Szombaton az öcsém ajánlására elvonatoztam Paldiskibe, ami kb. egy óra Tallinntól. A vonatút csodálatos volt - nem fotóztam, de ujjongott a szívem az ablak alatt elsuhanó havas tájtól, meg a napfelkelte gyönyörű rózsaszínes-lilás színeitől. Olyan szép havas fenyőerdők mellett utaztam, hogy most nagyon szeretnék elmenni egy fenyőerdőbe is sétálni, amíg itt vagyok. :D A nap pont akkor jött fel, amikor leszálltam a vonatról, de szinte rögtön el is bújt a sűrű felhőréteg mögött, szóval igazából a vonatozás volt a legvarázslatosabb része az utazásnak...
... utána ugyanis annyira fújt a szél, és emiatt annyira hideg volt, hogy a séta maga kevésbé volt élvezetes. Félreértés ne essék, nem bántam meg, hogy elmentem, és lélekben készültem is arra, hogy nem lesz túl jó idő, de sajnos így jött ki ez az út. Elsétáltam a félsziget csúcsán levő világítótoronyig (ami zárva volt, úgyhogy nem tudtam felmenni), és besétáltam egy kicsit mellette az erdőbe is. Az öcsém külön felhívta rá a figyelmemet, hogy a világítótorony után érdemes továbbsétálni, mert a félsziget keleti oldala sokkal szebb és vadregényesebb, de sajnos addigra már annyira átfagytam, hogy nem volt kedvem az autóút mellett sétafikálni (meglepően nagy forgalom volt), pedig valójában a természet jobban érdekelt volna, mint a világítótorony. Úgyhogy visszasétáltam Paldiskibe, és ott még egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy kipróbálom, hogy egy másik úton át tudok-e vágni arra a részre, ahova eredetileg menni szerettem volna, de végül úgy döntöttem, hogy elég volt egyszer jégcsappá fagyasztani az ujjaimat, és majd később próbálkozom a természetjárással.
Így utólag persze sajnálom egy kicsit, főleg azért, mert nagyon szerettem volna hóban sétálni valahol, de tényleg akkora szél volt, hogy valószínűleg nem élveztem volna különösebben.
(Én amúgy tökre osztom a skandináv és balti népek véleményét arról, hogy nincs rossz időjárás, csak nem megfelelő öltözet - de sajnos azt is be kell látnom, hogy a magyar télből idecseppenve nem igazán tudtam felmérni, hogy mi a "megfelelő öltözet". A hótaposóm és a sálam bírja a strapát, a kabátom és a sapkám határeset, a többi ruha viszont, hiába öltözködöm rétegesen, a szélhez nem elég. A kesztyűt meg inkább hagyjuk is, mondjuk azt tudtam, hogy gyenge pont lesz, csak arra nem számítottam, hogy ennyire. Azért még van egy-két úticél a tarsolyomban, meglátjuk, hogy mit bírok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése