Kert, kert és még egy kis kert (avagy kis kerti képeskönyv 2023/1)

Idén - félig tudatosan - úgy alakult, hogy a kert az, ami köré szervezem az életem. Minden évnek van egy "témája", ha úgy tetszik, idén az elszálló élelmiszerárak, és a mélyrepülésben leledző mentális egészségem mellett szerettem volna sok időt szánni a kertre. Amikor leköltöztünk vidékre, az volt a megegyezés Fiúval, hogy ő dolgozik, én meg kaját növesztek. Azóta úgy alakult, hogy majdnem mindig volt munkám nekem is, de jóval kevesebbet dolgozom, mint ő (és amit megkeresek, annak a nagy részét magamra költöm, a közös dolgaink 90%-át Fiú fizeti), de én komolyan gondoltam a kajacsinálós részt. Amúgy ez se olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, de most nem erről akarok írni. 

Meg kellett találnom a ritmust, egyrészt mert van ugye ez a világosság-fomóm (ha süt a nap, akkor kint kell lennem, és valami hasznosat csinálni), másrészt meg tudtam, hogy nyáron képtelen leszek a napsütésben a kertben dolgozni. Végül az a rendszer látszik beválni, hogy 5-kor kelek, és így még van időm elmenni futni vagy jógázni is, ha olyanom van, de tudok dolgozni 2-3 órát a kertben is, és este fél hat után vissza tudok menni még 2-3 órára, ha szükség van rá (általában van).

Alábbiakban a Shiraz cukorborsó virága és termése (idén nem csináltam neki támrendszert, pedig kellett volna):

Borsószüret valamikor májusban. Egész sok borsó termett a fóliában, a Zsuzsi konkrétan embermagasságúra megnőtt, és óriási hüvelyek voltak rajta. Így már nem is bánom annyira, hogy foglalta egy kicsit a helyet a nyári palánták elől (de ha rendesen locsoltam volna, akkor biztos még többet terem).

Lóbab. Még sosem termesztettem, sosem ettem, minden nap elhatározom, hogy most már leszedem és kipróbálom, de még sosem vettem rá magam. Olyan szépek. Olyan nagyok. Olyan jó lenne vetőmagnak is hagyni belőle, de annyira nincs sok.

Ez múlt heti termés, beindult a fekete és a piros ribizli, hamarosan jön a fehér is. A tojást meg ugye kenyérért cserébe kapom, éljen a cserekereskedelem!

A fóliában már majdnem az összes paradicsom virágzik, és van egy, amin már bogyó is van!

Nincs sok rózsám, de ez szép is, jó illata is van, és úgy tűnik, hogy a gyűrődést is bírja, nagyon megszerettem:

Mádéfalvi kékvirágú len. Ez egy mellényúlás volt, legalábbis egyelőre úgy tűnik. A Magtermesztők kézikönyvében azt írják, hogy kétféle len van, az ősibb fajtáknak kipattognak a magjai éréskor, ezek már kivesztek a termesztésből (mert nehéz róluk magot fogni), az újabbakon pedig ott maradnak a terméstokok, simán le lehet szüretelni őket. Lehet tippelni, hogy ez a fajta melyik kategóriába tartozik...

Ez is múlt heti termés, egy kis (kukactalan!) meggy, és egy kis porcsin salátának.

Jó lett volna valami jobb megoldást kitalálni, vagy középre ültetni a paradicsomokat, vagy akármi, de most ennyire futotta, a vázhoz kötöztem fel őket.

Uborkaháló, ronda, műanyag, tudom, de ez van, remélhetőleg azért majd a banánuborka szeretni fogja (muszáj lesz neki, mert nincs más). Az első sort is fel kéne kötözni, de napok óta mindig elfelejtem levinni a maradék uborkahálót. A fólia mögötti fűtengert ne nézzétek. :D

Tegnapi látogatóm, egy lábatlan gyík (remélem marad csigaevő munkatársnak):

Szépen lemulcsoltam a batátákat, és taktikusan a legszebb példányokat (amiket pont a nagy esőzés előtt sikerült kiültetnem) fotóztam be - a többi sajnos nem ilyen szép, de remélem teremni azért fognak. Háttérben a visszaszorítás alatt álló csicsókatenger azon része, amit jövőre hagytunk.

Tegnap este és ma délelőtt készítettünk Fiúval ilyen csodálatos paradicsom támrendszert. Eléggé... rusztikus, de remélem, hogy egy szezont azért kibír. Még fel kell kötöznöm a paradicsomokat, de legalább már van hova. (Arról elegánsan megfeledkeztem, hogy van még egy sor paradicsom a répának induló vegyeságyásban, mert nem akartam még azon is gondolkozni, hogy velük mi lesz. De annyi karót még talán össze tudok szedni, hogy azokat kikötözzem egyesével.) Mögötte az említett csicsókaültetvény.

A fentebb említett árva paradicsomok, háttérben a ma reggel mulcsolt hagymával.

Mostanában minden reggel az járt a fejemben, hogy basszus, nem elég, hogy a kertünk sötét, de még a zöldséges kertünk is árnyékos. Ennek egy csomó hátránya van: ősszel hamarabb, tavasszal pedig tovább fagy, és sokkal lassabban fejlődnek a növényeim. A fólia sarka még 9 körül is árnyékos (ezt mondjuk direkt csináltuk így), és este hatkor is a kert nagy része már árnyékban van. De mindezek a bosszúságok eltörpülnek amellett, hogy így nedvesebb is a kert (egyelőre a fólián kívül nem is locsolok), és hogy talán, talán kevésbé égnek ki a növényeim a nyári napsütésben. Csütörtökre 35 fokot mondanak. Még csak június van, nem tudom, mi lesz itt később, de én már ettől is előre rosszul vagyok. Szerintem a növények is (bár a paradicsomok meg a banánuborkák most nagyon beindultak, úgyhogy lehet, hogy ők jobban bírják).