saudade 3.

São Domingos de Rana, Lisszabon, vasárnap délután.

saudade 2.

Sintra és Cascais.

saudade 1.

Hát ez az egy hét jóval sűrűbbre sikerült, mint amire számítottam. 

(végül inkább több részre bontottam a dolgot, hogy ne egy gigahosszú bejegyzés legyen a vége kismillió képpel)

Rovanimei III. + utazás

Kicsit megcsúsztam a beszámolókkal de hát mivel nem csúsztam meg mostanság, de igyekszem pótolni a lemaradást. Azért sem írtam, mert igazából Rovaniemiben már nem történt sok minden: végül nem mentem el Ranuába, csak kirándultam mindkét nap a környéken. Indokolatlanul rástresszeltem erre az állatkertes kérdésre egyébként, úgyhogy reggel vettem egy nagy levegőt, és nekiálltam egy jin jóga videónak (amúgy is indokolatlanul korán keltem). Iszonyú jó volt. És bár általában jógázás közben az a cél, hogy kiürüljön az agyam, most nagyon jó volt, hogy sikerült kibogozni a valódi érzéseimet, amiket most megörökítek itt is:

Rovaniemi I.

Majdnem nem jutottam ki.

Ugyanis olyan történt, ami még soha: nem ébredtem fel az ébresztőre. Szerencsére apám nagyon elhivatott volt, hogy kivigyen a reptérre, és addig dörömbölt Kertész bejárati ajtaján, amíg fel nem ébredtem (Kertész nem ébredt fel, úgyhogy azért annyira nem volt vészes a helyzet).

szavazás

Koppenhága vagy Hága?

Paraméterek:
- az időpont: novemberben valamikor (tudom, nem a legideálisabb egyik helyre sem, de akkor van időm)
- 3-4-maximum 5 nap
- tömegközlekedéssel vagy gyalog közlekedek
- minél kisebb tömeg legyen XD
- ami érdekel: botanikus kertek, tömegközlekedéssel vagy gyalog megközelíthető kirándulóhelyek, múzeumok korlátozott mértékben (témában jöhet bármi a hadviselésen kívül; ha interaktív, az plusz pont), kávézók korlátozott mértékben, tematikus séták
- ami nem érdekel: templomok, kontextus nélküli városnéző séta, shoppingolás, éttermek (oké, ez érdekelne, de nincs rá pénzem)

Alternatívaként még szóba jöhetnek más holland és dán városok, esetleg Varsó vagy Gdansk is, de alapvetően Koppenhága és Hága közt szeretnék dönteni.

Ljubljana 2.

(Eskü, elkezdtem amikor hazaértem, de aztán valahogy sose volt kedvem/időm/energiám haladni vele... mindenesetre a programajánló legnagyobb része nem időhöz kötött, úgyhogy összeszedtem magam és befejeztem!)

Akartam arról is írni, hogy mit jelent nekem ez a város, mit jelent nekem Szlovénia - ha már Tallinnról és Észtországról annyit írtam, akkor a szlovénok is megérdemeltek volna egy ódát a fővárosukhoz. De nem megy, túlságosan fájdalmas most erre gondolni, nem tudom leírni ezeket a gondolatokat. Viszont szuper dolgokat csináltam megint Ljubljanában, ezeket meg semmiképp nem szeretném veszni hagyni az utókor számára, úgyhogy következzen a fényképes beszámoló.

Ljubljana 1.

Fogok konkrétumokat is megosztani, mert szuper dolgokat csináltam megint Ljubljanában, de muszáj kiírni magamból, mert még sosem volt ilyen, hogy egyre jobban elszorult a torkom, ahogy közeledett a busz a városhoz (pedig anno vonattal jártam oda-vissza, szóval kevésbé voltam szentimentális állapotban, mint ha vonatoztam volna), és amikor megláttam a hegyeket az autópályáról, akkor tényleg alig bírtam visszanyelni a könnyeimet.

És amíg ott voltam, akkor is végig, annyiszor elkapott ez az érzés.

Hogy tényleg, még sosem gyászoltam ennyire azt az életet ami lehetett volna, ha nincs Fiú, vagy ha Fiú hajlandó lett volna külföldre költözni, vagy, vagy, vagy... és esküszöm, nem szoktam elveszett életeket siratni, de ez most valahogy nagyon fájt. Pedig egy szlovén barátommal sem tudtam most találkozni, csak a húgom lakótársaival (egy spanyol meg egy lengyel sráccal), és annyira nehéz volt hazajönni, pedig itt várt Fiú meg a kert meg a kutya meg a munkám...

De olyan jó lenne egy olyan országban élni, ahol nem valaminek/valakinek a gyűlöletét tolják az ember fejébe folyamatosan, ha kiteszi a lábát a háromszáz fős falujából. Én nem tudom, és nem is akarom a homokba dugni a fejemet, de közben meg nem is tudok folyamatosan a közéleten pörögni, mert mi értelme? Belefásultam ebbe az egészbe. Tudom, sehol nincs kolbászból a kerítés meg a szomszéd kertje mindig zöldebb meg nem tudom, de mégis... mégis más. 

Nem tudom, hogy fogok leélni egy életet egy olyan országban, ahol még a legbelsőbb körömben is szinte kitaszítottnak érzem magam. Nem tudom, hogy érdemes-e.
Ha visszamehetnék hét évet az időben, azt hiszem másképp döntenék. De nyilván nem mehetek vissza. Úgyhogy ennyi marad nekem: olyan honvágy egy "idegen" ország után, amilyet Magyarország felé sosem éreztem.

Biztos velem van a baj.

grazi benyomások

(Mondtam már, hogy idén év elején többet utazom, mint az elmúlt 3 évben összesen?)

- Graz viszonylag kicsi és cuki, és szép, és sok a zöld terület, de annyira elszoktam a városoktól, hogy nekem még így is túl nagy.

- Az osztrákok jó arcok. (Kivéve, aki egy kicsit náci. Azzal nem nagyon tudtam mit kezdeni.)

- Még életemben összesen nem találkoztam ennyi emberrel, aki hisztaminérzékeny vagy paradicsom-allergiás lett volna, de úgy tűnik, hogy itt ez teljesen normális dolog.

- Ausztriában még használnak készpénzt az emberek (még a pincér sem idegösszeroppanást, hanem röhögőgörcsöt kapott, amikor a 10+ fős társaság számláját aprópénzben fizettük ki).

- Megint kiderült, hogy kib.szott kicsit a világ: összefutottam Hadarral, akiről azt sem tudtam, hogy Grazban lakik, mert 4 éve nem beszéltünk egymással. Először mondjuk nem ismertem meg, de mentségemre legyen mondva, most hosszú haja van, régen meg nem volt az.
Vele teljesen véletlenül ismerkedtünk meg egy baráti társaságban, ahova már egyikünk se jár, és annyira egymásra találtunk, hogy az első alkalommal végigbeszélgettünk egy teljes éjszakát, alvás nélkül. Utána még egy darabig időnként összefutottunk, de amúgy elég más társaságban mozogtunk, meg más életet éltünk, úgyhogy egy idő után kikoptunk egymás életéből. Azóta még távolabb kerültünk egymástól, mindenféle értelemben, mégis egy órát dumáltunk, és iszonyatosan jó volt (még egy ok arra, hogy visszamenjek Grazba látogatóba).

- Ausztriában sokkal nagyobb kultúrája van aktivizmusnak, mint Magyarországon. Tetszik.

- Lehet mégis hasznos lenne megtanulnom németül (eddig nagyon küzdöttem ellene).

Tallinn VII. + hazaút

Azt gondoltam, hogy az utolsó napokban már nem fog olyan sok minden történni, és majd jól belefér egy posztba minden. Hát, beleférni belefér, de nem lesz olyan rövid, mint elsőre gondoltam. 

Tallinnban elolvadt majdnem az összes hó, mire visszaértem. Emiatt kicsit szomorú voltam, bár tudtam, hogy így lesz, de azért mégiscsak kevésbé vonzó egy olyan kedves város is, mint Tallinn, ha minden csupa szürke a csupa fehér helyett (viszont így legalább képes voltam haladni a munkával is).

Helsinki

A trondheimi bejegyzést már a kompról tettem közzé, azóta már megint Tallinnban vagyok. Ennek a helsinki kiruccanásnak az a története, hogy utálok repülni (környezetvédelmi okokból is, meg amúgy is), és amikor ezt az egész telelős bulit szerveztem magamnak, akkor úgy éreztem, hogy azért az már tényleg túlzás, hogy ennyit repkedjek összevissza. Úgyhogy a Trondheim-Tallinn utat végül úgy terveztem meg, hogy csak Helsinkiig repültem (oda van egy darab közvetlen járat hetente, köszi, Finnair!), és onnan komppal jöttem vissza Tallinnba. Persze kérdés, hogy egy ilyen hatemeletes luxushajón utazni 3 órát mennyivel környezetbarátabb, mint fél órát repülni, de legalább kipróbáltam, sokkal kevésbé volt stresszes, és jóval olcsóbb is volt, mint a repülő (és ha mondjuk két héttel előre kitalálom, hogy melyik komppal akarok menni, akkor még vagy 20 eurót spórolhattam volna, de január elején képtelen voltam annyira előre gondolkodni).

Trondheim

Ezzel a bejegyzéssel kicsit megcsúsztam - épp Helsinkiben ülök a kikötőben egy bazidrága pulla társaságában, és próbálom utolérni magam a blogolással. Az elmúlt hetet Trondheim városában töltöttem, és bár ott többet dolgoztam, mint amennyit turistáskodtam, azért voltak emlékezetes pillanatok.

Az odajutás egy kicsit izgalmas volt, ugyanis eleve eléggé ki volt centizve az átszállásom: úgy volt, hogy 6.30-kor száll le a gépem Helsinkiben, és 7.15-kor száll fel a következő, vagyis kb. fél órám lett volna átszállni. De előző este küldtek egy értesítést, hogy az első gépem fél óra késéssel fog indulni, úgyhogy lélekben már le is tettem arról, hogy könnyen eljutok Trondheimbe (-ba? nem tudom) (oké, egy kicsit azért reménykedtem, mert egyben vásároltam a két jegyet, és bíztam benne, hogy megvár a második gép, ha már ilyen lehetetlenül közelre időzítették egymáshoz a kettőt). De az izgalmak még csak nem is itt kezdődtek igazán.

Tallinn VI.

A hét eleji izgalmak miatt adós maradtam a soron következő kirándulásomon készült képeket. A pénteki kirándulás + edzés kombó után eredetileg valami lazább kirándulást szerettem volna abszolválni, úgyhogy gondoltam Pääsküla pont jó lesz, van erdő is meg mocsár is meg tanösvény is, mi baj lehet.

Tallinn V.

Tallinn nem egy túl nagy város (kb. 450.000 lakosa van), és őszintén szólva elég jól elvagyok itt, de a második hét közepén azért már éreztem, hogy hosszú távon ez nem lenne nekem való. A lakás is elég kicsi ahhoz képest, amihez szokva vagyok: 35 négyzetméter, és amúgy nagyon jó az elosztása, de na, azért csak egy lakás, az emeleten van, és nincs kert, szóval eléggé bezárva érzem magam a mindennapokban, a mindenféle zajokról nem is beszélve. Úgyhogy a hét közepe azzal telt, hogy próbáltam kitalálni, hova menjek kirándulni. Ez meglepően stresszes feladat volt, egyrészt mert több jelölt van, mint időm, másrészt meg azért, mert szívesen mennék hosszabb túrákra is, de a ruházatom annyira nem alkalmas erre, a tömegközlekedés meg, hogy is mondjam, elég ritkás (Tallinnon kívül ha óránként jár valami, az már jónak számít), és hát féltem tőle, hogy ott ragadok valahol, és a. megfagyok, b. rám sötétedik és megfagyok. Úgyhogy emiatt végül ideiglenesen elvetettem az öcsém meg az észt lány javaslatait, és olyan helyeket néztem, ahova tallinni busszal ki lehet jutni.

Tallinn IV.

Hú, hát végül jól elmaradtam ezzel a héttel, nem is tudom, hol folytassam az útinaplót, mert több különálló témáról szeretnék írni. De talán kezdem azzal, hogy a múlt hét végén írtam egy utazós Facebook csoportba, hogy szívesen találkoznék Tallinnban emberekkel, hogy ne legyek egész héten egyedül, mert úgy éreztem, hogy az már kicsit sok lenne a jóból.

Paldiski

Szombaton az öcsém ajánlására elvonatoztam Paldiskibe, ami kb. egy óra Tallinntól. A vonatút csodálatos volt - nem fotóztam, de ujjongott a szívem az ablak alatt elsuhanó havas tájtól, meg a napfelkelte gyönyörű rózsaszínes-lilás színeitől. Olyan szép havas fenyőerdők mellett utaztam, hogy most nagyon szeretnék elmenni egy fenyőerdőbe is sétálni, amíg itt vagyok. :D A nap pont akkor jött fel, amikor leszálltam a vonatról, de szinte rögtön el is bújt a sűrű felhőréteg mögött, szóval igazából a vonatozás volt a legvarázslatosabb része az utazásnak...

Tallinn III.

Ma nem lesz sok kép, mert csak egy múzeumról akarok írni, ahova ma látogattam el. Ez pedig a Vabamu Museum of Occupations and Freedom, és itt nem a képeken volt a hangsúly.

Tallinn II.

Jaj, nem tudom, amíg idejöttem, olyan sima volt az év eleje (az utazás miatti idegeskedést leszámítva), hogy jobbat nem is kívánhatnék, de itt most piszokul elveszettnek érzem magam. Ma azon szorongtam, hogy elolvadt egy csomó hó, és miért nem maradtam inkább otthon, ha hideget akarok (ami tök hülyeség, mert holnaptól kezdve megint mínusz fokok lesznek, és elvileg még havazni is fog, amíg itt vagyok). 

De mutatok most már néhány képet is, némi magyarázattal egybefűzve (nem lesz nagyon összeszedett bejegyzés, én szóltam).

Tallinn I.

Annyi mindenről tudnék beszélni, hogy nehéz eldönteni, hol kezdjem. De először elmondom, mit keresek itt, mert erről nem írtam még, azt hiszem, hogy kicsit babonából, nehogy elkiabáljam a dolgot. 

Már évek óta tervezgetem, hogy télen elmegyek valami északi helyre, hogy egy kicsit a helyére billenjen a lelki egyensúlyom, amit az évszakok összezavarodása (és főleg a hó meg a jég hiánya) sokszor megborít. Eddig sosem jött össze, mert év elején nagy hajrá van az egyesületben, meg mert az utóbbi években nem nagyon volt munkám, és így pénzem sem arra, hogy hetekre elutazzak (eredetileg Lappföldet néztem ki magamnak, ami azért nem olcsó mulatság). Úgyhogy tavaly év elején, amikor az öcsém felvetette, hogy januárban esetleg pár hétre átkérné magát a cége portugál irodájába, lecsaptam a lehetőségre, hogy akkor én meg szívesen elfoglalnám a tallinni lakását addig. :D Közben februárban lett megint (jól fizető) munkám, és bár ezt akkor még nem láttam, de év végére eléggé kimerültem mentálisan, úgyhogy a nehezebb pillanatokban volt, hogy ez az út tartotta bennem a lelket.

balkán trip 2016

Jól kifutok itt az időből hónap végére, mert folyton csak a mindennapjaimról blogolok, de nem felejtettem ám el, hogy Adél jelentkezett még hónap elején a balkán utazás leírásáért!