezen a téren, de lássuk a felhozatalt:

1. Chai latte

Fel kellett mennem Budapestre a Flow Caféba, és ott kértem ezt az örök kedvencet, zabtejjel. Semmi extra, és nem is újdonság, de passzol ide, akkor meg már nem hagyom ki.

2. Puncs

Hozzávalók: rum, forró víz, méz, fahéjrúd

Ez egy elég fapados recept volt, mert épp nem volt kedvem bonyolítani a dolgokat, de akartam valami meleget és alkoholosat inni, ez meg elég egyszerű volt. Nem ittam meg az egészet, de olyat jót aludtam utána, hogy csak na! Másnap reggel meg a roiboos teámat öntöttem fel vele, úgy még jobban ízlett. a végén még rászokok a rumra

3. Vajas puncs (vagy mi)

Hozzávalók: rum, forró víz, vaj, fahéj, szerecsendió, szegfűbors

Az előző pont továbbfejlesztése, ez egy kicsit jobban bejött, csak túl hamar kihűlt. A továbbiakban maradok azt hiszem az alkoholmentes téli italoknál, de azért nem bánom, hogy van itthon egy üveg rum az ilyen hisztis hetekre.

A reggeli citromshotot elégg hanyagoltam a héten, csak ma sikerült visszatérnem hozzá, de megint megállapítottam, hogy mennyire jó.

(Most új kihívással nézek szembe: közel két év után képtelen vagyok most zabkását reggelizni, úgyhogy megpróbálok átszokni a japán/koreai erőlevesekre, csak hát ugye egy új szokás kialakítása idő... addig meg szenvedek reggelente.)

pánik-hála-pánik

Megint csúszok bele egy lefele húzó spirálba, pedig annyira várom (vártam) már a karácsonyt! De napok óta folyamatosan megint csak a rossz/bosszantó dolgokra tudok figyelni, és csúszok szét borzalmasan (pedig több nagyon hírt is kaptam, ld. lejjebb), nagyon nehéz egyben tartani magamat. Nagyon szeretnék visszamenni a kínai orvoshoz, de sajnos egy darabig nem lesz rá pénzem...

Az egyik teljesen kilátástalan dolog az, hogy szinte folyamatosan hallok valami nagyon magas frekvenciájú zúgást. Annyira nem zavar, hogy aludni ne tudjak tőle, de annyira igen, hogy ha csend van, akkor megőrülök. 99%, hogy nem csak képzelem és majdnem biztos vagyok benne, hogy a szomszéd hűtő-fűtő klímája az (ami ugye a mi házunkra néz, hosszú történet, nem akarom elmesélni) - de fogalmam sincs, mit lehetne tenni, hogy ne halljam.

Egy másik egyre kilátástalanabbnak tűnő dolog az egérhordákkal vívott háborúnk. Tegnap hármat fogtak meg a csapdák a plafonban, ma egyet, egy meg bemenekült a raktárszobába (miután beszorult a mosógép mosószeradagolója mögé). Az idegeinken táncolnak.

Egy harmadik kilátástalan dolog az örökké tartó és egyre feloldhatatlanabbnak érződő magányom, ami egyre mélyül, egyre mélyül, és egyre nehezebben nyitok emberek felé. Türelmetlen vagyok, könnyen felbosszantanak, és alig van, akivel szívesen beszélnék. Mondjuk nyilván nem segít az sem, hogy folyton történik valami, nekem meg folyton azzal kell sakkozni, hogy hova muszáj menni, és mennyi szociális energiát kell összegyűjtenem ezekre a "kötelező" körökre.

Bahh.

Úgyhogy írtam egy listát az elmúlt napok pozitívumairól, hogy ez is ott álljon a folyamatos frusztráltság mellett:
- haladunk a kavicstalicskázással;
- az egyik munkatársamtól teljesen meglepetésszerűen megkaptam karácsonyra Dénes Andrea Elfeledett növények című könyvét!
- megjött a második kanapé is, amit már egyedül is össze tudok hajtani (és amúgy is, teljesen szerelmes vagyok ebbe a dizájnba);
- ma begyúrtam háromféle keksztésztát;
- holnap nekiállok sütni, és már alig várom, kész az ütemtervem a következő két napra;
- idén a Bartimaeus-trilógia a téli komfort-olvasmányom;
- haladok a pakolással, már csak egészen minimális kupacmennyiséget kell eltüntetni;
- nem tudom, mi van Fiúval mostanában, de annyira figyelmes és annyira jól megvagyunk, mintha valami mesében lennénk reenchantment of the world (mármint ne értsétek félre, mindkettőnknek iszonyú sok munkája van ennek a harmóniának a megteremtésében, de néha megállok belegondolni, és olyankor egészen hihetetlen);
- voltam futni - csak 3,2 km, de az is több mint a semmi;
- elkezdtem összekészíteni a karácsonyi ajándékcsomagokat, és annyira jóóó;
- felraktam még egy fényfüzért;
- vettünk karácsonyfát;
- meg még egy fényfüzért (ez a negyedik, upsz), amihez van távirányító is, nagyon vicces;
- végeztünk egy miniprojekttel a munkában, amit pont karácsonyra akartam befejezni és nagyon jó visszajelzéseket kaptam;
- nyert a projekt, amit az utolsó utáni pillanatban írtunk meg!! (ezt még nem fogtam fel teljesen)

ufó vagyok,

 vagy másnak is van emotional support zoknija? :D

winter drinks II.

Ezen a héten inkább a túlélésre játszottam, nem annyira kísérleteztem, de azért nem sunnyogtam el a kihívást nem úgy mint a heti két táncot.

1. Narancsos forrócsoki
Hozzávalók: mandulatej, kakaópor (holland), étcsoki, narancshéj, narancslé, fahéj, nádcukor
Az elkészítése egy kicsit macerás, vagyis inkább azt mondanám, hogy időigényes - először áztatni kell negyed órát a narancshéjat... de megéri, IMÁDTAM a végeredményt, pedig olyan rég ittam igazán finom forrócsokit, hogy már kezdtem azt hinni, hogy csak a képzeletemben él az "igazi" forrócsoki-élmény, de nem! Ez tényleg mesés volt!

2. Tahinis-kardamomos forrócsoki
Hozzávalók: zabtej, kakaópor, étcsoki, tahini, méz, fahéj, kardamom
Rákattantam egy kicsit a mézes-tahinis dolgokra, úgyhogy gondoltam kipróbálom ezt is, akármennyire is furának hangzik. Nem rossz, de azt hiszem nem tettem elég kardamomot bele, mert annak egyáltalán nem éreztem az ízét. Nem volt akkora extázis, mint a narancsos, de lehet fogok még kísérletezni vele.

 

A reggeli gyömbéres-kurkumás-citromos shotot változó sikerrel sikerül elkészítenem reggelente - jól indult a hét, de aztán szerdán megint széthullottam*. De sebaj, megyünk előre, 10 éve azt se gondoltam volna, hogy minden nap 20-30 perceket fogok jógázni, ki tudja mit sikerül rendszeresítenem a következő 10 évben.

*mai állapotomat jól illusztrálja, hogy délután 5 körül kimentem a konyhába egy ollóért, hogy el tudjak varrni egy szálat a horgolásomban, és kb. 3 órával később sikerült visszamennem a nappaliba az ollóval, és befejezni ezt a feladatot - ezt most inkább magamnak írom emlékeztetőül, hogy a mindennapokban amúgy mekkora erőfeszítés az, hogy rendezett legyek és ne ugráljon egyik feladatról a másikra nonstop a figyelmem, úgyhogy tessék néha megállni és megdicsérni magamat, hogy most már az idő nagy részében nem váltogatom fénysebességgel a fókuszokat

szemet adtam neked, s te a sötétségbe néztél

Ez amúgy Irene Solà legújabb könyvének a címe, de találónak éreztem most, úgyhogy lenyúltam egy kicsit. 

Tegnap megint volt egy kisebb(=rövidebb) meltdownom a nagy sütisütés és egérválság közepette, aztán itt voltak Fiú barátai éjfélig, ami nyilván nem segített (mindig lenyűgöz, hogy egy ilyen kicsit faluban hogy tudtunk két ennyire különböző baráti kört kialakítani), de végül sikerült tartani magam.

Amikor ma elindultam a jégesőben a karácsonyi vásárra, akkor majdnem visszamondtam az egészet, de aztán végül elmentem, és jól is tettem, mert jókat beszélgettem, vettem ghít (!) és egy nemez gombát, és kerestem majdnem 12.000 forintot a sütijeimmel! Lol. Nem a fitoterápiát kéne tanulnom, hanem a kézműves élelmiszerkészítő képzésre kellett volna beiratkoznom...

És még havazott is. 

És a telefonom is újra működik.

Aztán hazajöttem, és azzal a lendülettel leültem Hogwarts Legacyzni a gép elé (Fiú elment, neki ma van a céges karácsony), hogy offoljam egy végre a külvilágot. Sajnos jövő héten még két blogbejegyzést meg kell írnom, meg szerdán lesz a céges karácsonyozás, és aznap szeretnék még beszerezni 1-2 ajándékot, ha már fent leszek Pesten, de amúgy annyira jó lenne már egész nap csak főzni meg horgolni meg aludni...

ugyanitt: valaki ajánlott év elején egy jóféle magyar határidőnaplót, amiben van heti jegyzetelő is, de nem emlékszem, hogy ki és melyik márkát. Ha magára ismer valaki, légyszi jelentkezzen! :D

kis mozaikdarabkákból kaparom össze a felhős napokat

Most már kezdek kikapaszkodni a gödörből, de NAGYON NEHÉZ úgy beosztani az időmet, erőmet, lelkesedésemet, hogy haladjanak is a dolgok, és közben ne égjek ki megint. A szociális energiáimmal is spórolni kell, nem is csak azért, hogy a karácsonyi vendégjárásban ne égjek ki újra, hanem hogy addig se. 

Csak néhány példa, hogy mi történt az elmúlt egy hétben:
- kicseréltük a szódagépünk patronját Óbudán;
- voltunk a nagynénéméknél megünnepelni a november-decemberi szüli- és névnapokat;
- utána elmentünk az unokahúgom szalagavatójára;
(- mindezt mi Fiúval egy nap alatt tettük meg, vagyis kb. 4 órát autóztunk is aznap);
- jött IronLady szappant főzni;
- voltunk adventi éneklésen mérnökéknél (ez egy kb. két és fél órás program minden adventi vasárnap);
- jött B társasozni, letoltunk egy Small World és egy Munchkin partit;
- volt egy nap, amikor egyedül voltam itthon a kutyával és a szorongásaimmal és nyilván akkor kellett elintézni mindenféle dolgokat, pl. hozta a futár a 21 kilós komódot, hoztak meglepetésszerűen három kocsi komposztnakvalót, és jött egy fura csávó leméricskélni a kerítésünket, mert nincs rajta az Eon térképén az Eon is dögöljön meg, de ebbe most nem megyek bele;
- felmentem Budapestre egy belsős workshopra tök feleslegesen   ráadásul fél ötkor kellett kelnem, beugrottam a könyvtárba, elköltöttem egy vagyont az Ázsia boltban;
- voltunk piacon, aztán átugrottunk IronLady-ékhez egy délelőttre, visszafelé pedig megálltunk állatorvoshoz, ebédelni, vásárolni és patikába menni (3 patikát is megjártunk...);
- felfúrtuk az utolsó karnist;
- összeraktuk a kis komódot;
- felfúrtunk egy előszobapolcot.

Ma este falusi szabadegyetem lesz, ahova nagyon szerettem volna menni, de úgy döntöttem végül, hogy nem fogok, mert utána még ide jönnek Villamosmérnök szülinapját megünnepelni, holnap karácsonyi vásár lesz (amire ma sütök karácsonyi kekszeket), vasárnap pedig megint adventi éneklés... és szükségem van valami minimális énidőre, amikor nincsenek körülöttem emberek. És még nyilván a jövő hét is - céges karácsonyi ebéd és társasozás, a minimális karácsonyi ajándékok beszerzése, karácsonyi bevásárlás (a két ünnep közt családi pizzázást tartunk, amire fel kell készülni előre). Szerencsére dolgozni már tényleg nem nagyon kell, ma reggel elküldtük az utolsó idei jelentést is.

Közben néha enni meg takarítani is kell, az alvásról nem is beszélve. A kertet most megint elengedtem egy kicsit. Nagyon fegyelmezettnek kell lennem, hogy a mozgás meglegyen (pedig iszonyú sokat segít a rendszeres mozgás, csak néha olyan nehéz elkezdeni!), és az evésre sem bírok úgy odafigyelni, mint ami jól esne. Decemberben négy (4!!!) recenziós könyv került hozzám, és bár egyik sem sos, néha kicsit rosszul érzem magam, hogy nem ezekkel haladok - de összességében semmit nem bírok olvasni, úgyhogy inkább attól érzem magam rosszul, hogy egyik könyvemmel se haladok, és nem tudom kikapcsolni az agyamat. Jó lesz ez a karácsonyi szünet, még ha zsúfolt is lesz.

winter drinks I.

Ezt a hetet eléggé kimaxoltam ebből a szempontból, bár több kis csalás is volt benne.

1. aranytej / golden milk
Hozzávalók: mandulatej, fahéj, gyömbér, kurkuma
Ezt már írtam, de ne maradjon ki: a kurkuma erős ízét innivalókban még szoknom kell, de amúgy bejött, jó kis reggeli kombó ezekkel a fűszerekkel.

2. Fűszeres alma latte
Ezt Pécsett ittam a Reggeliben (ahova mindenképp menjetek el, ha arra jártok), almaszirupot húznak fel fűszeres forralt zabtejjel. Nekem kicsit túl édes volt, de az ötlet amúgy nem rossz, és a fűszerek is passzoltak hozzá (nem tudom pontosan mi volt benne, leginkább a fahéjat éreztem ki).

3. Homoktövis "tea"
Hozzávalók: homoktövisvelő, méz, víz
Ez egyáltalán nem újdonság, az őszi-téli időszak immunerősítője, köhögésre való csodaszer nálam, ez segített viszonylag lazán átvészelni a Covidot is. Azt nem mondanám, hogy szeretem, de már hozzászoktam az ízéhez, és nem tudom, hogy placebo-e, de tényleg iszonyú sokat segít.

4. Salep
Hozzávalók: saleppor, mandulatej, pisztácia- és diómorzsa
Ez sem újdonság, még a két hónapos török önkéntességem idejéből maradt szerelem. Most a pakolás során kezembe kerül a régóta rakosgatott saleppor is, gondoltam fogyjon ez is (ráadásul van még egy egész bontatlan doboz). Sajnos a nagy része cukor, úgyhogy biztos nem fogom minden nap inni, de amúgy nagyon-nagyon szeretem az ízét!

5. Forró fűszeres citromtea
Hozzávalók: citromlé, fahéj, gyömbér, kurkuma, víz
Az aranytej mintájára, csak vízzel. Ez jobban bejött, ráadásul a mandulatej amúgy is drága, úgyhogy inkább ezt a verziót próbálom meg rendszeresíteni a téli időszak reggeleire.

őszi olvasmányajánló

Az őszi időszak annyira stresszes és rohanós volt nekem, hogy sokkal kevesebb időm volt olvasni, mint amit terveztem. De azért szerencsére kerültek a kezeim közé jó könyvek, úgyhogy nem marad el a következő negyedéves könyvajánló sem. :D

stresszteszt

Én nem tudom, mi van ezzel az évvel, de minden.egyes.alkalommal. amikor megkönnyebbülnék, hogy letudtam valamit, ami miatt halál ideges voltam - jön valami újabb.

Most a munka nagy részét letudtan erre az évre, gondoltam milyen jó lesz majd, lazíthatok egy kicsit...

... de rájöttünk, hogy van az álmennyezet felett egy egér az egyik szobában, és 1. fogalmam sincs, hogy fogjuk kiszedni onnan, 2. egyfolytában attól rettegek, hogy szó szerint a nyakamba zuhan (long story short: erre van reális esély). Régebben nem volt bajom az egerekkel, Pitykefalván még én voltam a leghatékonyabb egérfogó, de felnőtt koromra sajnos kifejlődött bennem is anyám egérundora. Biztos azért, mert Fiúnak jobbak a reflexei, és nekem elég a stratégiai tervezéssel foglalkoznom.

Na mindegy, a lényeg, hogy EHH, ne jöjjön már több ilyen, mert megbolondulok...

winter drinks

A decemberi ünnepélyes elhatározásom az, hogy minden héten kipróbálok legalább egy "téli italt", vagyis valami olyan (meleg) innivalót, ami nem víz, nem sima tea és nem kávé, és használhatom a fűszerkészletemet hozzá.

Ma ittam megint "aranytejet": kurkuma, méz, kókuszolaj, reszelt gyömbér és forralt mandulatej, kicsit felhabosítva. Valamivel több gyömbért elbírt volna, de amúgy bejött. Szerintem valamennyire nyugtatóan is hat, mert az elfogyasztását követő egy-másfél óra volt az egyetlen időszak a napban, amikor nem robbantam fel az idegességtől (de lehet, hogy csak túlgondolom, akkor voltam kint a kertben is, ami szintén jó hatással szokott lenni rám). 

Ezen kívül még a forralt fűszeres almalevet szoktam időnként próbálgatni, de még nem sikerült megtalálnom a tökéletes receptet, úgyhogy azt sem zárom ki ebből a decemberi küldetésből.

Decemberben nem fogok minden nap írni, de még benne van az ujjaimban a gépelhetnék, akkor meg miért ne.

záró akkordok

Nem is tudom, mit írnék szívesen, volt egy csomó napi apróság - egérfogás, borsóvetés, almás crumble, séta, előrehozott adventi éneklés, vacsora ex-Lakótárssal és Göndörrel -, meg volt az is, hogy hosszú idő óta először nem at éreztem, hogy hogy merészel sütni a nap, amikor én legszívesebben egész nap aludnék, hanem örültem a fénynek (és 2 egész órát kint is töltöttem, ami mostanában nagy szó...), meg az is, hogy úgy érzem, hogy túl sok dolgot kéne egyszerre megoldani, ezért semmivel sem haladok. Meg ilyenek.  

Nekem kicsit teher volt most ez a blogvember - tudom, senki nem kötelezett rá, hogy csináljam, de enlítettem már, hogy néha nehezemre esik abbahagyni (feladni!) dolgokat? -, szerettem volna több témáról írni, de általában csak a naplózásra maradt energiám, meg ugye láttuk, hogy mentálisan kicsit szétcsúsztam megint, hát ez van. Lehet, hogy akármennyire is fáj, ennyi év küzdelem után, el kellene fogadnom, hogy egyszerűen nekem sokkal nagyobb energiabefektetés a mentális stabilitásomat fenntartani, mint az ismerőseim többségének.

Köszönöm mindenkinek, aki itt volt velem! És köszönöm mindenkinek, aki írt novemberben, jó volt olvasni titeket! :)

Kívülről nézve kicsit nevetséges, hogy a heti achievement egyértelműen az volt, hogy megrendeltem 4 db karnist, meg is hozták, és ebből hármat felszereltünk (nagyrészt Fiú szerelt, én meg segédkeztem), ÉS még fel is raktunk ilyen átlátszó függönyöket, hogy azért mégis legyen valami (amúgy elég vállalhatatlan, úgyhogy már ki is néztem helyettük egy anyagot, csak közben elköltöttem a novemberi fizetésemet további bútorokra, úgyhogy ez is a várólistán marad egy darabig). De hát ez van. A szorongásrohamok közt ennek is örülni kell.

Ma hoztam be zöldeket a kertből, és holnap talán arra is rá tudom venni magam, hogy kimenjek a fóliába vetni. Tegnap táncoltam majdnem fél órát. Ma is akartam, de mire eljutottam volna odáig, addigra hullafáradt vagyok, és inkább HL-ezek egy kicsit, ha már Fiú úgyis elment társasági életet élni. Én holnapra tartogatom a maradék szociális energiáimat (meg jövő hétfő-keddre, amikor egy konferencián leszek, és fogalmam sincs, hogy fogom túlélni).

most egy kicsit

Ez is egy Emily Brontë-vers kezdete, a folytatásához nem annyira tudok kapcsolódni (mert nem vagyok tanár), de amikor fellélegzek egy kicsit egy nehezebb időszakban, akkor mindig eszembe jut.

Szóval ma megint jobb egy kicsit minden, pedig rosszul aludtam, fáj a derekam, és most már muszáj volt elkezdeni a jövő heti előadásomat ami ráadásul angolul lesz   és bölcsészeknek meg társadalomtudósoknak fogom tartani, jaj. Reggel vettünk mandulatejet (megint elhatároztam, hogy csinálok itthon magtejeket és akkor nem kell a boltban venni drágán a nagyipari magtejet, de megint elbuktam), úgyhogy tudtam kávét inni, ami meglepően sokat segített megszüntetni a fejemben levő ködöt, és nem tartott 6 óráig megcsinálni egy húszperces feladatot. Ráadásul Fiú tegnap felfúrta a második karnist is az utcafrontra (már csak függöny kéne, lol), úgyhogy fel tudtam rakni az egyik karácsonyi égősort, és így egy kicsit hangulatosabb lett a nappali. Emellett kupactalanítottam a konyhát, ami így az első kupacmentes szoba lett a házban, és ettől indokolatlanul boldog vagyok. Kihajtottak az első palánták is a palántázó dobozban, úgyhogy most izgulok, hogy úgy működjön, ahogy elképzeltem, és ne nyúljanak meg a kis növények.

Közben eszembe jutott még az is, hogy van hátul egy kisebb polcos szekrény, amit be lehetne hozni a hálóba, amíg meg nem találom oda álmaim komódját, szóval az is lehet, hogy karácsonyra (majdnem) az összes kupacot eltüntetjük!

Szóval így. Töretlenül várom a december 12-ét, ami után már csak minimális erőfeszítést kell idén a munkába ölnöm.

Tegnapi (november 27.) kaja:
- reggeli: fahéjas zabkása almával, mandulával és csokipehellyel
- ebéd: (kicsit túl ropogós) falafel, sáfrányos rizs, fermentált cukkini (és ketchup - írtam már, hogy ketchup-függő vagyok?)
- vacsora: kovászos lepény, vaj, dukkah fűszer, újhagyma
+ elfogyott egy kis plusz mandula meg pár szem Pringles nap közben, mert egy rakás online előadásra be kellett ülnöm, és kellett az agyamnak a muníció

visszazuhantam

a homályba

megint nem tudok tisztán gondolkodni 

vagy úgy egyáltalán, odafigyelni

azt hiszem ez a blogvember leginkabb annak a krónikája, hogy esik szét m.e.g.i.n.t. a mentélis egészségem annak ellenére is, hogy mennyire kibszott sok munkát fektetek abba, hogy ez ne történjen meg

Bárcsak már december közepe lenne

újabb kipipált tétel a bakancslistán

Elmentünk pingpongozni Cukrászdaföldére. Sajnos nem volt olyan átütő élmény, mint vártam (főle az év eleji tollasozás után), de szerintem megyünk még máskor is.

Verka, válaszolok majd a tegnapi kérdésedre, ha lesz megint szabad agykapacitásom!

Tegnapi kaja:

- reggeli: fahéjas zabkás almával és mandulával

- ebéd: sajtos karfiolpuffancs, köles, paradicsomos gomba

- "uzsonna": pár szem Pringles (Fiú kinyitotta és nyilván nem bírtam ki, hogy ne egyek én is belőle)

- vacsora: kovászos kifli vajjal!

Pitykemottó 1.

Már annyira nem tudom, hogy miről írjak, hogy minden bolondságnak örülök, ami az eszembe jut. És most az jutott eszembe, hogy írok röviden azokról a szövegekről, idézetekről, amik segítettek túlélni életem eddigi legsötétebb időszakát (vagyis a kamaszkoromat). És a végén igyekszem bepótolni a napi kajákat is, mert megint elmaradtam vele (bár most senki nem protestált a hiány ellen, de ha ennyi ideig sikerült vezetnem, most már még nem adom itt fel).

tervek

Úgy várom már, hogy díszpárnahuzatokat meg ágytakarókat horgoljak! (Vagy kössek, ha sikerült megtanulnom.)

mindenféle jóság

Annyit nyígtam mostanában, hogy mára hozok egy listát a jó dolgokról:
- ma sütöttem sajtos karfiolpogácsát ebédre;
- csináltam fűszeres forralt almalevet;
- megjött tegnap a kanapé, összeraktuk és IMÁDOM;
- megjöttek a konyhapolcok is, úgyhogy ki tudtam rakni normálisan a szakácskönyveimet és a konyhaszekrényben is felszabadult egy kis hely, mert a leggyakrabban használt cuccokat kivettem onnan;
- tegnap hajnalban 15 cm hó a faluban, aztán világosodáskor havas séta a kutyával (és közben/aztán hóesés!);
- tegnap esti lángosozás;
- ma is lángosozunk, mert VL-ék vagy 3 órával később tudtak csak hazajönni tegnap este (MÁV + hóesés) az eredeti időponthoz képest, de mire kiderült, hogy nem jönnek, már begyúrtam a második adag lángostésztát;
- eltűnt az utolsó kupac is a nappaliból!!! (vagyis van még 3 doboz papír, amit gyújtósnak fogunk használni, de minden cuccot kipakoltunk vagy átdobtunk a hálóba :D);
- mai havas séta Fiúval és a kutyával;
- behoztuk a palántanevelő dobozt és ma vagy holnap beizzítom!

dolgok, amiket elfelejtettem elmesélni nektek

Már jónéhány ilyen összegyűlt, úgyhogy ma nem naplózok, hanem pótolom ezeket:

életünk

Nehéz elmondani olyanoknak, akik sosem jártak itt, hogy miben élünk. Több aspektusa is van az itteni életnek, amit nehéz szavakba foglalni, vagyis talán inkább átérezni, olyanoknak, akik nem élték át.

Az egyik legfontosabb dolog nekem a biztonság; és itt most nem arra gondolok, hogy nem törnek be a házba vagy nem lopják le a gyümölcsöt a fáról (utóbbira amúgy volt példa, de akkor még nem a mienk volt a kert, de mindegy, most nem ez a lényeg :D), hanem arra, hogy tudom, hogy ha bármi, bármi történik, akkor itt lesznek emberek, akik segítenek. És nem csak a barátaink. Tudom, hogy sokan, akik ilyen kis helyen nőttek fel, emiatt mennek el (és el tudom képzelni, hogy én is így tettem volna, ha nem felnőttként kerülök ide), de az van, hogy tényleg mindenki mindenről tud. Ez néha bosszantó, vagy éppen kifejezetten kellemetlen (főleg ha hamis pletykák futnak körbe az emberről), másfelől viszont van egy iszonyú nagy megtartó ereje, ha az ember együtt tud élni vele. Volt olyan, amikor még az albérletben laktunk, hogy a kettővel odébbi szomszédunk (akivel köszönésen kívül akkor még soha nem beszéltem), rám írt Facebookon, hogy mi hagytuk-e égve a villanyt a padláson (szerencsére igen). Ha szükségünk van segítségre, mindig van, aki segít. És mi is ugyanúgy megyünk segíteni. Ilyesmiben korábban nem volt részem (talán csak a szegedi kolis évem alatt), és bár néha rosszul tudom érezni magam, ha éppen nem rakok be túl sokat a közösbe, nekem ez a biztonságérzés nagyon nagy előrelépés a budapesti (meg korábbi) élethelyzete(i)mhez képest.

A másik, amit pedig még nehezebb elmondani, az az a fajta "időn kívüli" létezés, amire egy nagyvárosban kevésbé van lehetőség a folyamatos rohanás meg a végtelenül sok lehetőség miatt. Itt nincs minden hetem minden napja órára pontosan beosztva, egy csomó minden függ az időjárástól, és egyszerűen nem tudom előre, hogy mikor mi fog történni. Ez eleinte némileg szorongást keltő volt, mert fogalmam se volt, hogy mi fog történni. Néha van, hogy megállít az utcán valaki, és fél órával tovább tart A-ból B-be eljutni, mert elbeszélgetjük az időt. Olyan is van, hogy elmegyünk valakivel sétálni, és egy esti pizzázás vagy társasozás kerekedik belőle. Vagy hogy gondolok egyet, és azt mondtam, hogy holnap én tartok lángospartit (ma például ez történt). Azt hiszem, hogy ez a fajta szabadság az, ami nekem mindig is hiányzott: hogy ugyan jobban kötve vagyok az időjáráshoz, és számszerűleg kevesebb emberrel vagyok körülvéve, mégis valahogy erősebbek a kapcsolatok emiatt a félig időtlen létezés miatt.
Persze ehhez az is kell, hogy egy csomó jó ember van itt körülöttük.
Meg az is, hogy elfogadjuk egymás tökéletlenségeit.

Na mindegy, nem tudom már mit akartam ebből kihozni - még mindig nem vagyok a topon, ma a random szédülés is csatlakozott az elmúlt hetekben tapasztalt idegrendszeri tünetekhez, remélem lassan elkezdek jobban lenni is, mert ez így elég kínkeserves létezés.

Tegnapi (november 20.) kaja:
- reggeli: zabkása + körte + mandula
- tízórai: sült körte
- ebéd: Kertész isteni borscs levest főzött, azt ettük grill (kecske)sajtos pirítóssal
- vacsora: magos rozskenyér + babaganoush + sajt + paradicsom

túléltem

a fogtömést. Ahogy arra számítani lehetett, a fogkőleszedés jobban fájt (még érzéstelenítésre sem volt szükség). A fogorvos megkérdezte, hogy senki nem javasolta-e még a fogszabályzót - nem, többek közt ő se, amikor utoljára ott jártam. Kicsit mérges vagyok, miért kell 30+ évesen ilyennek b.szogatni az embert? Nem tökéletes a fogsorom, de nincs is benne semmi kirívó hiba, köszönöm szépen. 

Pontot tettem egy másik, hónapok (!!) óta halogatott feladat végére is.

Megkönnyebbülésemben elköltöttem még egy kis pénzt (az a 2500 forint amúgy is mit számít már a kanapéhoz képest?!), és előfizettem Lilla Björn szokásos adventi MAL-jára, ami 4 minta lesz a karácsonyi készülődésre. Szeretem ezeket a MAL-okat, még nem sok mindent fejeztem mondjuk be az előző két évi adagból, de az egyik kedvenc sálmintám is innen eredeztethető. November végéig él a lengyel kalari edzőnek (akiről azt hiszem már írtam) egy 20%-os kuponja az online edzőfelülethez, erősen gondolkodom rajta, hogy befizetek erre is, nagyon szeretnék megint kalarizni.

Tegnapi (november 19.) kaja:

- reggeli: zabkása (alma, mandula, datolya)

- ebéd: ... ricottás-spenótos csiga

- uzsonna(szerű): a húgommal teáztunk a Siriusban: rooi chai és egy marlenka csúszott le

- vacsora: nem voltam éhes a marlenka után, de ittunk két pohár bort Kertésszel meg betoltam egy adag mogyorós kölesgolyót lefekvés előtt

(jó, hát az utazós napjaim általában nem az egészséges evésről szólnak)

yet another day

Ma megint a széthullás határán egyensúlyoztam, de szerencsére sokat kellett beszélnem, úgyhogy nem lebegtem el a végtelenségbe. 

Holnap fogorvos.

Holnapután hazamegyek és bevetem a fóliasátrat + indítok palántákat bent is, hátha lesz belőlük valami.

Holnapután megjön az utolsó Billy, és kiderül, hogy elférnek-e a cuccaim.

Vasárnap videochatelek az öcsémmel.

Baby steps.

 

Tegnapi (november 18.) kaja:

- reggeli: zabkása! almával, datolyával, mandulával, fahéjjal

- ebéd: sütőtök-krémleves, sült karfiol, gombás lencsepástétom

- vacsora: majonézes tojáskrém, endívia, pirítós

(+ nap közven elfogyott egy-két tökmagos-bazsalikomos rúd is, de nem sok)

Valamikor szeretnék lángost sütni.

összekaparom magam a padló repedéseiből

Legalábbis így érzem most a helyzetet. Nem tudom eldönteni, hogy most egy kicsit könnyebb megtartani magam/koncentrálni vagy ez az illúzió csak azért lépett fel, mert nem kell most nagy koncentrációt igénylő feladatokat végrehajtanom.

Ma rákényszerítettem magam, hogy kimenjek a kertbe. Azt nem bírtam volna elviselni, hogy embereknek kelljen köszönni kertészkedés közben, úgyhogy a fóliában gyomláltam egy órát, aztán visszamenekültem a házba. Megfoghatatlanul telik az idő. Holnap megint fel kell mennem Pestre - és ma, miután az utolsó programomat is leegyeztettem, kiderült, hogy bőven elég lett volna szerdán felmennem, mert a megbeszélés, amire mentem volna, online lesz. Frusztrált vagyok (ha ez eddig nem jött volna még át), és fogalmam sincs, hogy fogok megtartani jövő héten egy online workshopot, december első hetében pedig egy irl előadást egy olyan témában, amihez valójában semmi közöm nincs, csak rávettek, hogy menjek el a konferenciára.

Olyan rossz csalódni emberekben, akikben korábban megbíztam.

Ma (remélem) megvettük az egyik kanapét, amire csorgattam a nyálamat, aztán úgy döntöttem, hogy ha rengeteg pénzt elköltöttem konyhabútorra, akkor kevésbé rengeteg pénzt hajtogatós japán stílusú kanapéra is elkölthetek, meg volt rá 20% kedvezmény. Elvileg. Sem Fiúnak, sem nekem nem sikerült bankkártyával kifizetnünk, úgyhogy megrendeltük utánvéttel, remélem kihozzák (és remélem nem törik fel a bankszámlánkat).

Megpróbálom bepótolni a kajákat.

Tegnap (november 17.):
- reggeli: maradék diós répatorta
- ebéd: maradék sült hummusz, két szelet grillsajt + nyúltam Fiú majonézes krumplijából egy kicsit
- vacsora: kovászos kifli + gombás lencsepástétom + tojás + megkóstoltam egy pár tökmagos-bazsalikomos sajtos rudat, amit tésztamentésként sütöttem

Szombat (november 16.):
- reggeli: két szelet kenyér + valami számomra beazonosíthatatlan fehér krém (fokhagyma tuti volt benne) + retek
- ebéd: kicsit későn sikerült, drága és nem túl jó négysajtos pizzát rendeltem Művészékkel
- vacsora: ez még később sikerült (11 után értünk haza, közben háromszor kihullott a hajam), kovászos kifli + gombás lencsepástétom + az utolsó pizzás csiga

Péntek (november 15.):
- reggeli: visszahívtuk Szövőnőt és Bábmestert, úgyhogy terülj-terülj asztalkám volt; életem második legrosszabbul sikerült kovászos kiflije vajjal, uborka, sajt, meg diós répatorta
- ebéd: ebédidőben ettem egy fügés-gesztenyés-mindenmentes sütit, utána pedig négy körül Dokuval beültünk egy vegán kajáldába Pécsett, és csodálatosan finom vegán sajtburgert ettem
- vacsora: gombás rizzsel töltött paprika + paradicsomszósz + főtt krumpli (aztán a nagy társasozás közben elrágcsáltam azért egy kis nachost meg pirított tökmagot is)

Csütörtök (november 14.):
- reggeli: na, hát erre már jól nem emlékszem, szerintem pizzás csigát ettem, mert még mindig annyira szét voltam hullva, hogy nem bírtam főzni
- ebéd: sült hummusz + csilis-mézes sült répa + fermentált cukkini (talán?)
- vacsora: kovászos kenyér + sajt + gombás lencsepástétom + zöldségek (azt hiszem)

nem volt jó ötlet most

csatlakozni a blogvemberhez; nem tudok írni, de nem akarom abbahagyni se, mert hátha csak még egy nap kell (pedig ugye)...

Tegnap temetésen voltam, aztán majdnem ott ragadtam Cukrászdaföldén egy fél éjszakára (oké, csak 2 órára, de a 0 fokban az egy fél éjszakának számít), mert Fiú lekéste a saját vonatát a másik irányból. 

Pénteken és szombaton Művész, a húgom és Doku jelenléte tartott egybe, ma már kicsit kevésbé éreztem azt, hogy feloldódom az időben, cserébe mondjuk majdnem kilencig ágyban voltam és 10 körül reggeliztem, szóval lehet csak azért nem tűnt fel a szétfolyás?

Ez már nem tudom hányadik este, hogy úgy alszom el, hogy japán stílusú hajtogathatós kanapékra csorgatom a nyálam, most már vészesen közel kerültem hozzá, hogy rendeljek egyet. Nagyon szeretnék egy kényelmes és szép kanapét. A pénzem meg úgyis csak elinflálódik, nem? Az tart vissza leginkább, hogy pár éve Lány egy albérletében már megtaláltam a tökéletes hajtogatós széket/kanapét, és még kicsit bízom benne, hogy a nyomára akadok most is, na azt gondolkodás nélkül megrendelném annyiért, amennyiért most kanapékat nézegettem. A függöny-kérdésre is kezd körvonalazódni valami megoldás, de ehh, ha végtelen pénzem lenne, esküszöm bármit kifizetnék, csak ne nekem kelljen ezzel foglalkoznom. A Simsben is mindig csak a karakteralkotás érdekelt, a házberendezéssel meg jól megszenvedtem.

Kimerült és dühös vagyok és nincs kedvem ma többet írni.

már elmúlt éjfél, de még nem feküdtem le

Úgyhogy még számít (haha).

Vettem 235 forintért egy nadrágot, túl sokat beszéltem (túlcsordult bennem a keserűség), és este társasoztunk (Carcassone és Bandido), ami szörnyen jól esett.

Szeretném, ha december 12-e lenne, onnantól kezdve erre az évre már nem lesznek munkabeli kötelezettségeim. Totál szétcsúsztam, mármint nem csak a munka miatt, hanem, nem is tudom, hogy írjam le ezt az érzést, mintha elkezdtem volna feloldódni a külvilágban. Ha nincsenek körülöttem emberek, ha nincs konkrét feladatom, nehezemre esik "létezni" - mármint nem a létezés esik nehezemre, hanem saját magam elkülönítése minden mástól, meg az idő érzékelése. Nem tudom jól szavakba foglalni.

Na mindegy, inkább alszom, hátha holnapra javul ez a széthullás.

káosz

Szeretném azt mondani, hogy lassan szortírozódik a káosz, de valójában az a helyzet, hogy amint megoldódik (vagy megoldódni látszik) egy kérdés, rögtön előkerül valami más.
Jó dolgok:
- egy hét múlva jön a pótpolc az Ikeától;
- megerősítették, hogy megtarthatom a rosszat is;
- holnap leadunk egy anyagot a projektben, amivel kb. február óta elég sokat dolgoztunk, és utána erre az évre már szinte hátra is dőlhetek, nem lesz semmi nagyszabású;
- a héten pontot teszek egy másik, régóta halogatott, nemszeretem-feladat végére is;
- leadtam a Jysk-rendelést (két konyhai polc + állófogas);
- egyre csökken a kupac a nappaliban.

Rossz dolgok:
- ma délelőtt részt vettem egy két és fél órás online workshopon, ami egyrészt felesleges volt, másrészt felidegesítettem magam rajta, harmadrészt meg egy ponton tiszta hülyének tűntem - ha maradok ezen a vonalon, meg kell tanulnom, hogy kell politikusokkal (meg szociológusokkal!!) beszélni anélkül, hogy folyton magyarázkodnom kéne, és ehhez - őszintén szólva - nem sok kedvem van;
- a fentebb említett nemszeretem-feladat hetek óta tartó halogatása miatt rémesen érzem már magam;
- elkezdtem függönyöket nézegetni a nappaliba, de az egyetlen, ami igazán tetszett, annyira drága, hogy annyit nem vagyok hajlandó kifizetni (aztán elkezdtem simán anyagokat nézegetni, hogy majd megvarrom lol, de abból se találtam olyat, ami tetszik);
- nagyon szeretnék venni egy komódot is ezzel a lendülettel, de abból se találok olyat, ami tetszik, újat egyáltalán nem, használtból meg a legolcsóbb is 300.000+ forint, amit nem tudok/akarok kifizetni érte;
- hasonló probléma fotellal/kanapéval (fene az ízlésemet);
- olyan hangulatingadozásaim vannak, amitől már teljesen elszoktam, ezért a szükségesnél is jobban megviselnek.

Ma egyébként majdnem nyolcig (!!) aludtam, ami még hétvégén is elég nagy luxus, nemhogy hét közben! Szerencsére már tegnap megbeszéltük Fiúval, hogy én nem megyek ma vásárolni, hogy ne kelljen sietnünk a visszatéréssel, úgyhogy ez tulajdonképpen nem okozott fennakadást a napban, és jóval kevésbé vagyok világvége-hangulatban, mint tegnap. Csak hát akkor is.

Tegnapi (november 13.) kaja:
- reggeli: reggel annyira ramaty hangulatban voltam, hogy még enni se volt kedvem, úgyhogy csak egy két pohár gyömbéres-kurkumás-fahéjas forró mandulatejet ittam;
- tízórai: aztán persze a délelőtt közepére megéheztem, úgyhogy ettem egy pizzás csigát
- ebéd: a maradék sütőtök keddről + sült hummusz fenyőmaggal + fermentált cukkini
- vacsora: kovászos kenyér + gombás lencsepástétom + sajt + zöldségek

Írnék én valami komplexebb dolgot is, de sajnos a naplózásnál többre most nem futja. Emiatt amúgy nem érzem sok értelmét a blogvemberes részvételemnek se, de whatever, még hátha összeszedem magam.

Szóval, azt el is felejtettem tegnap írni, hogy hétfőn délelőtt elugrott hozzánk IronLady megnézni a házat, és bár nemrég találkoztunk, megint örült a szívem, jó volt látni, meg jó volt beszélgetni egy kicsit. 

Aztán azt írtam ugye, hogy kicsit aggaszt a könyvespolcok instabilitása, de azt nem meséltem el, hogy lefekvés előtt bevillant nyilván, hogy ha megint földrengés lesz, akkor tuti eldőlnek a polcok és a legszélső pont rám fog dőlni a könyvekkel együtt, és meghalok.
Értitek, mintha havi rendszerességgel lennének földrengések, pedig csak egyszer volt mióta ideköltöztünk.

A napjaim amúgy elég szenvedősen telnek (azt hiszem, ezt már írtam), körbevesz a végtelenül sok feladat, én meg csak állok középen lefagyva, hogy mibe kezdjek bele, és közben még dolgozzak is.

Ja, és hogy végleg elromoljon a kedvem, tegnap a tükörben megláttam, hogy van egy lyukas fogam, ami teljesen mély kétségbeesésbe taszított. Még sose volt lyukas fogam, és tökre büszke is voltam rá, meg vigyáztam is rájuk. Most elkölthetek erre is egy vagyont mint a könyvespolcokra, és még retteghetek a fogorvostól is (ami amúgy teljesen indokolatlan, sosem volt rossz élményem fogorvossal - legalábbis nem emlékszem rá -, de annyira félek tőle, hogy nem is voltam az elmúlt 3 évben, hát meg is lett az eredménye, na). (Ha már itt tartunk, ultrahangra is kéne időpontot kérni hátha mindezek tetejébe még az is kiderül, hogy mellrákom van, mert azt mondták, hogy amúgy évente kéne kontrollra járni. Köszi, de mégis hova meg hogyan? A háziorvosom fél éve betegszabadságon van... áhh, inkább be is csukom most a laptopot.)

Tegnapi kaja:
- reggeli: almás-kakiszilvás-mandulás zabkása + két db frissen sült pizzás csiga, mert nem tudtam megállni, hogy ne kóstoljam meg
- ebéd: dukkah-s lime-os sütőtök a maradék vajas polentával
- vacsora: kovászos lepény + gombás lencsepástétom + sajt + levélcikória
(mielőtt elkezdtem írni ezt a napi menüsort, esküszöm azt gondoltam, hogy változatosan eszem, de aztán persze pont most eszem egy hétig ugyanazt a karfiolt, aztán ráfüggök a polentára, szóval még erről is kiderült, hogy illúziókba ringatom magam)

valóra váló álom

Jól sejtettem tegnap, hogy reggel kell írnom, mert délután megjöttek a könyvespolcaim, és utána már csak azzal voltam elfoglalva. :D Az egyik sajnos sérülten érkezett, úgyhogy a négy helyett csak három polcra tudok most kipakolni, de most már szinte biztos vagyok benne, hogy nagyjából elég lesz a négy polc egyelőre. Öröm az ürömben, hogy egy nagyon kedves ügyfélszolgálatos nő azt mondta a telefonban, hogy megtarthatom a sérült polcot is, nem kell visszaküldenem, ami annyira szuper lenne, hogy még nem merem teljesen elhinni, úgyhogy nem is hagytam Fiúnak, hogy azt is összeszerelje. Az egyetlen dolog, ami kicsit aggaszt, az az, hogy nem rögzítettük a falhoz a polcokat, vályogba ugye nem nagyon illik belefúrogatni meg nehéz dolgokat felfúrni rá (és azt hiszem nincs is itthon akkora csavarunk, amivel egyáltalán lenne értelme), így viszont meglehetősen instabil a rendszer, szóval lehet, hogy egy ponton mégiscsak fúrás lesz a vége. De azzal még várunk egy kicsit, hogy tuti végleges legyen a helyük.
Aztán kb. este tízig rendezgettem a könyveket, ami amúgy butaság, mert van még egy csomó, amit nem tudtam kipakolni, és úgyis át kell majd még rendezni a dolgokat, de nem bírtam úgy lefeküdni, hogy káosz van a polcokon. :D

Ezer éve szeretnék annyi helyet, hogy ki tudjam rakni a könyveimet egy sorba, de ilyen még sosem volt. Még itt is várni kell egy kicsit, mert a hálószobai könyvespolcot még nem találtam ki, hogy oldom meg, de ez már belátható időtáv, és annyira boldog vagyok tőle!

Emellett tegnap elduggattam egy ágyásnyi fokhagymát is, amit kb. azóta halogattam, hogy visszajöttem, úgyhogy annak is nagyon örülök, hogy megcsináltam.

Tegnapi (november 11.) kaja:
- reggeli: almás-kakiszilvás-mandulás zabkása
- ebéd: gombaszószos karfiol + vajas polenta polentafüggőség? + fermentált cukkini
- vacsora: kovászos kenyér + babkrém + sajt + hagyma + egy szelet maradék lobiani

hétfő reggeli ventillálás

Nekem alapból nincs bajom a hétfőkkel, szeretem a munkámat, de most azt érzem, hogy bárcsak az év hátralevő részét kivehettem volna, mert egyszerűen minden apróságon beszorongok, ráadásul pénzügyeket is kell intéznem, ami nagyon kívül esik a komfortzónámon (és emiatt nyilván extrán szorongok rajta meg tologatom). Ha kivehetnék ennyi szabadságot (haha), akkor a novembert a berendezkedésre szánnám, a decembert meg a karácsonyra, de hát álmodik a nyomor, ugyebár.

Arra is rosszul emlékeztem, hogy mikor hozzák a könyvespolcokat, és nem az első, hanem az utolsó kiszállítási sávban (délután három és este hét között), ami azt jelenti, hogy ma már valószínűleg nem fogok tudni mindent kipakolni, és amiatt szomorú vagyok. Nyilván azon is elkezdtem aggódni, hogy vajon elég lesz-e a négy Billy. 

Na mindegy, majd lesz valami, próbálok haladni azzal, amivel tudok.

Tegnapi (november 10.) kaja:
- reggeli: almás-kakiszilvás-mandulás zabpehely
- tízórai: megint süti... málnás-rizses szelet
- ebéd: szójaszószos karfiol (végre elfogyott :D), gombás szósz, vajas polenta
- vacsora: kovászos kenyér + paradicsomos babkrém + sajt + fermentált cukkini + hagyma
+ délután a filmhez betoltam egy fél doboz Lidlis Pringles-t

vasárnap

Ma mindenképpen ki akartam menni a kertbe, de amikor megláttam reggel a ködös novemberi időt, akkor úgy voltam vele, hogy hahh! biztos, hogy nem. Ennek ellenére viszonylag eseménydús napunk volt:
- kezdve azzal, hogy nem tudtam aludni, úgyhogy hajnalban felkeltem és jógáztam egy órát;
- aztán elvittük Művészt a vonathoz és előtte sütiztünk egyet;
- utána beugrottunk ex-Laxótárshoz, ugyanis ő és Göndör felajánlottak egy használaton kívüli hajtogatható kanapét;
- a kanapét behoztuk, leporszívóztam, csináltunk neki helyet a könyveim közt holnap véééégre megjönnek a könyvespolcaim és lesz hely a nappaliban!;
- ebéd után aludtam is rajta egy órát, egész kényelmes volt;
- olvastam a Pacsinkót
- kidobtam egy adag szemetet, kiszelektáltam egy zacskó ruhát és elmosogattam egy adag befőttes üveget (lépések a rendeződés felé);
- mostam és teregettem;
- megnéztem még egyszer az Inside Out 2-t* és közben horgoltam;
- nekiduráltam magam, és elkezdtem függönykarnisokat meg függönyöket nézegetni.

Tegnapi (november 9.) kaja:
- reggeli: két szelet kovászos kenyér paradicsomos babkrémmel és sajttal;
- ebéd: szójaszószos karfiol, vajas polenta
- vacsora: kovászos kenyér, paradicsomos babkrém, tökmagolajos batátakrém, sajt, tojás, hagyma

*Kami: nem felejtettem ám el a múltkori hozzászólásodat, csak túl sokáig tologattam a válaszadást, bocsi. Nekem nem volt hiányérzetem a pozitív karakterek tekintetében (másodjára sem), de ez szerintem azért van, mert nekem a kamaszkorom elég pokoli volt, és nem sok pozitív érzés maradt meg belőle. Azt is bevallom, bár egy kicsit ciki, hogy amikor először néztem a mesét, akkor Irigység bemutatkozásáról lemaradtam valamiért (akkor is horgoltam közben, és biztos megakadtam a mintában :D), és aztán én őt nem Irigységként, hanem Rajongásként azonosítottam valamiért, így nekem nem egyértelműen negatív szereplőként maradt meg. :D Azt azt hiszem megértem, hogy Ennuit miért hagynád ki, viszont a történetbe szerintem tökéletesen illett. :)) Utánaolvastam egyébként egy kicsit, és úgy tűnik, hogy elég nagy munkát fektettek az érzelmek kiválasztásába meg az egész sztoriba, meg voltak korosztályba tartozó próbanézőik is, akikkel együtt alakítottak a történeten. Ettől persze nem lesz univerzális érvényű Riley története, de én a magam részéről (és a saját emlékeim alapján :)) nem éreztem a valóságtól elrugaszkodottnak.

nem tudom 2.

Valami nagyon furcsa tudatállapotban vagyok mióta visszajöttem a faluba - ami persze nem is csoda, mert lezárult egy hosszabb időszak, sőt, azt is mondhatom, hogy egy egész életszakasz. Mióta 19 évesen Szegedre költöztem, soha nem volt igazi otthonom: egyik átmeneti helyről a másikig kóboroltam. Szegeden két év alatt öt helyen laktam, utána visszamentem egy pár hónapra anyámhoz meg a tesóimhoz (de a saját szobámat már nem kaphattam vissza, mert a kishúgom lakott ott), utána Törökország, Gödöllő, Szlovénia, Budapest (szintén három különböző albérlettel), majd idejöttünk a faluba, Mérnökék házába. Felnőtt életemben ez az öt és fél év volt a leghosszabb idő, amit egy helyen laktam - a második helyezett a zuglói albérlet volt, ahol laktam egyszer 14 hónapot Szlovénia előtt, és ötöt, miután visszajöttem.

Egy idő után elfáradtam egy kicsit a sok költözésben, a dobozokból élésben, meg hát nekem az otthonosság-teremtő képességem leginkább nem létezik, szóval még azt se mondanám, hogy jól berendezkedtem akárhova is. Ezt a képességet mindig is irigyeltem azoktól, akikben megvan, de mostanában elkezdett kifejezetten zavarni, hogy bennem viszont nincs meg, és indíttatásom sincs rá, hogy tanuljam, mert kismillió dolog jobban érdekel.
De ettől még nyilván szeretnék otthonos helyen lakni, úgyhogy látványosan szenvedek. Meg igyekszem megtenni a tőlem telhetőt, majd meglátjuk mi lesz belőle.

Na, de elkanyarodtam egy kicsit, a lényeg, hogy ezzel most egy teljesen új fejezet nyílik az életemben, van egy helyem, ahol tervezhetem úgy, hogy itt maradok. A házban, a faluban, Fiú mellett. És rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs, hogy kell ezt csinálni. Nem tudom, hogy kell ottmaradni valahol. Nem tudom, hogy kell otthon lenni valahol. Nem tudom, hogy kell ténylegesen gyökeret ereszteni, konfliktusokba beleállni, megküzdeni a felmerülő nehézségekkel. Nem tudom, hogy kell hosszú távra tervezni.

Úgyhogy most ebben vagyok. Igyekszem türelmes lenni magammal, de bevallom, most elég nehéz nem haragudni magamra, mert rettenetesen hosszú to do-listám van, amivel rettenetesen lassan haladok.

És akkor a kaja:
tegnapelőtt (november 7.):
- reggeli: egy fél szelet almás pite a piacról
- ebéd: nem nagyon volt időm/energiám főzni, úgyhogy elég összevissza ebédem lett: csináltam egy adag kuszkuszt, megettem a maradék fűszeres répát, hozzá megsütöttem két szelet fokhagymás grillsajtot és kinyitottam egy üveg kakukkfüves fermentált cukkinit
- uzsonna: visszamentünk Piacvárosba Fiúval és vettünk két-két szelet sütit (ott van egy elég jó cukrászda, ahova ritkán megyünk), egy étcsokisat megettem délután
- vacsora: nem volt kedvem lepényt enni, úgyhogy polentát (alias kukoricakása) készítettem reszelt sajttal, újhagymával, mizunával és a lobianiból kimaradt babkrémmel, amit egy kis paradicsomszósszal turmixoltam össze, mert már nagyon száraz volt

tegnap (november 8.):
- reggeli: a másik fél szelet almás pite + a másik süti (tej-, glutén- és cukormentes narancsos-kávékrémes szelet)
- ebéd: iszonyú finom ropogós-kínai szószos karfiolt csináltam, szinte még annál is jobb vajas polentával (és szezámmaggal és újhagymával)
- vacsora: átmentem ugye ex-Lakótárshoz, és nála bezabáltam tonhalkrémes-sajtos bagettből, sőt, még két csokis kekszet is megettem (ezen a héten indokolatlanul sok édességet ettem, látszik, hogy nem vagyok a topon, ehh) (pedig annyira szeretnék itthon is sütit sütni, de az már tényleg túlzás lenne)

A mai nap egészen kb. este hatig szörnyen nyomasztó volt, bár erre a kialvatlanságon kívül valójában semmi nem szolgáltatott okot (talán még az, hogy megint túltoltam a sütizést?!). Aztán fogtam a frissen sült kenyeret és átvittem a pótnagyszülőkhöz, beszélgettem ott majdnem egy órát, aztán átsétáltam ex-Lakótárshoz, és vele is beszélgettem két órát, meg telezabáltam magam. Fiú még Villamosmérnökkel beszélget, én meg leültem a Hogwarts Legacy elé, elvégre péntek este van, megérdemlek egy kis eszképizmust.

nem tudom

Ki lehet égni a házfelújításban? Kifogyott az empátia-készletem, még magammal is nehezen tudok együttérezni. Nem veszem fel (annyira könnyen) a körülöttem levők hangulatát, érzelmeit - ami így leírva jó dolognak hangzik, de így sokkal üresebbnek érzem magam, mintha eltűntek volna a saját érzéseim is. Néha meditáció közben tapasztaltam hasonlóan üres, lebegő állapotot, de az sokkal kevésbé volt magányos érzés. Vagy nem tudom hogy mondjam. Végtelenül kimerültnek és közben végtelenül energikusnak érzem magam. Nehéz mit kezdenem ezzel az állapottal.

Tegnapi (november6-i) menü: 

- reggelizni nem volt időm (aztán fél órát késett a vonatom -.-"), úgyhogy a belsős workshop előtt a büfében ettem egy camembert-es szendvicset, aztán a workshop közben mandulát, mogyorót meg sajtos-lenmagos ropogóst nassoltam, mert nem bírtam megállni

- ebéd: erre se volt időm normálisan, úgyhogy az Ikeából hazafelé (fél négy körül...) a kocsiban betoltam egy  szelet lobianit

- vacsora: a szokásos lepény batátakrémmel, sajttal és paradicsommal (az utolsó idei termések a kertből :') )

Na, hát szóval evés szempontjából elég borzadályos nap volt a tegnapi, de amikor Pestre megyek, be-becsúszik egy ilyen is...

rövidek

Szívesen írnék is többet meg, meg hozzá is szólnék többet, de pillanatnyilag annak örülök, hogy van kapacitásom minden nap írni, szóval mára csak néhány rövid:
- Ma elmentünk az Ikeába Fiúval és majdnem mindent megvettünk, ami a közepes komfortérzetünkhöz hiányzott, már csak egy fogas kell (meg a könyvespolcaim). Ez szuper, de engem az Ikea teljesen leszív, nagy lelki rákészülést és lélekjelenlétet igényelt, hogy egyszer se omoljak össze (pedig csak kétszer tévedtünk el, rosszabbra számítottam).
- Délelőtt Juhar adott elő a munkahelyemen a kutatásáról, és egyrészt tök izgalmas volt, másrészt meg kicsit büszke vagyok magamra, hogy sikerült behoznom ebbe a társaságba. Jobb helyen lenne nálunk, mint a mostani munkahelyén.
- Kaptam két chayote tököt! 5 éve szeretném megpróbálni termeszteni őket (a 2019-es portugál utamon ismerkedtem meg ezzel a növénnyel), úgyhogy most indokolatlanul izgatott vagyok.

Tegnapi (november 5.) menü:
- reggeli: visszamentünk Szövőnőékhez, mert meg akartam kóstolni a sütiket :D úgyhogy somlói galuska és birsalmás morzsasüti, utóbbi az egyik legjobb süti volt, amit idén ettem!
- ebéd: a maradék tojásos rizs + fűszeres répa + főztem egy plusz tojást
- vacsora: lobiani (grúz kenyérféleség, lényegében egy babkrémmel töltött lepény)

enni vagy nem enni?

Tegnap este egy elgondolkodtató élményben volt részem.

Tegnap este hivatalosak voltunk Szövőnőhöz és Bábmesterhez egy baráti összejövésre. Az esemény eredetileg fél hatkor kezdődött volna, de kicsit az utolsó pillanatban áttették hétre a kezdést - ez kicsit béna, de az itteni közösségünk időszámításába belefér, nem egyedi eset. Mi Fiúval már ötkor nagyon éhesek voltunk, így úgy döntöttünk, hogy megvacsorázunk, hogy ne ücsörögjünk éhesen még két órát. 

A vacsorán összesen tizenegyen voltunk, ebből három családtag, nyolc vendég. És ebből a nyolcból csak hárman ettünk! Pedig Bábmester és Szövőnő egyértelműen készültek a vacsorára: volt birkapörkölt, sütőben sült birkacomb (amit sok órán keresztül sütöttek, most hirtelen nem emlékszem, hogy mennyi volt, de 5 vagy 8 :D), petrezselymes krumpli, házi készítésű kenyér, káposztasaláta, körözött, birsalmaszósz. (Én voltam az egyetlen vegetáriánus, az én kedvemért készültek egyáltalán húsmentes opcióval is.) Volt kétféle süti is: somlói galuska és birsalmás morzsasüti.
És mindenki ott ült az asztal körül, és nem evett!

Namármost. Egyfelől:
- Másfél órával eltolták a kezdést, ami kicsit soknak tűnik, de azt is tegyük hozzá, hogy mi voltunk Fiúval az elsők hét órakor. Én kb. kilencig maradtam, az utolsó pár tíz perccel a távozásom előtt érkezett.
- Nem volt tukmálás. Mindenkit megkínáltak, illetve amikor újabb emberek érkeztek, akkor ment egy körkérdés, hogy kér-e valaki valamit, de a nemleges válaszra nem kezdték el erőltetni, hogy de biztoooos? egyetek valamit!
- Én alapvetően nagyon támogatom a határhúzást, nyilván tök jó, amikor az ember tudja azt mondani, hogy nem kér enni, amikor nem éhes, nem kell mindig kényszeresen zabálni.

Ugyanakkor:
- A meghívás vacsoraidőre szólt + előismeretek birtokában lehetett arra számítani, hogy LESZ KAJA. És pl. aki nyolcra meg fél kilencre jött hét helyett, az jöhetett volna az otthoni vacsora helyett? Vagy ez csak nekem fura, hogy estére hivatalosa vagyok vendégségbe egy olyan helyre, ahol mindig nagy evős-ivós mulatságok vannak, de még gyorsan megvacsorázom, mielőtt átmegyek? (Nem tudom, amúgy, hogy a vacsora szó elhangzott-e meghíváskor, nálunk Fiú volt a kapcsolattartó.)
- Láthatóan sokat készültek erre a vendégségre, ld. sok órán keresztül sütött birkacomb. Ez lehet csak az én kattanásom, de ha már valaki ennyi időt rászánt egy vendégségre, akkor egy icipicit azért megkóstolok, még akkor is, ha nem vagyok éhes. Oké, igen, people pleasing. Meg az is, hogy imádok enni.
- Nekem az étel-ital másokkal (főleg vendégekkel) való megosztása annyira elementáris, mondhatni ősi ösztönöket felidéző élmény, hogy eléggé rosszul tud esni, ha kerekperec visszautasítják a főztömet. Ez némileg ellentmondásban áll a fentebbi határhúzós meggyőződésemmel, ugyanakkor szerintem a kényszeres zabálás és a teljes elutasítás között azért vannak egészséges fokozatok. És láttam is Szövőnő és Bábmester arcán a csalódottságot, hogy ott ülünk a konyhában, ott a sok szeretettel készített kaja, és senki nem eszik. Bezzeg az alkoholt senki nem utasította vissza.

Így leírva lehet, hogy nem hangzik annyira extrémnek a helyzet, de nekem nagyon furcsa élmény volt ez az egész. Mióta Törökországban voltam két hónapot, azóta nem csak értem, hanem érzem is, hogy a közös evésnek, az étel-ital megosztásának mekkora ereje van. Én sem eszem meg mindenhol mindent, de ebben a szituációban tényleg nagyon furcsán jött ki, hogy ott ültünk a megterített vacsoraasztal körül, és a többség még csak megkóstolni se akart semmit...

És akkor a tegnapi (4-i) menüm a végére:
- reggeli: zabkása (+ alma, mandula, homoktövis maghéj-őrlemény omg, ezt a szót vajon hogy kell írni?!)
- tízórai: maradék morzsás karfiol ketchuppal jaj, most kiderült a ketchup-függőségem
- ebéd: tojásos rizs + mustármagos-lime-os répasaláta
- uzsonna: maradék zöldséges rizstészta az előző napról
- vacsora: lepény + batátakrém + paradicsom
- második vacsora: ahogy fentebb írtam
(nem szoktam minden nap ennyit enni, de tegnap valahogy hobbit-üzemmódban voltam :D)

long story short

Beköltöztünk.

Erről az egész mizériáról nem írtam nagyon, mert a való életben is eléggé rányomta a hangulatomra a bélyegét, de röviden a lényeg: 2019 márciusában költöztünk a faluba, egy hónappal később elkezdtük felújítani ezt a házat, amiben most már lakunk, és nekem november elsején sikerült ideköltözni. Közben nagyon sokat veszekedtünk, nekem minden évben volt legalább egy pont, amikor majdnem elköltöztem, és egy idő után teljesen kiszálltam a felújításból (kivéve amikor olyan sos dolgok voltak, mint a szeptemberi festés). Mérnökék kérésére augusztus végéig ki kellett volna költözni az albérletből - ez ugye nem történt meg, szeptember első hetében még én is itt robotoltam. Utána viszont nagyjából elhúztunk: Fiú lejött ide, én pedig elmentem Szlovéniába, aztán onnan pedig Kertészhez költöztem, egészen pontosan 6 hétre.

November elsején tudtunk hazajönni, aznap és másnap délután lehoztuk az összes cuccunkat. Bútoraink még csak mértékkel vannak: a konyha már majdnem fullos, van egy ágyunk, Fiúnak van egy íróasztala, a fürdőben van egy szekrény a mosdó alatt, és vannak azok a székek és asztalok, amiket az előző tulajtól örököltünk (a székeket amúgy nem szeretem, de most marha jó, hogy nem kell még azokat is venni). Van kint a hátsó teraszon egy rakás szekrény is, amikből kettőt ruhásszekrénynek fogunk használni, de azokat még be kell hozni. Úgyhogy most mindenünk dobozokban van, és a könyveim konkrétan egy fél szobát elfoglalnak így. 

Biztos az lenne a normális ilyenkor, hogy az ember éjt nappallá téve pakol, amíg valamiféle élhető környezet nem keletkezik körülötte, de én erre képtelen vagyok. Annyira elfáradtam ebben az öt és fél évben (de az elmúlt kettőben különösen). Fiú szintén. Napi pár órát pakolászunk, de nem haladunk túl gyorsan.

Azt nyilván nem bírtam ki, hogy a szakácskönyveimet ne pakoljam ki, úgyhogy:

És közben még az a remek ötletem is támadt, hogy a blogvember örömére minden nap dokumentálom, hogy mit ettem, úgyhogy így jártatok itt a tegnapi lista:
- reggelire a maradék (kovászos) pizzát melegítettem meg
- ebédre rizstészta lilakáposztával, répával, mizunával (éljen a kert) és "kínai szósszal"
- vacsorára kovászos lepény tökmagos batátakrémmel, sajttal és zöldségekkel

filler episode

Nem mondom, hogy nagyon fáradt vagyok, de telefonról már nincs kedvem hosszas bejegyzéseket pötyögni, úgyhogy csak gyorsan elújságolom, hogy a héten kipróbáltam Kertésznél az ún. masszázslabdát (Decathlonosat), és azt éreztem utána, hogy újjászülettem (pedig ugye kb. minden nap jógázok, úgyhogy azért annyira nincsenek gáz állapotban az az izmaim). Ezt el is mondtam utána boldogan Kertésznek. Aki este elment vásárolni, és nagy lelkesen hívott (azt hiszem, hogy az Aldiból), hogy lehet viszonylag olcsóér' egy kétdarabos parafa szettet venni, kérek-e. Hát, mondom, hogy a viharba ne! 

Úgyhogy most van ilyenem, és azóta minden nap nyújtottam vele, nem sokat, de annyira jól esik! Ráadásul a szett másik fele egy ilyen peanut vagy mi, nem tudom, magyarul hogy hívják, de a lényeg, hogy a lábaimat meg a gerincem két oldalát is jobban ki tudom vele görgetni. Szerintem egy ponton egy Decathlonos darabot is be fogok szerezni, mert az egy picit jobban tetszett, de ne legyek telhetetlen.

Ez a titkos projektemhez is jól jön (ami nem annyira titkos, csak még nem írtam róla, és egy darabig nem is fogok, hehe). 

Ja, meg még azt is elmesélem, hogy felszedtem a batátát, és az a néhány tő, amit időben ültettem ki, szebb termést hozott, mint tavaly, amire a két hónapos szárazság és a közel egy hónapos 35 fok feletti hőmérséklet után nem számítottam, de nagyon örülök neki!

Éssss

Tegnap és ma is kb. 3 órát pakoltunk, azt hiszem hétszer töltöttük meg az autót. Most végre az összes cuccunk itt van a házban, csak éppen nincs hova rakni őket, úgyhogy közlekedni nem nagyon lehet tőlük. Szelektálni kell egy csomó mindent, meg venni kell szekrényeket és polcokat (az Ikeás könyvespocaim pl. nem jöttek meg tegnap, úgyhogy a nagyjából ezer darabos könyvtáram most viszonylag sok helyet foglal a földön dobozokba meg szatyrokba pakolva), és tök jó lenne minél hamarabb berendezkedni, de hát legyünk reálisak, egy pár hétig azért el fog tartani, amíg minden sürgősebbet kitalálunk és megveszünk.

Közben a kertben ugye egyáltalán nem tudtam dolgozni, amíg nem voltam itthon, mindent elborított a fű meg kiszáradt meg mittudomén. Fel kéne szedni a batátát, és valahogy felszabadítani két ágyást fokhagymának meg hagymának, aztán kitakarítani a fóliát, és bevetni borsóval meg lóbabbal. Ez lehet, hogy végül elmarad majd, de a fokhagymát mindenképp szeretném a földbe tenni jövő héten.

blogvember

Nem tudom, hogy végig fogom-e csinálni, mert elég hektikus most az életem, de pont ezért jól esik mindenféle stabilitásnak vagy rutinnak nevezhető dolog, így a napi blogolás is, úgyhogy azért megpróbálom. 

Tegnap délután megnéztem három részt a Legend of Korra negyedik évadából az Inside Out második részét, és hát nagy szerelem volt! Biztos nagyon sokat dolgoztak a sztorin, mert minden nagyon spot on, az új érzelmek megjelenésétől kezdve a kamaszodás ábrázolásáig. Imádom az egészet. Meg azt is, hogy milyen "normális" környezetet szerkesztenek Riley köré, egyrészt jól esik pozitív példákat is látni - néha az az érzésem, hogy mindenki toxikus/nárcisztikus/súlyosan traumatizált a, és tök jó egy olyan sztorit hallgatni, ahol amúgy rendben vannak az emberek, és még így is lehetnek viharok meg nehézségek, amik belülről fakadnak. (Mármint értem, hogy sokaknak nem ilyen a környezete, de azt se szeretem, ha úgy teszünk, mintha az egész világ gonosz lenne.) És jó volt megszemélyesítve látni Szorongást, ennyi év után. :D

... és most ennyi, mert közben hullafáradt lettem, és nem akarom már első nap elbukni a kihívást. :D

nagyon szeretnék végre hazamenni

Fiúhoz

a kutyához

a normálisan működő mosógéphez, amitől nem érzem azt, hogy terápiás ülésre kell mennem, ha végre kivehetem belőle a ruháimat éppen aktuális trauma

a kertemhez

a konyhámhoz, amiben van hely, nincs mosogatógép!!!! és megvan az összes kedvenc fűszerem és alapanyagom

a könyveimhez

az őszi ruháimhoz

a jógamatracomhoz

a csendbe

A hét elején elkezdtem írni egy bejegyzést arról, hogy remélem, hogy a nehezén már túl vagyunk az évnek, és most már véget érnek a lelki megpróbáltatások...

... aztán tegnap este Fiú felhívott, hogy épp hazafelé tart az állatkórházból, mert egy németjuhász majdnem széttépte a kutyánkat*, úgyhogy ennyit a megnyugvásról. Ha nagyon izé akarok lenni, akkor a pozitív hozadéka a dolognak, hogy talán Fiú végre, végre elhiszi nekem, hogy valamennyire igenis félteni kell a kutyát az idegen kutyáktól.

*a körülményekhez képest jól van, össze kellett varrni, de nem lett komoly baja (= csak izmok sérültek és nincs belső vérzés), de nyilván egész éjszaka stresszeltem

lufi

Egyszerűen semmihez nincs kedvem most. Vagyis de: mozogni szeretnék, nyújtani, izmozni, táncolni (futni, de ahhoz most túlságosan fúj a szél, és még nem gyógyultam meg teljesen). Esetleg főzni. Esetleg-esetleg gyomlálni egy kicsit, diót törni, levendulát ültetni... De nincs kedvem még egy négyórás online workshopon részt venni (a tegnapi is elég sokat kivett belőlem), leírásokat és táblázatokat gyártani, az egyesület strukturális működését prezentálni péntek este, takarítani, e-maileket küldözgetni, a munkán szorongani, könyvszekrényt rendelni. Annyira sűrű lett ez az október, hogy legszívesebben befordulnék téli álmot aludni.

csendben lenni

Az elmúlt egy hónap eléggé hardcore volt, több szempontból is. Először ugye leléptem 10 napra teljesen (szeptember 10-es és 20-a között) egy Erasmus+-os képzésre Szlovéniába, ami
- egy váratlanul hatalmas önismereti trip volt, rengeteg érzelmi hullámvasutazással és befelé fordulással;
- váratlanul nehéz volt amiatt is, hogy a második nap megérkezett a monszun, és aztán hét(!!) napig megállás nélkül esett, arról nem is beszélve, hogy két nap alatt 30 fokot zuhant a hőmérséklet, úgyhogy indokolatlanul sok időt kellett a házban tölteni.

Aztán visszajöttem, és beköltöztem Kertészhez (hosszú történet), szeptember 20. és a következő két hét eszeveszett versenyfutás volt az idővel, ugyanis három dolog összejött:
1. Meg kellett írni egy pályázatot október 1-i határidővel (a szövegezés 90%-át én csináltam, a költségvetést szerencsére a partnerszervezet képviselője) (a határidőt végül eltolták október 8-ra, de mire ez kiderült, már három idegösszeroppanáson túl voltam, és 95%-ban kész volt a pályázat - azért persze jól jött a plusz egy hét, kipofoztuk egy kicsit az egészet).
2. Fel kellett készülni a természetgyógyász vizsgára.
3. A múlt héten egy három napos projekt találkozót láttunk vendégül Budapesten, amin ott kellett lennem ugye reggel kb. 8.30-tól este 10-ig (vacsorával meg mindennel), és bár a szervezésben én csak apróságokban működtem közre, valamennyire nekem is kellett készülni azért.

Az első két ponttal, főleg a pályázatírással iszonyatosan elcsúsztam, ami amúgy kizárólag az én hibám, mert nyáron akartam megírni a nagy részét, de nem írtam meg. Aztán a szlovén utazás előtt akartam megírni, de megint nem csináltam meg, mert konyhát kellett csiszolni meg festeni. Aztán gondoltam majd Szlovéniában foglalkozom vele, de az meg annyira intenzív volt, hogy ott se tudtam. A tanulással is tökre elmaradtam az eredeti tervhez képest, de szerintem a vizsga végül egész jól sikerült. Azért egy kicsit izgulok.

Múlt héten hétfőn levizsgáztam, aztán este kezdődött a projekt találkozó. Kb. 45 ember jött el Európa minden részéről, de nagyon sokan távolabbi gyökerekkel rendelkező ilyen-olyan generációs bevándorlók, úgyhogy igaz multikulti csapat volt. Egy kicsit izgultam, mert én most találkoztam először élőben velük, de egy csomóan odajöttek hozzám, hogy milyen jó végre Zoomon kívül is látni egymást, nagyon cukik voltak. Meg összességében is amúgy pozitív csalódás volt nekem az egész, nagyon jófej, érdeklődő csapat volt, jókat beszélgettünk (már amennyi időnk volt a blokkok között). A program is szuper volt, a kollégáim fantasztikusan megszerveztek mindent, a szakmai munkától kezdve a kávészüneteken át a közös étkezésekig, szinte teljesen zökkenőmentesen ment minden. Szóval, összességében szuper élmény volt, de nagyon elfáradtam, és a végére le is betegedtem.

Aztán hazamentem két napra, megünnepeltük Fiúval a nyolcadik évfordulónkat, aludtam egy csomót, pakoltam egy csomót, meg kertészkedtem egy kicsit.

Szombaton délelőtt átvonszoltam magam Székesfehérvárra, ott találkoztam az unokaöcsémmel, és elmentünk gombászni. Szedtünk egy csomó rizikét meg fenyőtinórut (meg egy kevés fenyőpereszkét), amit aztán el is készítettünk vacsorára. Nagyon örültem neki (a rizike az egyik kedvenc gombám, és sajnos felénk nem sok van), de estére megint elég vacakul lettem sajnos. Tegnap családi bográcsozás volt, amin a családtagjaim fele köhögött/fújta az orrát, de azért jó volt így is (meg kint voltunk, úgyhogy valószínűleg nem fertőztük körbe egymást). Kaptam a nagynénémtől egy kis homoktövisvelőt, ami nekem a köhögős-torokfájós betegségekre csodaszerként működik, plusz reggeli után visszafeküdtem, és még majdnem 3 órát aludtam, úgyhogy délutánra már egészen összeszedtem magam. El akartam menni a Margóra meghallgatni Narine Abgarjant, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább nem megyek emberek közé. De úgy hallottam, elég nagy sikere volt a programnak, remélem máskor is eljön Magyarországra.

Most haladni kéne a felgyülemlett feladatokkal (ráadásul ezen a héten is kétszer prezentálnom kell dolgokat - egyik se túl nagy horderejű, de valamit azért készülni kell rájuk), de adtam még magamnak egy fél napot punnyadni, hátha így délután fókusztáltabban tudok dolgozni, és nem fog szétfolyni az egész napom. 

Szükségem lenne egy kis énidőre. A jógát meg a pranajamát még úgy-ahogy tudtam tartani az elmúlt hetekben, de edzeni nem nagyon maradt energiám, és már nagyon hiányzik az intenzív mozgás. Ahhoz is kéne egy kis idő, hogy feldolgozzam az elmúlt hónap történéseit. De azt hiszem, hogy ezzel még várnom kell novemberig...

mindig egyre több

Most már talán tényleg csak két hét.

under the weight of postponed tasks

A nyár meg a szeptember úgy elröppent, mint annak a rendje, én meg itt maradtam egy rakás halogatott feladattal a nyakamon, úgyhogy most nehéz napokat élek, ugyanis:
- megígértem, hogy nyáron megírok egy pályázatot, amivel szinte egyáltalán nem foglalkoztam, és hála az égnek elhalasztották egy héttel a beadási határidőt, úgyhogy át tudjuk nézni a költségvetést rendesen, és így már látok némi reális esélyt rá, hogy meg is nyerjük;
- egy hónapok óta halogatott recenziós könyv ajánlójával tegnap hívtak, hogy mivanmár - nyáron két könyvről kellett volna írnom, egyiket se sikerült időben megcsinálni, és mindkettő miatt reklamáltak is, ami miatt tökre bűntudatom van;
- jövő héten vizsgázom természetgyógyászatból, és bár tanultam rá, azért a jelenlegi tudásom alapján kétséges, hogy átmennék-e a vizsgán, szóval ezt a hetet erre kéne szánni, de
- mivel 10 napra teljesen kiestem a munkából a szlovén képzés miatt, egy csomó aktuális feladattal is elmaradtam, amiket most tovább halogatok a fentebbi tűzoltások miatt - már amit lehet, de egyrészt jövő héten lesz egy háromnapos projekttalálkozó (Budapesten, úgyhogy legalább külföldre nem kell menni), és arra is készülni kell, másrészt meg a fejünkre nőnek a határidők;
- tök jó lenne a kertben is dolgozni, de nem.jutok.ki.

Emellett tegnap visszamentem a boltba reklamálni, és tök kínos volt, mert kiderült, hogy én voltam a hülye (oké, nem hülye voltam, hanem félreértettem valamit), viszont a tulaj már leb.szta közben az eladót, utálom az ilyen köröket, tök rosszul éreztem magam tőle azért a kihívás még áll, mert ez is megelőzhető lett volna, ha ott helyben kérdezek és nem utólag reklamálok. Tegnap volt Masszőr utolsó napja Budapesten, és pont úgy jött ki, hogy akartam menni hozzá, úgyhogy egy másfél órát nála töltöttem, és csodajó volt. Aztán felugrottam ex-Lakótárshoz, csak épp a felugrás fél óra helyett 3 óra hosszúra sikeredett, mindent is kibeszéltünk. Nagyon jól esett, de már majdnem 11 volt mire visszaértem Kertészhez, úgyhogy továbbra sem vagyok túl kipihent, ráadásul a Szlovéniában felhalmozódott kb. 12 órányi alváshiányomat görgetem azóta is tovább, és nagyon szeretném már kialudni magam rendesen (tudom, sokaknál alap a kialvatlanság meg a túlterheltség, de én az elmúlt években hozzászoktam a kiegyensúlyozottsághoz, és azt akarom vissza :D).

nyári könyvajánló

Már annyi erőm sincs, hogy felrobbanjak a dühtől, amiért megint nem tudunk beköltözni a házba, a végső határidőt sem tudjuk tartani. Úgyhogy inkább hozok egy válogatást a nyári olvasmányaimból, hogy oldjam egy kicsit a szorongást. Ezt a bejegyzést napra pontosan egy hónapja kezdtem írni (a házba azóta sem tudtam beköltözni, de legalább már Fiú ott van), úgyhogy íme:

kihívás a következő 32 évre

Nem csendben hagyni, hogy átb.sszanak a boltban, hanem (udvariasan) visszakérdezni, ha nem vagyok benne biztos, hogy nem két egymásnak ellentmondó dolgot mondott-e épp az eladó az árakról.

F.szom. Olyan mérges vagyok ilyenkor magamra (is).

boiling rage

A fellélegzés nem tartott sokáig.

Néha úgy érzem, hogy felrobbanok a dühtől, néha meg csak szeretnék megszűnni létezni.

Szerencsére annyira szuper barátaim vannak az ország különböző részein, hogy még válogathatok is, hogy hol fogok lakni, amíg be nem lehet végre költözni abba a k.rva házba amibe nem is akarok beköltözni, de mindegy. 

Sajnos ez a sok stressz a mozgás rovására ment, mert napi 12 óra fizikai munka + napi 24 óra érzelmi túlpörgés mellett egyszerűen nem volt energiám sem futni, sem izmozni (a jógát még próbálom tartani, de az átlagosnál több nap maradt ki abból is sajnos), arról nem is beszélve, hogy a derekam megint kezd sztrájkolni, úgyhogy a lehetőségekhez mérten óvatosan kell bánnom vele. Az evés is felborult, sem főzni, sem enni nincs kedvem, úgyhogy csak naponta kétszer benyomok valamit (általában tésztát, bár ma pl. pont sütöttem répát ebédre), ami nyilván nem tesz jót, tökre meg vagyok puffadva, de egyszerűen nincs motivációm kitalálni, hogy mit egyek (te jó ég, nekem szörnyű lenne így élni amúgy hosszú távon).

fellélegzés

Az elmúlt három napban úgy éreztem, mintha valaki a víz alá nyomta volna a fejemet, és nem hagyott volna feljönni. Csiszolás, glettelés, festés napi 12 órában - és mindezt úgy, hogy én ezen a héten pályázatot akartam írni. Iszonyú mérges vagyok mindig, amikor mások helyett kell dolgoznom, de most különösen, mert nem tudtuk tartani a határidőt a kiköltözésre. Haragszom Fiú apjára, amiért egy körülményes lajhár, haragszom Fiú felfuvalkodott haverjára, aki elvállalta a festést, és rohadtul nem végzett vele, és haragszom Fiúra is, amiért képtelen kézben tartani a dolgokat. Ő persze naivan jóindulatúan magából indul ki, hogy ha valaki valamit megígér, akkor meg is csinálja, de nem értem, hogy nem tanulta még meg az elmúlt öt és fél év alatt, hogy az esetek többségében ki kell verni a határidőt az emberekből, nem lehet így haladni.

Ma végre lélegzethez jutottam, úgyhogy gyorsan dolgozom egy kicsit, amíg Fiú elment vásárolni, aztán megyek le én is a házhoz, mert vár még rám vagy tíz kiló körte...

craving

Így nyár végére elfogyott a türelmem a hőséggel kapcsolatban. Arról volt szó, hogy ezen a héten már normális idő lesz! Erre mi van? Megint 34 fok. Idén nagyon jól viseltem a hőséget (az eddigiekhez képest), büszke vagyok magamra, de mostanra vége a türelmemnek. 

Sajnos ez mindenféle másra is igaz, egyre többször veszem észre, hogy bunkó vagyok, morgok és rosszindulatú megjegyzéseket teszek mindenkire, aki felbosszant valamivel (ami azért, lássuk be, elég gyakran előfordul). Elfáradtam. A hőségben, a nyári emberjárásban és arconpörgésben, a házfelújítás és a költözés miatti folyamatos feszültségben, a kilátástalanságban, a körülöttem történő baby bummban (amit nem sajnálok senkitől, csak magamat sajnálom, hogy még távolabb kerülök a körülöttem levő emberektől, mert egyszerűen képtelen vagyok folyamatosan kismama-dolgokról beszélgetni) (tudom, hogy hangzik, és sajnálom, de ez az igazság). Na, szóval jó lenne egy hét kikapcs, amikor nem kell sehova menni, rendbe tudom tenni a kertet, kinyújthatom az összegubózódó izmaimat, meg ilyenek. 

Fizikailag, szellemileg és lelkileg is kifacsartnak érzem magam. Valamitől nagyon meg vagyok puffadva (pedig ugyanazt eszem, mint eddig is) és izomlázam van (mondjuk vasárnap dühből végigcsináltam egy kickbox HIIT edzést, tegnap meg három órán keresztül 12 kilós cserépcsomagokat pakolgattam egyik raklapról a másikra, másik raklapról a cserépliftre, szóval ez valahol talán érthető), mindkettő bosszant de mi nem bosszant mostanság. Ma este Szövőnő szülinapja lesz, holnap megyek második körös családi összeröffenésre a Velencei-tóhoz (most az öcsém és a kishúgom van itthon), csütörtökön délelőtt elmegyünk tollaslabdázni, aztán meg egész délutános családi buli lesz a nagypapám 80. (és a nagymamám 79.) szülinapja alkalmából. Biztos szuper lesz minden, csak mostanában ha három embernél nagyobb társaságba kerülök, akkor lefagyok, mert nem tudom befogadni a sok különböző ingert, úgyhogy még nem tudom, hogy fogom menedzselni ezt a három napot...

A múlt heti workshop nagyon jól sikerült, kicsit túl jól is, mert a tervezett két óra helyett majdnem három és felet maradtunk, úgyhogy a délutáni programról (amit én tartottam) majdnem elkéstem. De egyrészt nagyon hasznos volt, másrészt meg iszonyú jó érzés volt úgy jelen lenni, hogy én vagyok a leginkább képben a témával átfogóan (meg persze kicsit ijesztő is, elvégre jogszabályokról van szó) (és a többiek is csináltak-csinálnak policy-elemzéseket a témában, úgyhogy így pláne meglepő volt, hogy bizonyos alapok hiányoznak nekik) (nagyon nehéz ez a fajta munka, minden mindennel összefügg, és én is erősen válogattam, hogy milyen jogszabályokat olvasok el alaposabban - nem bánom, hogy ez pillanatnyilag kisebb részét teszi ki a munkámnak). Elvileg lesz még folytatása, mert volt egy téma, amit szinte egyáltalán nem érintettünk, és én is csak kb. a kétharmadát tudtam elmondani annak, amivel készültem). Utána viszont eléggé leeresztettem, mert elég intenzíven készültem erre a workshopra, pedig haladni kéne a többi dologgal is.

A házfelújításról meg a költözésről nem akarok részletesen írni, de már lassan öt és fél éve húzódik ez az egész, és idén már úgy volt, hogy nyár elején költözünk, és most már muszáj elmenni innen, ahol most vagyunk, de még mindig nincs kész az a kik.rt ház, és olyan szinten elegem van az építkezésből, hogy el se tudom mondani. És még csak most jön a lakberendezés része, amit 1. utálok, 2. nem maradt rá pénzünk. 

Aztán még az is van, hogy a természetgyógyász vizsgámat a háromnapos projekttalálkozó középső napjára tették (mondjuk legalább reggelre, úgyhogy utána vissza tudok csatlakozni a programba), és nem akarom még egyszer elhalasztani. A tanulással még nem állok olyan jól, de mondjuk nagyon rosszul sem, úgyhogy ezen igyekszem nem pánikolni.

Szóval így. Várom az őszt meg a telet, meg a begubózást. Remélem sikerül idén úgy alakítani, hogy ne terheljem tovább túl az amúgy is kissé megviselt idegrendszeremet.

mindent legalább tízszer meg kell kóstolni

Fiú az elmúlt majdnem 8 évben: "Én nem szeretem a padlizsánt, nem kérek padlizsánkrémet."

Fiú vasárnap este: "Túl fáradt vagyok felkelni a vajért, megkóstolom [a padlizsánkrémet]."

...

"Ez fokhagymakrém. Ízlik." 

(teljesen átlagos padlizsánkrém volt, talán egy picit kevesebb majonézt raktam bele, mint amennyit szoktam)

Vissza akartam térni a jól bevált rendszeremhez, hogy vasárnaponként blogolok (elkezdett hiányozni valami nagyobb rendszeresség az életemből annál, hogy minden reggel jógázom és zabkását reggelizem kivéve ma), de ott felejtettem Kertésznél a laptopom töltőjét, és a maradék százalékok kelleni fognak még az előző bejegyzésben emlegetett prezentációm összerakására, úgyhogy csak így gyorsan, telefonról.

A héten elkezdtem felszámolni olyan régóta görgetett feladatokat, mint pl. a cseresznyeecet kitöltése, a hetek óta rakosgatott cukorszirup elhasználása vagy a fürdőszobai rongyszőnyegek kimosása. A közelgő költözés felrázott egy kicsit a tompaságból. Még van jópár ilyen apróság, amiket ha egyszerre kéne megcsinálni, kitépném a hajam (persze utána nagyon hatékonynak érezném magam), de így jó, hogy apránként eltűnnek. Így is stresszes lesz a költözés utánai takarítás. Arra is rájöttem, hogy valójában annyira nem bánom, hogy idén béna a kert, mert nem lenne most kapacitásom üvegeket keresgélni és paradicsomot befőzni. De azért jó lenne, ha itt is esne végre egy kicsit több eső, mint ami csak felveri a port, mert konkrétan két hónapja nem ázott át a talaj. Nagyon úgy tűnik, hogy a porba fogok retket vetni jövő héten.

meglett a böjtje

Na, ki nem tudott érdemben haladni az elmúlt másfél hónapban a munkájával?

Na, és kinek kéne jövő hét szerdáig 20+ jogszabályon, nemzetközi egyezményen, kétszáz oldalas jelentésen, módosítási javaslaton és hasonlókon, meg 20 interjún átrágnia magát és még valami értelmeset is prezentálni belőle?

Bahh. 

Ilyenkor olyan mérges tudok lenni a múltbeli Pitykegombára. Mármint, ha ezen a héten neki tudok ülni 38 fokban ezeket a szövegeket böngészni, akkor biztos meg tudtam volna csinálni két héttel ezelőtt is, amikor épp elfogadható idő volt, és nem kóvályogtam a hőségtől.

Na mindegy. Az interjúkat én csináltam, úgyhogy csak újra át kell bogarászni őket csak éppen egy jó 400 oldalnyi anyagról beszélünk. A jogszabályokból egyszer már készítettem egy briefet, most csak azt kell kibővíteni jócskán. Majdcsak lesz valami.

on the path again

Tegnapra szünnapot írtam ki magamnak, még azt se engedélyeztem, hogy egy mosást berakjak, mert annyira összefolytak már a napok. Kicsit úgy érzem, mintha valami köd (vagy nyári pára, hehe) szállt volna fel az agyamról, amikor összeírtam, hogy mi mindenbe kéne belefogni a héten, kinek mit kéne elküldeni e-mailben, stb. Reggel újra el tudtam olvasni egy tanulmányt a zabkása mellé (bár az értelmezéssel már akadtak gondok, de szerencsére ez nem fog kelleni a két hét múlva esedékes policy brief-emhez, úgyhogy ezen most nem akadtam fenn).

Lassan kézzelfogható közelségbe kerül a költözés, úgyhogy erre a hétre azt is előirányoztam, hogy elkezdem szelektálni és összerakni a cuccaimat (szelektálni főleg a ruhákat, összerakni pedig főleg a nem használt könyveket). Egyfelől nagyon várom már, hogy végre, végre a saját házunkban lakjunk, másfelől viszont félek is a költözéstől, mert nagyon utálom azt, amit Fiú az új házzal csinált(atott), nem tudom, hogy fogok-e tudni ott lakni. Választottunk tegnap sütőt is, alig várom már, hogy magam mögött hagyjam ezt a nyomorék indukciós főzőlapos tűzhelyet, amit Villamosmérnök vett ide a rezsipara kitörésekor anélkül, hogy nekünk szólt volna. 

Aztán az is van, hogy jelentkeztem egy szeptemberben induló HKO képzésre, ami 4 éves (!!), de az első képzési alkalmon kapásból nem fogok tudni ott lenni, mert pont akkor megyek Szlovéniába egy másik képzésre, úgyhogy kicsit vacillálok rajta, hogy ne várjak-e inkább egy évet a tanfolyam elkezdésével. Az ősz amúgy is nagyon sűrű lesz: október elején vizsgázom természetgyógyászatból (amire közel sem tanultam még annyit, mint az eü vizsgára...), ráadásul pont a vizsga hetében lesz egy projekttalálkozó, amit a mi csapatunk szervez. Novemberben pedig tesólátogató körútra szeretnék indulni, és most egészen belelkesültem, hogy mit csinálhatnék még közben, szóval lehet azzal is elmenne egy 10-12 nap, meg persze jó sok pénz... úgyhogy nem tudom, lehet, hogy először megcsinálom inkább nyugiban a fitoterapeuta képzést, és utána vágok bele ebbe a tanfolyamba, ami azért elég nagy falat.

Ez a hőhullám is megint, remélem nem megyek le megint zombiba, tegnap 35 fok volt, és legközelebb vasárnapra ír 35 alatti hőmérsékletet, bahh.

szavazás

Koppenhága vagy Hága?

Paraméterek:
- az időpont: novemberben valamikor (tudom, nem a legideálisabb egyik helyre sem, de akkor van időm)
- 3-4-maximum 5 nap
- tömegközlekedéssel vagy gyalog közlekedek
- minél kisebb tömeg legyen XD
- ami érdekel: botanikus kertek, tömegközlekedéssel vagy gyalog megközelíthető kirándulóhelyek, múzeumok korlátozott mértékben (témában jöhet bármi a hadviselésen kívül; ha interaktív, az plusz pont), kávézók korlátozott mértékben, tematikus séták
- ami nem érdekel: templomok, kontextus nélküli városnéző séta, shoppingolás, éttermek (oké, ez érdekelne, de nincs rá pénzem)

Alternatívaként még szóba jöhetnek más holland és dán városok, esetleg Varsó vagy Gdansk is, de alapvetően Koppenhága és Hága közt szeretnék dönteni.

nyári programdömping

Az elmúlt kb. másfél hét elképesztően zsúfolt volt, kezdve a keddi falunapi utórezgésekkel, aztán csütörtökön az egy napos budapesti utazással (5 előtt egy kicsivel kellett kelnem, a fél hatos busszal kimentem Cukrászdavárosba, onnan vonattal Budapestre, volt egy két órás megbeszélés az irodában, aztán kutyafuttában összeszedtem Fiú szülinapi ajándékait két helyről, és rohantam a vonathoz, háromra pedig megint itthon voltam). Pénteken egész délelőtt tortát sütöttem, Fiú orosz krémtortát kért ezt a szót amúgy hogy írják helyesen?, ami egy kicsit macerás, de a végeredmény nagyon finom, úgyhogy mindenképp megéri. Aztán összepakoltunk, és este átmentünk Strandfalvára VF-fel, Úszómesterrel és Mérnökékkel. Szerencsére egy tűzrakó helyet be tudtunk foglalni, és meg is sütöttük a vacsorát, mielőtt elkezdett esni az eső, nagyon jó hangulatú, családiasra sikerült este volt.

Másnap jöttek Fiú munkatársai, sok-sok barátunk a faluból, illetve IronLady és Masszőr, és fantasztikusan jó nap volt! Sokat mozogtam, vízilabdáztunk, amikor üres volt a medence, sokat játszottunk az óriástollassal, és úszkáltam a medencében csak úgy is. Társasoztunk, ebédre és vacsorára sütöttünk (vagyis Fiú sütött) további zöldségeket, sajtokat és húsokat a tárcsán (a kaja 90%-a IronLady-ék esküvőjéről megmaradt, lefagyasztott grilleznivaló volt, alig kellett venni valamit), söröztünk, és beszélgettünk. Idén nem itta senki vállalhatatlanra magát, és csak kicsit voltam csalódott, amikor VL és Csillagszemű is visszajöttek éjszakázni a faluba, amikor eredetileg az volt a terv, hogy kint alszanak ők is (de amúgy jól tették, mert iszonyat hideg volt hajnalban).

Vasárnap reggel miután kiolvadtak a tagjaim futottam egy rövid kört (3 km, de 99 méter szint volt benne!), csobbantam még kettőt a medencében, segítettem összepakolni, és kb. délre hazaértünk. Itt rohamléptékben megebédeltünk, kicsit pihentünk, és kettőre már jöttek is a népek tortázni. Még jó, hogy egy 28 cm-s tortát sütöttem, így is alig maradt belőle, pedig hárman is hoztak még sütit a tortán kívül. A vendégek egy jó két órát voltak nálunk, utána még IronLady és Masszőr megnézte a házunkat, aztán kidőltünk Fiúval mindketten.

Hétfőn volt egy kis időnk regenerálódni (meg természetesen mosogatni a húszfős társaság után és elpakolni a hétvégi romokat), aztán kedden átugrottunk a Velencei-tóhoz a családom egy részével találkozni. Itthon volt most a húgom Németországból a pasijával, jó volt őket is látni, de jó volt csobbanni a tóban is, és idén is megállapítottam, hogy imádom a SUPozást. Itt is sokat beszélgettünk, játszottunk a Zombie Dice nevű játékkal, és barbecue-t készítettünk ebédre (vagyis hát főleg a húgom meg a pasija készítette, én a salátához asszisztáltam zöldségvágással). 

Szerdán már mind a ketten azt éreztük Fiúval, hogy egy fél évre előre kiéltük a társasági igényeinket, de már meg volt beszélve aznap estére egy lángosozás, amit nem akartam lemondani. Végül elég jól sült el, nem voltunk túl sokan, elég lett a lángos is, és tudtam beszélgetni egy kicsit nyugisabban VL-lel és Zongoratanárral. Meg lefröcsögtettem a lábamat forró olajjal, úgyhogy most szép égési sérülések vannak rajta végig, de szerencsére annyira nem volt vészes, már aznap este se fájt annyira, hogy ne tudjak aludni tőle.

Tegnap pedig eljött látogatóba a nagynéném, és csináltunk sült paradicsomszószt, raktunk egy fermentálódni cukkinit, és még a száraz kenyeret is ledarálta morzsának, amiért nagyon hálás vagyok, mert nekem nem lett volna volt lelkierőm hozzá.

Bírom egyébként ezt a nyári arconpörgést, csak az az egy baj van, hogy semmi kedvem nincs dolgozni, és nagyon nehéz rávenni magam, hogy közben jogszabályokat meg vonatkozó szakirodalmakat olvasgassak. Ráadásul kb. mindenki szabin van rajtam kívül, úgyhogy extrán nem vagyok motivált arra, hogy haladjak. :D Na de ez van, majd ősszel úgyis be kell pótolnom a mostani lazulást, akkor több munka lesz, mint most. Azért most ebben a sok társasági programban eléggé elfáradtam, nincs kedvem a haldokló kerttel sem foglalkozni, legszívesebben egész nap olvasnék vagy kézműveskednék, meg aludnék... de jövő héten már összeszedem magam, és visszatérek az életbe.

pitykekonyha 3. - fűszerek

Még egy bejegyzés, amit tavaly év vége óta meg akarok írni. 

Egy kicsit ez is ilyen "elmondom hát mindenkinek" típusú téma, mert élőben sajnos ritkán adódik alkalom arra, hogy a fűszerekről beszélgessek. :D Azért előfordul, például ha Kertésznél vagyok, akkor mindig előkerül a főzés is, és Művésztől is kaptam most egy jó tippet egy fűszerkeverékre, de na, szeretek erről írni, úgyhogy akit érdekel egy bevezető az általam használt fűszerekbe, az kattintson tovább.

megnevelem a családomat és magamat

Ha elég konzekvensen minden családi összejövetelre viszek valamit, talán egyszer sikerül ránevelnem a családomat a fűszerek használatára. 

Ma gyömbéres uborkasalátát és zöldséges rizstésztát vittem, meg egy fűszeres szilvakompóttal készített pohárkrémes süteményt.

Az már előrelépés, hogy a nagyszüleim kimozdultak a tepsis krumpli-rizs-rántott dolgok vonalról, sajnos most az ízetlen sültzöldségek korszakába léptünk, de bízom benne, hogy tényleg annyira ízlik nekik a főztöm, amennyire mondják, és egy idő után elfogadják, hogy a jó kaja titka nem feltétlenül a hosszú elkészítési idő, hanem sokszor a fűszerek. Nem mintha amúgy nem főznék szívesen a családi eseményekre, de logisztikailag általában nem túl előnyös, ha a világ végéről nekünk kell nagyobb adag kaját szállítani... 

Már írtam erről párszor, de nekem ez az egész főzés-evés téma egy másfél évtizede tartó hatalmas önismereti trip. Tavaly éreztem azt, hogy átbillentem egy határon, és egy olyan szintre léptem, ahol azt mondom, hogy én tudok sütni is, főzni is, és jól is csinálom mindkettőt. Jó érzés annyi kudarc, próbálkozás, útkeresés után (talán írtam már, hogy onnan indultam, hogy tizenévesen még a konyhába is utáltam bemenni) a kaja egy olyan hobbivá lépett elő, amivel nem csak magamat teszem boldoggá. :D Szükségem van most erre az érzésre, mert van egy-két dolog, amivel úgy érzem, hogy hasonló úton járok, csak sokkal hátrébb tartok... és néha kell magamnak egy kis biztatás, hogy ne adjam fel.

Hogwarts Legacy

Namármost, ezt a bejegyzést még decemberben kezdtem el, csak sose jutottam a végére, de mivel az elmúlt egy hónapban megint eltöltöttem pár órát a Hogwarts Legacy társaságában, gondoltam végre itt az ideje írni róla egy kicsit. 

Elkezdtem írni egy hosszabb bejegyzést a videójátékokról, de még nem döntöttem el, hogy merjem-e közzétenni, viszont az elmúlt egy három hétben olyan intenzív kapcsolatot alakítottam ki a Hogwarts Legacy-val, hogy erről mindenképp akartam írni.

(Ezt a bejegyzést egyébként vagy két héttel ezelőtt kezdtem el, hát na, sűrű az év vége.) hehe, azóta jól eltelt még egy kis idő

summer chill

Július elején átkattant valami az agyamban, és azóta totálisan chill üzemmódban vagyok, pedig a napirendem valójában nem sokat változott. Mondjuk remélem most már normalizálódik az időjárás, mert ez a két hetes hőhullám azért eléggé megvisel, kedden 41 (!!!) fok volt, értelmes mennyiségű eső meg szerintem egy hónapja nem esett. A kertről inkább ne is beszéljünk.

Viszont futok, jókat sütök-főzök, minden nap olvasok (most Mörk Leonóra vagány nőket bemutató gyűjteményét és egy finn sci-fit, ami váratlanul erősen rezonál néhány dilemmámra a részvételiséggel kapcsolatban), sőt, azt is bevallom, hogy újra rácsúsztam a Hogwarts Legacy-ra mert Fiú sokat nem volt itthon mostanában, és mit csináljak 35 fokban egész délután?, igyekszem minden nap jógázni és pranayamázni, nyárhoz képest viszonylag jó ütemben tanulok az októberi vizsgámra, néha strandolok egyet, napi másfél-két órát kertészkedem (lehetne többet is, de jelen körülmények közt, ezzel is elégedett vagyok), és nem kell megszakadni a munkában sem (mindenki szabadságon van, úgyhogy leginkább szakirodalom olvasgatásával töltöm az időt). 

Már tervezgetem az őszt, megyek Mariborba, megyek Grazba, és talán még kitűzök egy harmadik úticélt is (pl. meglátogatom a húgomat Németországban, vagy Lányt Dániában), és szeretnék elkezdeni egy tanfolyamot is - még nem döntöttem el, hogy a fitoterápiát vagy a hagyományos kínai orvoslást, de jó lenne nem kiesni ebből a tanulós flow-ból, mert eléggé élvezem. De ez még messze van, addig szeretnék még futni, úszni, szilvás süteményeket csinálni, sárgadinnyés-datolyás-mandulás zabkását reggelizni, kidőlni a napközepi hőségben, paradicsomot és padlizsánt szüretelni, pizzát sütni, nagyokat beszélgetni a barátaimmal - tehát kiélvezni a nyarat, amennyire csak lehet.