olvassatok László Noémit, ha eddig még nem tettétek

László Noémi: Még

Még nem tudom, 
mi van, mi nincs velem.
Körülölel a világegyetem.
Hiába rozsdarémek otthona, 
mint pille, könnyű, mint kenyér, puha.

Mi van, mi nincs,
még cseppet sem tudom.
Nézek és fájok, nem gondolkodom.
Eszem göröngyöt, iszom éjszakát,
álmom valóra váltja önmagát.