.

Biztos ti is hallottatok a szarajevói embervadászokról.
(Ha nem, akkor ne nézzetek utána. Kivéve, ha nagyon erős a gyomrotok.)

Nem hiszem, hogy ez az egyetlen ilyen esemény, mégis sokkoló szembesülni azzal, hogy ilyen aljas emberek köztünk járnak, játhatnak, bármikor, a mai napig. A háború, mások szenvedése, kiszolgáltatottsága és tehetetlensége vagy a legjobbat vagy a legrosszabbat hozza ki mindenkiből. És a legfelháborítóbb, legelkeserítőbb az, hogy az esetek túlnyomó többségében nem vonnak felelősségre elég embert. 

Olyan tehetetlennek érzem magam az emberi gonoszsággal szemben.

 

És olyan fáradt vagyok. 

Nincs ennyi erőm, folyamatosan küzdeni, és mellette megőrizni az ép eszemet. 

Hogy lehet építeni valamit, ha körülöttem folyamatosan romba dől minden és mindenki? Hogy lehet értelmesen élni egy széthulló világban?