a homályba
megint nem tudok tisztán gondolkodni
vagy úgy egyáltalán, odafigyelni
azt hiszem ez a blogvember leginkabb annak a krónikája, hogy esik szét m.e.g.i.n.t. a mentélis egészségem annak ellenére is, hogy mennyire kibszott sok munkát fektetek abba, hogy ez ne történjen meg
Bárcsak már december közepe lenne
sajnalom! magunkkal a legnehezebb gyakorolni az egyutterzest, egyszeruen igy vagyunk huzalozva, de mar az is tud segiteni, fiziologiasan, ha ilyenkor atoleljuk magunkat. iszonyu frusztralo, amikor rengeteg energiat teszunk testi-lelki jolletunkbe, es megse vagyunk eleg jol. ez egy nehez idoszaknak tunik, sok kihivassal, valtozassal, biztos ezek is hozzajarultak…nekem is nehez az onegyutterzes, foleg amikor nem vagyok jol; ilyenkor gyorsan elojon a magammal szembeni konyortelen semam, amitol minden meg rosszabb. mostanaban azzal probalkozom, h megengedem magamnak, h igen, ez most egy elcseszettebb idoszak (nekem a kezdodo perimenopauza ‘segit’, h a korabbinal tobbszor kornyekezzen meg pl hangulatingadozas, sot olyan elkepeszto duh, ami korabban egyaltalan nem volt jellemzo ram), na es probalom ilyen ‘egyutterzo kivancsisaggal’ szemlelni es mantrazni, h elmulik…es igen, aztan jobb lesz szerencsere. es meg akartam irni, h en is ismertem Emily Brontë-nek azt a kis vekony verseskotetet, sot egyszer szulinapomra megkaptam a baratnoimtol, fenymasolva, osszefuzve, meg egyetemista koromban. es angolul is olvastam oket (angol szakos voltam, tizeves koromtol bolondultam az angol irodalomert), es most is, novembertol marciusig, amikor hideg szel fuj a dombok kozott es ott setalok (jellemzoen mopszot setaltatva, how unlike Emily!), szeretem magamban a “Cold in the Earth” kezdo sorait mormolni…
VálaszTörlésSzerintem általában elég jó vagyok abban, hogy együttérezzek magammal és elfogadjam, hogy vannak rosszabb napok/hetek/időszakok - most (azt hiszem) azért viselem ilyen rosszul, mert megijesztenek ezek a tünetek (memóriazavar, időkiesés, szédülés, a saját határaim elvesztése), korábban nem igazán voltak ilyen élményeim (oké, időkiesés volt máskor is, akkor is ijesztő volt). Meg a másik, hogy most nem vonulhatok el, most egy héten belül két előadást is kell tartanom olyan témában és olyan közönségnek, ami nagyon kívül esik a komfortzónámon, és az, hogy ha 3 percnél hosszabb ideig kell koncentrálnom valamire, az már komoly erőfeszítésbe kerül, hát, eléggé megnehezíti a dolgomat, nem csak a konkrét előadásban, hanem a felkészülésben is. Egy ismerősöm azt mondta, hogy ezek nála tipikus szorongásos tünetek, valószínűleg igaza van, csak nekem eddig teljesen másképp jött elő a szorongás, és ezt most elég nehezen viselem.
TörlésÖrülök, hogy rajtam kívül más is ismeri Emily Brontë verseit! Több is van közöttük, ami nagy hatással volt rám, de amit az előző bejegyzésben leírtam, az nagyon sokáig elkísért, ezért emeltem ki. Angolul is olvastam őket, tetszettek úgy is, de magyarul valamiért közelebb állnak a szívemhez. :))
megertem, Pityke, ezt tenyleg nagyon rossz lehet atelni! nekem azota valtozott meg a szorongasom mintazata, miota apukamnal Alzheimert diagnosztizaltak. azota nekem is vannak olyan pillanataim, hogy pl nem fogom fel, amit latok, hat, eleg ijeszto. meg amikor evtizedekkel ezelott a nagypapam haldoklott, akkor hanghallucinacioim voltak. azota nem, szerencsere. van olyan egeszsegugyi szakember, akiben megbizol, es tudna segiteni, hogy rovid tavon konnyebben atveszrld ezeket a komfortzonan kivul eso kihivasokat? a szedules is szornyu, ket ismerosomnek volt, naluk is stressztol, es nagyon nehezen mult el. bocsanat, ha butasagokat irtam fentebb. szoritok, hogy konnyebb legyen. hatha az is enyhit rajta, hogy irtal rola.
TörlésNem írsz butaságokat, nagyon jól esik, hogy hozzászóltál ehhez a témához! Szörnyű, hogy milyen tüneteket tud hozni a szorongás, a hallucináció különösen ijesztő lehet hosszabb távon!
TörlésSajnos nem nagyon van kihez fordulnom, egyébként sincsenek különösebben jó tapasztalataim a magyar egészségüggyel, de itt a világ végén aztán tényleg nincs kihez fordulnom. Ahogy írod, el fog múlni, és a tisztább pillanataimban ebbe tudok kapaszkodni, csak a közbenső időszakok most nagyon rosszak - mert még az sincs, hogy nagyon dühös vagy szomorú vagyok, egyszerűen csak lebegek a semmiben (lehet megnézem még néhányszor az Inside Out 2-t, hátha attól könnyebben visszatalálnak az alapérzelmek a helyükre :D).
(Ma amúgy végre tudtam kávét inni, az meglepően sokat segített, pedig alapvetően egyáltalán nem kávézom, szóval nem hiszem, hogy elvonási tüneteim lennének.)