Minél tovább nem írok, annál nehezebb újrakezdeni.
Idén nem fogom csinálni a blogvembert. Ebben az évbn nagyon sokat kellett (és kell még) kifelé "élnem", sokat szervezkedtem, kommunikáltam, aktívkodtam, adtam elő. Összességében nem bánom, de úgy érzem, hogy mostanra elfogytam, és nem szeretnék magamra húzni semmiféle megosztási kényszert, amitől talán félúton elmegy a kedvem.
Szóval, bocsánat mindenkitől, aki emiatt nézett be ide, de én idén nem csatlakozom.
Amúgy jól vagyok. Én azon kevesek közé tartozom, akik örömmel fogadják a korai sötétedést és a hosszú éjszakákat, csak azt nehezményezem egy kicsit, hogy kevesebbet tudok kint lenni a kertben.
Október 31-gyel véget ért a kutatási projekt, amiben az elmúlt két és fél évben dolgoztam, úgyhogy most még kevesebb (fizetős) munkám van, viszont kevesebb felelősség, kevesebb stressz. Örülök, hogy kipróbálhattam magam ebben a munkakörben, nagyon jó lehetőség volt, alapvetően jó csapattal, izgalmas témával, nagyon jó munkafeltételekkel - de nem nekem való ez a fajta munka, és a vele járó életforma. A fizetés persze hiányozni fog, de nem annyira, hogy bekértem volna magam másik projekt(ek)re. :D Most más irányokba próbálkozom majd tovább.
Sikerül haladni (inkább haladgatni) más dolgokkal is: a héten haladtam a bozót(= csalán-, akác- és bodza)irtással, tegnap elültettünk két kis körtefát, ma Fiú elduggatta a fokhagymát, én meg folytattam a nyáron félbehagyott komposztáló elkészítését. A konyhában lepakoltam az egyik asztalt, amit már teljesen beterítettek a használaton kívüli cuccok (hogy más cuccokat pakoljak rá, hehe). Végre sikerült mindent kimosni, amit akartam. Végre sütöttem kovászos-citromos-mákos sütit (nem lett jó, de legalább nekiláttam, hónapok óta halogattam ezt a dolgot).
Még sötét felhőként lebeg néhány nemszeretem-feladat és félelem a tudatom peremén, de egyelőre tudom őket kezelni.
Ma láttam egy vörösbegyet a kertben. Úgy érzékeltem, hogy a harkályok ide járnak aludni a kivágott fűzfa meghagyott tönkjének az odvaiba, aminek nagyon örülök.
Ma fokhagymával és rozmaringgal sült camembert-t és batátapürét ebédeltem, és mindjárt csinálok narancsos forrócsokit is magamnak. Már elővettem a fényeket is, a napokban szeretném feltenni őket.
Azért néha majd igyekszem írni.
Hát, így.
Mindig is szerettem a bejegyzéseiden keresztül látni, a kert mekkora hatással van a napjaim, az éved ritmusára. A magamfajta városi egér nem áll ilyen szoros kapcsolatban a természettel, szóval izgalmas betekinteni, milyen az ilyen.
VálaszTörlésUi. Vörösbegy és alvó harkályok 😍 csoda!
Köszi, Dolly, hogy ezt megírtad, szoktak lenni kétségeim afelől, hogy a kerti helyzetjelentés mennyire érdekes bárkinek, aki nem én vagyok. :D Úgyhogy jó tudni, hogy nem unalmas téma másnak sem!
TörlésA madaraktól én is el vagyok varázsolva! Amikor kivágták a fűzfát, eléggé tartottam tőle, hogy nem fognak többet jönni, de szerencsére azóta is kitartóan járnak a harkályok. =) Novemberben szeretnék kitenni madáretetőt is, hátha az idecsalogatja azokat is, akik nem a fűzfában élő rovarokat eszik.
Mindenképpen érdekesek a kerttel kapcsolatos írásaid, hát még amikor fotót is mutattál, az volt csak a csúcs. 💕 🙂
VálaszTörlésÁgi
Örülök, hogy téged is érdekel a kert. :)) A fotós dokumentáció nem az erősségem, de amikor eszembe jut, azért megörökítem a dolgokat, én is szeretem utólag visszanézegetni!
Törlés