Ezen az őszön, különösen októberben, számtalan alkalmam akad gyakorolni az elengedést.
Kivágattuk a kertben álló óriási fűzfát - pontosabban még nem vágattuk ki az egészet, a törzse(i)t meghagytuk még a madaraknak. Egész nyáron erre készültem lelkileg, mert imádtam ezt a fát, részben miatta szerettem bele a kertbe. De már évek óta haldoklott, egyre nagyobb ágak törtek le belőle, és idén már egyáltalán nem hajtott ki. Ha valahol kint állt volna, nem engedem, hogy kivágják, de így féltem, hogy egy nagyobb szélvihar alkalmával rádől vagy a mi házunkra, vagy a szomszédéra, úgyhogy bármennyire is fájt érte a szívem, leszerveztem ezt a csonkítást.
Meghalt Jane Goodall, aki az egyik példaképem volt, többször is találkoztam vele élőben, a dedikált önéletrajzát pedig évek óta őrzöm. Van egy dedikáláson készült közös képünk is (valahol), amin kicsit megszeppenten nézek a kamerába de hát ilyenek ezek a sorozatgyártott képek. Aznap kihunyt valami kis fény a világban. Ugyanakkor talán nem is baj, hogy nem kell tovább néznie, merre rohan ez a világ, ami annyira más lett életének 91 éve alatt...
Azt hiszem, már írtam, hogy október 31-gyel véget ért a kutatói munkám, ami az alacsony óraszám ellenére is elég nagy részét kitette az elmúlt három és fél évemnek. Csak két konzorciumi találkozón voltam, de rengeteg emberrel ismerkedtem meg és dolgoztam együtt, nagyon sokat tanultam, egy csomó olyan dolgot csináltam, amit még korábban soha, és mélyebbre merülhettem abban a témában, amiben amúgy már 2019 óta dolgozom, és amikor elkezdtem (szinte napra pontosan 6 éve), akkor nem gondoltam volna, hogy ekkora részét fogja kitenni az életemnek. Az, hogy véget ért a projekt, sok pozitív és negatív dologgal jár együtt, de mindenképp lezárult egy fontos időszak az életemben.
Aztán vannak még kisebb dolgok is: egy félbehagyott könyv; dolgok, amikről most úgy ítéltem meg, hogy nem férnek bele a költségvetésbe; a szégyenérzet, amiért rosszul számoltam ki a háromnapos tanulmányút költségvetését, és emiatt a kelleténél több pénzt költöttünk; az elképzelés, hogy ha már futni nem tudok, akkor izmozással pótolom a mozgást (valami nem stimmel, a derekam egyszerűen nem bírja), ilyenek.
Minden, amit elengedek, helyet ad valami újnak.
Elvetettem a magokat.
Meglátjuk, mi szökken majd szárba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése