Tallinn IV.

Hú, hát végül jól elmaradtam ezzel a héttel, nem is tudom, hol folytassam az útinaplót, mert több különálló témáról szeretnék írni. De talán kezdem azzal, hogy a múlt hét végén írtam egy utazós Facebook csoportba, hogy szívesen találkoznék Tallinnban emberekkel, hogy ne legyek egész héten egyedül, mert úgy éreztem, hogy az már kicsit sok lenne a jóból.

Négyen is válaszoltak a kiírásomra. Egy észt lánnyal múlt héten vasárnap délután találkoztam a belvárosban, a Peppersack nevű kávézó/étteremben. Kicsit tartottam tőle, hogy belváros lévén iszonyatosan drága lesz, de itt lehet nem volt akkora infláció vagy nem tudom, mindenesetre még bőven a tűréshatáromon belül voltak az árak (egy sütiért és egy teáért 7 eurót fizettem). Itt nem fotóztam, de nagyon hangulatos a hely (a linken tudtok képeket is nézni róla), egy középkori épületet alakítottak át étteremmé és kávézóvá, a felszolgálók nagy kedvesek voltak, a helyhez illő (és nem túl hangos) zene szólt, és az észt beszélgetőtársam azt mondta, hogy az étteremben lehet igazi középkori menüt kérni, amit kézzel kell enni. :)) A süti egyébként valami újhullámos észt specialitás volt, tejföllel (!) és kama liszttel (ebben van búzaliszt, rozsliszt, árpaliszt és borsóliszt), nekem ízlett, nem volt túl édes. Jó két órát beszélgettünk az időjárástól kezdve, a politikán és a tollaslabdázáson át, a környezetvédelmi kérdésekig mindenféléről, a végén pedig megmutatta a belvárosi korcsolyapályát (a terveim közt szerepelt az is, hogy elmegyek korcsolyázni, amíg itt vagyok, de még nem tudom, hogy tényleg sort fogok-e a keríteni erre), illetve vett nekem egy csomag karácsonyi fűszeres mandulát az Olde Hansa étteremben, ami nagyon kedves volt tőle (a mandula pedig nagyon finom)!

Ezután az egyik esemény az volt, hogy egyhetes gondolkodási időt követően beruháztam a Legends and Tales of Old Tallinn című könyvre (mert még nincs elég könyvem, ugye), plusz egy süvöltős képeslapra (ezt elfelejtettem írni, de Paldiskiben találkoztam egy csapat süvöltővel, és teljesen elvarázsoltak a hideg ellenére is, viszont nem sikerült lefotóznom őket).

Kedd este pedig egy Tallinnban élő magyar lánnyal találkoztam (és megint kiderült, hogy milyen kicsi a világ - az egyik gyerekkori barátnőm osztálytársa volt gimiben, ráadásul együtt jártunk egy társastánc-kurzusra Budapesten, szintén gimiben, és az is kiderült, hogy annak az észt lánynak a lakótársa volt, akivel vasárnap találkoztam), elmentünk a Põhjala sörfőzdébe, és hát úristen, én nem vagyok egy nagy sörrajongó, de ide visszamennék mindent végigkóstolni. Ez egy viszonylag friss vállalkozás, 2011-ben indult, és a történelmi halász- és gyárnegyedben főzik most a sört. Egy régi gyárépületben üzemeltetnek egy kocsmát (? nem tudom, mi a jó szó erre, mert kicsit romkocsma hangulata van, meg hát régi gyárépület, de közben meg nem olyan, mint a klasszik budapesti romkocsmák), ahol lehet kóstolni a söröket meg enni is. Na, hát én teljesen lehidaltam tőle. A sörök mondjuk jó drágák, viszont kis adagokat lehet kérni (2,5 és 4 decis mennyiségek vannak, ha jól emlékszem), ami nekem szuper, mert nem bírok sokat inni. Kóstoltam egy gyömbéres-narancsos-korianderes-himalájai sós meg egy citrusos-birses-himalájai sós sört (ha jól emlékszem, sajnos nem sikerült megjegyeznem őket :D), enni hozzá meg rozskenyeret, fokhagymakrémet és pácolt tojást kértem. Nem olcsó hely, de nem is elszálltak az árak, és tényleg isteni finom volt minden. A magyar lánnyal is nagyon jót beszélgettünk - hatkor találkoztunk, és tízkor kapott észbe, hogy neki holnap dolgoznia kell, úgyhogy kicsit bűntudatom volt, de csak egy kicsit, mert amúgy nagyon jó élmény volt, és remélem, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot a továbbiakban is.

kevésbé jól sikerült kép a helyről, de talán visszaadja egy kicsit a hangulatot

a kajám és az első pohár söröm

itt készülnek a sörök, az eggyel fentebbi képen látható ablak másik oldalán

Ezen megihletődve másnap elmentem sétálni a Kalamaja negyedbe. Ez amúgy is tervben volt, csak amikor előző héten próbálkoztam vele, annyira fújt a szél, hogy inkább hazamentem, mert konkrétan volt, hogy odébb tett húsz centivel. Ez eredetileg halásznegyed volt (mint említettem már, Tallinn életében elég fontos szerepet játszik a tenger, így ez is régóta egy fontos központja a városnak), aztán a 19. század második felétől (amikor megépült a Szentpétervár-Tallinn vasútvonal) gyárnegyed is lett. Sok a régi, színes faborítású ház, nagyon hangulatos az utcakép, csak sajnos nem sikerült nagyon jól visszaadnom a képeken. A gyárak között van, ami még most is működik, de ez lett az új hipszternegyed is, vannak művészeti központok, múzeumok, egy csomó kulturális program (főleg nyáron), és a magyar lány meg a barátja azt mondták, hogy pillanatnyilag ez Tallinn legdrágább része ingatlanügyi szempontból.

bónuszkép egy ajtóról, imádom ezeket a régi típusú ajtókat

Sétáltam egy kicsit a kikötőben, és megnéztem a Patarei erődöt is, de mivel ezeket a múltkori látogatásom alkalmával hosszabban körbejártuk az öcsémmel, most nem töltöttem annyira sok időt a megtekintésükkel. A Patareit a 19. század közepén kezdték el építeni, és a Szentpétervárat védő védelmi vonal részeként működött. Észtország 1918-ig az Orosz Birodalom része volt, a függetlenséget követően börtönként használták, és ez így maradt egészen 2002-ig: a második világháborúban a német és az orosz megszállók is ugyanígy hasznosították. A becslések szerint a kommunizmus alatt (1944 és 1991 között) kb. 45.000 észt állampolgárt (az ország lakosságának kb. 30-35%-át) börtönöztek be politikai okokból, és a legtöbbjüket ide szállították. A Szovjetunió szétesése után 2002-ig az észtek is börtönként használták az épületet, azóta pedig a terror áldozatainak nemzeti emlékhelye.

A kikötőben vannak kiállított hajók, illetve használatban levő vitorláshajók is. Mivel én nem vagyok egy nagy tengerészeti rajongó, nem tudok sokat mondani róluk - a múltkor, amikor itt jártam, alaposan végigjártam és elolvastam egy csomó leírást, de most túl hideg volt, és nem érdekelt annyira, hogy sok időt töltsek ezzel.

azt megjegyeztem, hogy ez a Suur Töll jégtörő :D

Van itt egy állítólag szuper tengerészeti múzeum is, ahol három hatalmas hangárban különböző tengerészeti járműveket mutatnak be, de itt nem jártam még (a múltkor nem volt kedvem hozzá, most meg zárva van). Legalább marad valami a következő látogatásomra is. :)

No, ennyi volt a Kalamaja, a következő bejegyzésekben majd kirándulásokkal folytatom a sort!