köd

A napokban mintha egy kicsit feljebb szállt volna a köd az agyamról. Mondjuk holnap megint hétfő, én meg szorongok a munkával járó felelősségtől, meg hogy rá kell szólnom egy kicsit a partnerszervezetre, pedig nagyon bíztam benne, hogy erre nem lesz szükség.

Ma elduggattam a vöröshagymát, lemulcsoltam, ebédre sütöttem tököt lime-mal, vacsorára pedig diós-rozsos kenyeret, HL-eztem egy kicsit, hímeztem, olvastam, mosogattam, megnéztem egy (1 órás!) videót a képzéshez, megírtam a karácsonyi könyves wishlistjeimet, és mégis úgy érzem, hogy elpocsékoltam a napot. 

Holnap megyek megint akupunktúrára, könyvtárba, az Ázsia Boltba, és fogorvoshoz. Utóbbin már nagyon szeretnék túl lenni, mert mióta rájöttem, hogy van egy lyukas fogam, folyton fáj azon a környéken valami az állkapcsomban, és nem tudom eldönteni, hogy csak a tudat miatt, vagy amúgy is - de remélem, hogy ha betömik a fogamat, elmúlik. Meg azt is remélem, hogy nem derül ki, hogy felül van egy még lyukasabb fogam, mert azt ugye nem látom.

Van piszkozatban egy bejegyzésem arról, hogy milyen nehéz mostanában léteznem, de annyira személyes hangvételű, hogy azt hiszem ebben a formában nem fogom közzétenni. A lényeg, hogy voltam már jobban is. 

Nagyon szeretném, ha a térdem legalább annyira megjavulna, hogy kertészkedni tudjak, még ha futni nem is.