Nem tudom, most mi van, de legszívesebben csapot-papot itthagynék, és tök más dolgokat csinálnék, mint amiket minden nap csinálok. Minden nap egy lépéssel közelebb kerülök ahhoz is, hogy az egyesületet otthagyjam (mondjuk a saját projektem jövő év végéig tart, addig nem nagyon fogok ténylegesen lelépni).
Ahh, nem is tudom, csak olyan fojtogató a hangulat mindenhol.
A kínai orvos legalább jó volt, túlestem életem első (fullos) akupunktúrás kezelésén. Még vissza kell mennem párszor, de legalább újra tudok fájdalommentesen lépcsőzni, az már előrelépés az elmúlt hetekhez képest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése