season of the soul 11.

Ez a mai borongós idő eléggé passzolt a hangulatomhoz.

Reggel egy 40 perces őszi napéjegyenlőség (ezt a szót hogy kell írni??) jógával kezdtem, ami iszonyú jól esett, és akkor még pozitívan néztem a nap elébe, de az optimizmusom szép lassan lemorzsolódott, és estére már csak egy kis szomorúsággal vegyes fásultság maradt belőle.

(Pedig Krasznahorkai nyerte az irodalmi Nobelt, igen.)

Ebédszünetben haladtam az éppen horgolt körsálammal. Jól esett összegömbölyödni a kanapén, és fonalat bogozni. Jól esett nem a képernyőt bámulni (most hirtelen nagyon sok dolgom lett nem tudom tovább halogatni a dolgokat, amiket határidőre meg kell csinálnom). Jól esett a kinti szürkeség hátterében bent kuporogni. Mindig azt mondom, hogy majd ősszel, majd télen kipihenem magamat, de aztán valahogy ez nem szokott úgy összejönni, ahogy elképzelem - de azért vannak ilyen napok is, mint a mai, amikor a sok teendő mellett/ellenére egy kicsit sikerül ténylegesen megállnom, és kikapcsolni a szorongás nevű alapprogramot.