excuse me, but what?

Gondoltam, ha már úgyis a fejünkre ég a világ, el is költöm a pénzemet, hogy legalább jókat tudjak aludni (futon) és enni (pizzaliszt). 

Najó, abbahagytam az apokalipszis vizionálását. 

De tényleg vettem egy futont meg 10 kg pizzalisztet, mert nem látom sok értelmét, hogy a nem túl sok fizetésemet kuporgassam, amikor ilyen hasznos dolgokat is vehetek belőle.

Ma összeszedtem összenyomtam 4 krumplibogár lárvát, ami még mindig egész jó, ahhoz képest, hogy az ismerősök az utcában már hetekkel ezelőtt is arra panaszkodtam, hogy krumplibogár-invázió van, nálam meg egy se volt - de azért kicsit bosszant is a dolog, mert így megszűnt a kert idei krumplibogár-szüzessége. Ráadásul megint realizáltam, hogy a fóliában mekkora kárt csinálnak a takácsatkák (amit megelőzhettem vagy legalábbis csökkenthettem volna, ha rendesen permetezem a narancsolajat), amitől szintén elkedvtelenedtem, mert mi értelme így a fóliának, ha nyáron nem tudom használni? 
Nade, ma este majd nem felejtem el a narancsolajat! 
Meg gyomlálok is, majd ha nem lesz 70 fok.

Viszont! Csodálatos módon a paradicsomok közé ültetett kelbimbóknak annyira semmi baja, hogy szinte szemmel látható gyorsasággal növekednek. Ez különösen annak fényében megdöbbentő, hogy két hete elsirattam a káposztaféle-ágyásomat (karalábé, karfiol és leveles kel), mert megtalálták és letarolták a repceormányosok. Most úgy nézem, hogy némi remény mutatkozik a túlélésükre, drukkoljatok!
Jövőre minden káposztát paradicsom vagy hagyma közé ültetek (sőt, vannak egyéb merész terveim is a káposztafélék növényvédelmére), de amúgy meg komolyan már, ez akkora stressz minden évben, hogy ép mit zabálnak le a rovarok.

A lóbabból megintcsak semmi nem lett, amiatt is szomorú vagyok, mert rengeteg zöld terméskezdemény volt rajta, aztán kiszáradt / elgombásodott minden növény, és nem tudtam szinte semmit szüretelni, pedig nagyon szeretem. Azzal vigaszalom magam, hogy legalább nitrogénkötés ment a talajban meg minden, de na, azért csalódott vagyok. 

A babban még reménykedem egy picit, elkezdtek hüvelyesedni, de nem érzem még, hogy vannak-e benne babszemek, úgyhogy izgulok. Az egy nagy siker lenne, ennyi év után, ilyen száraz nyáron, de próbálom nem túlságosan beleélni magam a dologba.

 

A fejemben olyan szépen körvonalazódik, hogy mit kéne csinálni, csak valahogy a megvalósításig nem jutok el - és az a legbosszantóbb, hogy sok esetben azért, mert egyszerűen elfelejtem, hogy mit akartam csinálni (ld. narancsolaj), és csak akkor jut eszembe, amikor már tényleg nagyon sos. Akkor meg persze nyomasztóvá válik. 
Bahh. 
Kertészeti rutinokat is be kell építeni az életbe, nem csak a self care-t. 

a kert nagy napja

Ma az összes kész ágyásra felkerült a csepegtető! Tesztlocsoltunk is, bírja a rendszer az egész kertet egyszerre, és a víz se fogyott ki a kútból!

Ha semmi más nem történik már ebben az évben, akkor is boldog leszek.

 

Más: a madárlistára felkerült a kis őrgébics és a búbos banka is (utóbbinak drukkolok, hátha beköltöznek egyszer a kertbe is - nem sok esélyt látok rá, de hátha). Sajnos most visszább esett egy kicsit a madármegfigyelési rutinom, mert ki kellett emelnek a reggelből, délután meg nem mindig szánom rá magam egy fél órás ücsörgésre, de majd valahogy lesz ez is.

beütött a nyár

Én meg még nem ültettem ki a paprika-paradicsom-padlizsán szentháromságnak egy jó nagy részét, sem pedig a Physalisokat. Elúsztam a babvetéssel, és a tökök közül is csak a cukkini néz ki értelmesen, a sütőtökök pl. nem keltek ki, úgyhogy most próbálkozom még egy hullámmal.
Ami viszont még nagyobb baj, hogy nincs hova kiültetni őket, mert nyilván az ágyáskészítéssel is el vagyok csúszva.

Frusztráció a köbön.

3/5

Ez a pár hét, tejóég.

Négy előadás + egy online projekt meeting. Pénteken lesz még egy előadásom (az legalább élőben), aztán elutazom Portugáliába, és letudom az utolsót is. aztán kezdődhet elölről a kör

Ez a trutyi idő most nagyon rosszkor jött, olyan jó lett volna, ha utazás előtt meg tudok még csinálni néhány ágyást meg elültetni a babokat. Szóval ez egy kicsit frusztrál, de amúgy meg ez van, legalább nem fájt annyira a házban ülni és előadásokat gyártani. Kikeltek a kis cukkinik, krumplik, az Oskar borsó szépen virágzik, a Sweet Horizon szépen nő (lassan virágozhatna az is mondjuk), a Zsuzsi meg b.szott kikelni, úgyhogy remélem, hogy elég lesz egy ágyásnyi is. A lóbab nagyon szépen virágzik, de nem kötnek a termések, úgyhogy nem tudom mi lesz, lehet felszámolom az egész ágyást. A hagymák növekednek, a saláták és a Húsvéti rózsa retek úgyszintén kiültettük a pórékat, a cikória lassan virágba megy. A spenót idén is kudarc, azzal valahogy nem nagyon van szerencsém. A paprika és a padlizsán palántáim szépségesek, a paradicsomok meg a physalisok alakulnak (jövőre azokat is hamarabb indítom), és elkezdtek hajtani a fűszernövények is. Amivel abszolút el vagyok maradva, az a földimandula, a virágok, és a káposztafélék (karfiol, kelbimbó, karalábé) kiültetése, de hát az már túlzás lenne, ha mindennel időben lennék.
A fóliában meg megint megjelentek a takácsatkák, egyszer ki fogom tépni miattuk a hajamat.

Madarak közül újdonságként láttam zöld küllőt, kenderikét és vadgerleként azonosítottam a huhogókat (láttam is őket valamelyik nap, bár nem a kertben, de az is segített). A csuszkák eltűntek, remélem, hogy csak kirepültek a fiókák (haha, wishful thinking), sajna esélytelen felmászni az odúhoz, és megnézni, hogy mi van. Egy picit azért tényleg reménykedem, mert bár a fészeknél nem láttam őket egy ideje, de mintha röpködött volna egyikük a kertben valamelyik nap. A harkályfiókák viszont növekednek és hangoskodnak, egész nap hordják nekik a kaját a szülők. Az ajtó melletti bodzafán találtam egy erdei pinty fészket is, a garázsba pedig úgy tűnik, hogy idén is beköltözik egy fecskepár. Madáritatót még mindig nem csináltam, de mondjuk most nem is érzem annyira sürgősnek ebben az időjárásban.

A térdem továbbra is tropa, úgyhogy futni nem tudok (vagyis inkább nem merek, tudni tudnék valószínűleg, mert továbbra sem fáj), viszont a plankolást újrakezdtem, és Julia Reppeltől csinálgatok videókat, de összességében inkább a jógát preferálom most, iszonyatosan be van állva az egész gerincem folyamatosan (helló, munka-stressz). Amikor csinálok valamit, akkor utána egy pár óráig oké vagyok, de még éjszaka is úgy feszülök, hogy reggelre megint be van állva mindenem, akárhol alszom. Abban bízom, hogy ha lemegy a pénteki előadás (amit amúgy nagyon várok), akkor kicsit ellazulnak az izmaim is.
Meg Masszőrben is bízom, elvileg szombaton kapok egy szülinapi masszázst. :D

Hát, így.

madarak és virágok

Madarak, amiket az elmúlt napokban láttam (és/vagy hallottam) a kertben:
- széncinke
- barátcinke
- házi rozsdafarkú (azt hiszem, hogy fészek is van)
- füsti fecske
- nagy fakopáncs (lakott odú is van)
- csuszka (lakott odú is van)
- nyaktekercs (benézett egy odúba, de azóta nem vagyok teljesen biztos benne, hogy itt is lakik)
- fekete rigó
- barázdabillegető
- seregély
- erdei pinty (azt hiszem, hogy fészek is van)
- szajkó
- tengelic
- fehér gólya (átrepülőben)
- egerészölyv (áterpülőben)
- héja? (átrepülőben)

És amiket nem a kertben, de láttam (:D):
- házi veréb
- búbos banka

Ma reggel amúgy nagy seregélydráma volt a kertben, azt se tudtam, hova nézzek. :D 

És a virágok:

+1: ma tartjuk az első pizzapartit az új házban, annyira jóóó!

April is a wild ride 3. - garden edition

Kicsit felemás a helyzet, azok az ágyások, amiket megcsináltam, egészen szépek, csak most már nagyon kéne továbbhaladni. Füvet is nyírtam még a szibériai hideg érkezése előtt, de pl. a sorközök ki kéne kapálni, hogy hátha egyszer elfogy a tarack. Vannak palántáim, amik gyönyörűek, és van, amivel meg borzasztóan el vagyok csúszva (kelbimbó, karfiol). A csepegtető öntözést is ki kéne építeni, a fóliába már meg is rendeltem a dolgokat, és ha az meglesz (és működik), akkor kiszámolom az egész kertre is, hogy miből mennyi kell. Átlagban szerintem most nem állok olyan rosszul, a palántáim egy része (paradicsom, Physalisok, bazsalikom, saláta) lehetne szebb is, ezt a salátanevelést megint elcsesztem, a gyümölcsök egy része meg ugye elfagyott, de a többivel egész jól állok. :D

what grounds me

(az eredeti kép 2017-es, de átalakítottam aktuálissá)

A kertészkedés sok szempontból terápia, de nekem talán ez a legfontosabb: hogy valami kézzel fogható dolgot csinálhatok magamért meg a környezetemért. Úgy érzem, hogy a saját lehetőségeimhez és képességeimhez mérten elég sokat teszek a rendszerszintű problémák ellen, a munkahelyemen és a magánéletemben is - de hát ez nyilvánvalóan édeskevés ahhoz, hogy ténylegesen változzon valami. Nincs ráhatásom nagyon sok mindenre, és már arra is rájöttem, hogy nekem nincs annyi energiám, hogy hosszan és nagyon aktívan küzdjek valamiért.

Viszont amikor a kertben dolgozom, amikor magokat vetek, akkor szó szerint bizalmat szavazok a jövőnek. Hogy azok a magok ki fognak kelni, szárba szökkennek, virágokat (és zöldségeket) nevelnek, majd újból maggá lesznek. Nem tudom szavakkal jól leírni ezt az érzést, de egyszerre ad megnyugvást, reményt és motivációt.

Meg persze van még egy csomó minden más is a kertészkedés körül: fizikai munka, a kezemmel való munka, amire állítólag szükség van a megfelelő agyműködéshez, lelki feltöltődés, kreatív idő, énidő, részleges élelem-önellátás, kapcsolódás más élőlényekkel, örökké tartó tanulás, kísérletezés, és még sorolhatnám...

nem én lennék,

ha nem vettem volna csütörtökön magokat is, amikor beugrottunk marhatrágyáért (meg tőzegért, ami nem volt) a gazdaboltba*.
Mondjuk azt sikerült megállnom, hogy vetőkrumplit is vegyek már most.

De ha már erről van szó, akkor azt is elmondom, hogy megrendeltem kétféle (lila) padlizsánt (Violetta di Firenze és Langada) a fehér mellé, amiből nagy tartalékokkal rendelkezem remélem még kikel az is, aztán megtaláltam a 3 évvel ezelőtt Croatian Seedses rendelésem maradékát, úgyhogy most megint itt fogok állni hat- vagy hétféle padlizsánnal.
Ugyanígy megrendeltem a zöld kosszarvú paprikát is, mert emlékeztem ugyan, hogy maradt tavalyról is mag (arra mondjuk nem, hogy tavalyelőttről is), de mi van, ha nem kel ki?! Annyi eszem volt, hogy Kurtowszkából nem rendeltem új adagot, de helyette bedobtam egy California Wondert, nehogy már egyszerű legyen az életem. Nyilván idén se fogok magot fogni ezekről. Bahh.

Viszont szeretném majd szelektálni a magokat is, van egy csomó minden, ami már rég lejárt, és szerintem nem is fog kikelni, azokat jó lenne kiszórni, mert kezd átláthatatlan lenni a rendszer.

A fóliában már hajtanak a kis borsók, tegnap vetettem spenótot, és van egy ágyás lóbab is a földben. Az őszi kapkodásból lett egy db gyönyörű pak choi meg néhány kevésbé szép kínai kel. Most "átrendezem" a fóliát, a 3 helyet 4 ágyás lesz, úgyhogy azért ott is van még munka... Kint el van duggatva egy ágyásnyi fokhagyma, a tavalyiak közül meg tudok még legelni mini mizunát (meg egyéb mini ázsiai káposztákat) és cikóriát (azok elég szépek lettek), + van egy fél ágyás retek, ami nem tudom, hogy meg fog-e még nőni. Szóval not great, not terrible - állhatnék ennél sokkal jobban, de azért rosszabbul is. A hagymákat, borsót, retket, salátát, spenótot lassan kéne már kintre is vetni, úgyhogy azért most már bele kell húznom az ágyásokkal.

Annyira, de annyira elképesztően szeretném, ha egész évben tudnánk saját zöldséget-gyümölcsöt enni, és nem lennénk mindenben a boltokra utalva!

 

*mentségemre legyen mondva, kolbásztököt meg Zsuzsi borsót akartam szerezni amúgy is, de nem volt egyik helyen se, ahonnan rendeltem - mondjuk kolbásztököt jobb lett volna kérni valakitől, de whatever, 315 forint volt

kertkontent következő rész

 Májusi eső, satöbbi. Vannak dolgok, amikkel el vagyok maradva, de egészen kezd hasonlítani a kert arra, amit elképzeltem.

kertkontent

Idén (eddig) egészen elégedett vagyok a kerti haladással. Nyilván mindig lehetne jobb, de nem vagyok egy hónappal elcsúszva semmivel. Tegnap Fiú segítségével eldugattunk egy rakás lilahagymát, vetettünk egy ágyásnyi retket (pontosabban Fiú vetette, én ástam a következő ágyást), és kiültettem egy adag januárban indított saláta palántát, magfogásra is meg evésre is, plusz elültettem egy adag kardvirághagymát. Mára kicsírázott az első adag paradicsom. Márciusra az a célkitűzés, hogy az összes tavalyi ágyást ássam fel (még kb. a fele van hátra), aztán lehet tovább haladni.

A fóliában már akkora a borsó meg a lóbab, hogy támrendszert kell nekik készíteni gyorsan. Kint egy kicsit aggódom, hogy a málna és a szedermálna megerednek-e, de legrosszabb esetben majd kérek új töveket...

A palántázás kicsit problémás, mert sötét is van a házban, meg mióta fával fűtünk, azóta hűvösebb is, és nem tudom a radiátor mellé rendezni a szaporítótálcákat, hanem a kályhapadkával kell szórakozni, de oda meg nem fér annyi. Úgyhogy felvetettem Fiúnak, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy polikarbonátfalú palántanevelő dobozt*, amit lehet fűteni is meg világítani is, és annyira rápörgött, hogy még a hónapban meglesz (eredetileg ezt őszi projektnek gondoltam). Valószínűleg egy csomó mindent ki lehet majd rakni a fóliába hónap végén, ha ilyen idő marad, de egyrészt akkor az újakat is lehet ott indítani majd, másrészt meg lehet, hogy a padlizsánokat, paprikákat még próbálom majd jobban óvni. 

köztes állapot

Múlt héten realizáltam, hogy lassan elszaladt a február, és egy csomó dolgot nem csináltam meg a kertben, amit akartam volna. Ilyenkor azzal nyugtatom magam, hogy de hát még úgyis csak február van, csak aztán meg március lesz, aztán április, és huss! máris el vagyok maradva mindennel.

Na mindegy.

mióta hazaértem

azt próbálom kitalálni, hogy honnan fogom annyi komposztot összeszedni, hogy legalább a fóliasátorba elég legyen. Sajnos fogalmam sincs.

(Nem javít a helyzeten, hogy tegnap meggondolatlanul az első kinti ágyásra is kihordtam 3 talicska komposztot lelkesen.)

Bárcsak ez lenne a legnagyobb problémám erre az évre. 

mit ad a kert

Régen volt kertes bejegyzés, úgyhogy itt az ideje egy update-nek, hogy mi volt/van:

mit eszik a kertész nyár végén

Kajaposzt képekkel.

Kert, kert és még egy kis kert (avagy kis kerti képeskönyv 2023/1)

Idén - félig tudatosan - úgy alakult, hogy a kert az, ami köré szervezem az életem. Minden évnek van egy "témája", ha úgy tetszik, idén az elszálló élelmiszerárak, és a mélyrepülésben leledző mentális egészségem mellett szerettem volna sok időt szánni a kertre. Amikor leköltöztünk vidékre, az volt a megegyezés Fiúval, hogy ő dolgozik, én meg kaját növesztek. Azóta úgy alakult, hogy majdnem mindig volt munkám nekem is, de jóval kevesebbet dolgozom, mint ő (és amit megkeresek, annak a nagy részét magamra költöm, a közös dolgaink 90%-át Fiú fizeti), de én komolyan gondoltam a kajacsinálós részt. Amúgy ez se olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, de most nem erről akarok írni. 

Meg kellett találnom a ritmust, egyrészt mert van ugye ez a világosság-fomóm (ha süt a nap, akkor kint kell lennem, és valami hasznosat csinálni), másrészt meg tudtam, hogy nyáron képtelen leszek a napsütésben a kertben dolgozni. Végül az a rendszer látszik beválni, hogy 5-kor kelek, és így még van időm elmenni futni vagy jógázni is, ha olyanom van, de tudok dolgozni 2-3 órát a kertben is, és este fél hat után vissza tudok menni még 2-3 órára, ha szükség van rá (általában van).

Alábbiakban a Shiraz cukorborsó virága és termése (idén nem csináltam neki támrendszert, pedig kellett volna):

Borsószüret valamikor májusban. Egész sok borsó termett a fóliában, a Zsuzsi konkrétan embermagasságúra megnőtt, és óriási hüvelyek voltak rajta. Így már nem is bánom annyira, hogy foglalta egy kicsit a helyet a nyári palánták elől (de ha rendesen locsoltam volna, akkor biztos még többet terem).

Lóbab. Még sosem termesztettem, sosem ettem, minden nap elhatározom, hogy most már leszedem és kipróbálom, de még sosem vettem rá magam. Olyan szépek. Olyan nagyok. Olyan jó lenne vetőmagnak is hagyni belőle, de annyira nincs sok.

Ez múlt heti termés, beindult a fekete és a piros ribizli, hamarosan jön a fehér is. A tojást meg ugye kenyérért cserébe kapom, éljen a cserekereskedelem!

A fóliában már majdnem az összes paradicsom virágzik, és van egy, amin már bogyó is van!

Nincs sok rózsám, de ez szép is, jó illata is van, és úgy tűnik, hogy a gyűrődést is bírja, nagyon megszerettem:

Mádéfalvi kékvirágú len. Ez egy mellényúlás volt, legalábbis egyelőre úgy tűnik. A Magtermesztők kézikönyvében azt írják, hogy kétféle len van, az ősibb fajtáknak kipattognak a magjai éréskor, ezek már kivesztek a termesztésből (mert nehéz róluk magot fogni), az újabbakon pedig ott maradnak a terméstokok, simán le lehet szüretelni őket. Lehet tippelni, hogy ez a fajta melyik kategóriába tartozik...

Ez is múlt heti termés, egy kis (kukactalan!) meggy, és egy kis porcsin salátának.

Jó lett volna valami jobb megoldást kitalálni, vagy középre ültetni a paradicsomokat, vagy akármi, de most ennyire futotta, a vázhoz kötöztem fel őket.

Uborkaháló, ronda, műanyag, tudom, de ez van, remélhetőleg azért majd a banánuborka szeretni fogja (muszáj lesz neki, mert nincs más). Az első sort is fel kéne kötözni, de napok óta mindig elfelejtem levinni a maradék uborkahálót. A fólia mögötti fűtengert ne nézzétek. :D

Tegnapi látogatóm, egy lábatlan gyík (remélem marad csigaevő munkatársnak):

Szépen lemulcsoltam a batátákat, és taktikusan a legszebb példányokat (amiket pont a nagy esőzés előtt sikerült kiültetnem) fotóztam be - a többi sajnos nem ilyen szép, de remélem teremni azért fognak. Háttérben a visszaszorítás alatt álló csicsókatenger azon része, amit jövőre hagytunk.

Tegnap este és ma délelőtt készítettünk Fiúval ilyen csodálatos paradicsom támrendszert. Eléggé... rusztikus, de remélem, hogy egy szezont azért kibír. Még fel kell kötöznöm a paradicsomokat, de legalább már van hova. (Arról elegánsan megfeledkeztem, hogy van még egy sor paradicsom a répának induló vegyeságyásban, mert nem akartam még azon is gondolkozni, hogy velük mi lesz. De annyi karót még talán össze tudok szedni, hogy azokat kikötözzem egyesével.) Mögötte az említett csicsókaültetvény.

A fentebb említett árva paradicsomok, háttérben a ma reggel mulcsolt hagymával.

Mostanában minden reggel az járt a fejemben, hogy basszus, nem elég, hogy a kertünk sötét, de még a zöldséges kertünk is árnyékos. Ennek egy csomó hátránya van: ősszel hamarabb, tavasszal pedig tovább fagy, és sokkal lassabban fejlődnek a növényeim. A fólia sarka még 9 körül is árnyékos (ezt mondjuk direkt csináltuk így), és este hatkor is a kert nagy része már árnyékban van. De mindezek a bosszúságok eltörpülnek amellett, hogy így nedvesebb is a kert (egyelőre a fólián kívül nem is locsolok), és hogy talán, talán kevésbé égnek ki a növényeim a nyári napsütésben. Csütörtökre 35 fokot mondanak. Még csak június van, nem tudom, mi lesz itt később, de én már ettől is előre rosszul vagyok. Szerintem a növények is (bár a paradicsomok meg a banánuborkák most nagyon beindultak, úgyhogy lehet, hogy ők jobban bírják).

Kert-konyha napló 16. hét (2023)

Április 25-30.

Egy pár hét kimaradt, de oda se neki, utólag nem fogom bepótolni. Ráadásul ugye másfél hétig nem is voltam itthon, így a hazatérésem után extra gyorsan bele kellett vetni magam a munkába, hogy legalább valamennyire utol tudjam érni magam.

Kert-konyhanapló 11. hét (2023)

Március 13-19.

Berobbant a tavasz, ami egyfelől tök jó, másfelől át kellett állítanom az ébresztőmet, egyelőre 6-ra, de azt hiszem hamarosan 5.40 lesz belőle. És bárcsak ne fújna ennyi ideig a szél, nem bírom ezt idegekkel. 

A héten hajnalban még kemény mínuszok voltak, úgyhogy a frissen kikelt kis salátákat és retkeket még takartam éjszakánként.

a fóliáról

Nem tudom, hogy a blogból mennyire jött át, de az elmúlt másfél hónapban elég sok minden szól a kert idei nagy újításáról, a fóliasátorról. Gondoltam, írok róla egy kicsit, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte.

Kert-konyhanapló 8. hét (2023)

Én is megnyitottam a kertszezont!
Ez mozgalmas hét volt, fóliasátorral meg kiflikiszállítással meg mindenféle jóval.

Akartam valami frappáns címet adni, de kb. olyan most az agyam, mint egy rakás mosott zokni.

Szóval mindenféle frappáns cím nélkül osztom meg veletek, hogy ez a két és fél nap fóliasátor-állítás meglepően nagyon kikészített. És még nincs vége - még egy ajtót be kell rakni, egy oldalt le kell földelni és körbe kell vágni a kilógó fóliarészeket. Ez még olyan 4-5 óra munka kettőnknek az eddigiek alapján. (Most 20 óra/főnél járunk + volt 2 óra, amikor négyen voltunk + a fóliahúzás, amit hatan csináltunk.)

Nagyon remélem, hogy ezek után g.ci sok paradicsom fog teremni benne. :D