Ma tartottuk tartottam a Harmadik Szülinapi Családi Mezzét, és annak ellenére, hogy kb. 6 óra főzés után is két receptet ki kellett húznom, elégedett vagyok a végeredménnyel.
Az elsőt 3 évvel ezelőtt tartottuk, a 30. szülinapomon, Ott még a családomat és a barátaimat is meghívtam, de ez nem volt működőképes koncepció, úgyhogy azóta nem ismételtem meg a dolgot. Ez még egy kiforratlan koncepció volt, abban sem vagyok biztos, hogy a mezze szót ismertem már akkor, egyszerűen csak az motivált, hogy nem paprikáskrumplit akartam enni olyan kaját akartam enni a 30. születésnapomon, amilyet szeretek. A családom először nem nagyon tudott mit kezdeni a dologgal, emlékszem a nagymamám csodálkozó kérdésére, hogy nálatok akkor ez az ünnepi étel?* Hát, igazából nem ünnepi, mert én amúgy nagyjából ezt eszem a mindennapokban, csak nem készítek ennyi mindent egyszerre.
Na mindegy, a némileg traumatikus családi-baráti mezze utána kimaradt egy év, de tavaly megint meghirdettem, most kizárólag a családom részére. Ennek legfőképp praktikus okai voltak: nem akartam Budapestre utazni ünnepelni (+ a korábban is említett, "legyen normális kaja a szülinapomon" című vágy is vezérelt). A tavalyi már egészen hasonlított egy igazi mezzére, és annak is hívtam. Nagyon meleg volt, de ezúttal nagy sikere volt a dolognak - már nem lepődtek meg, és a főzőtudományom is fejlődött közben. Sokféle ennivalóval készültem, és tök jól ki is volt számolva, ami nem fogyott el, azt kb. el is vitték.
Aztán az unokahúgom azt kérte, hogy a ballagási vacsoráján "olyan kaja legyen, ami Pitykénél volt". A vacsorára sajnos nem tudtam elmenni (azért küldtem egy rozmaringos babkrémet Fiúval), de azért nagyon jól esett a dolog (még itt is megírtam szerintem), és hát büszke is voltam magamra. A nagynéném később elmondta, hogy nagyon jól sikerült a vacsora, és hogy milyen jó volt nézni, hogy lelkesen eszik a sok zöldséget, és az egyetlen húsos kajából is egy csomó megmaradt.
A mai alkalomra viszonylag sokat készültem fejben, már hetek óta nagyon vártam, sokat tervezgettem, hogy mit fogok főzni. Végül a hét elején ültem le (4 szakácskönyvvel) és írtam egy listát, amiből végül összeállt a végleges menü (nyilván egy csomó mindent ki kellett húznom, mert legszívesebben egy heti ellátmányt főztem volna :D). Péntek délelőtt kezdtem neki a főzésnek, és néhány dolgot megcsináltam még aznap, de a kaják nagy része mára maradt. Majdnem mindent sikerült megcsinálni. És nagyon lelkes volt megint mindenki (még a kisöcsém se panaszkodott, legalábbis nekem nem), sokat dicsértek, és még miután elmentek is, írtak nekem, hogy mennyire jó volt a kaja. És! A nagymamám közölte, hogy neki is fel kell kutatnia néhány szakácskönyvet, mert "ez nem állapot, hogy csak paprikáskrumplin él az ember". Ahh, nem is tudom átadni, mennyire boldog vagyok ettől! Nyilván nem az volt eredetileg a célom, hogy átalakítsam a családom főzési szokásait, de azért na, iszonyú jól esik ez a visszajelzés, és tök jó érzés, hogy egy kicsit talán én is alakítok a családi szokásokon.
Ezeket ettük (kép nem készült, pedig akartam, csak evéskor már nem jutott eszembe :D):
- hummusz
- muhammara
- gombás lencsepástétom
- joghurtos répakrém
- falafel
- dukkah fűszeres pirított gomba
- paradicsommal és datolyával sült padlizsán
- joghurtos padlizsán (ezt a nagymamám csinálta)
- joghurtos csirke-kebab
- grillezett sajt
- mejadra
- kovászos pita
- datolyás spenótsaláta
- karalábés káposztasaláta
- mascarponéval töltött aszalt barack
- helbeh
- epres túrótorta (ezt meg a nagynéném csinálta)
- eper
Most elég sok minden maradt, főleg a hummuszból és a muhammarából maradt sok (utóbbiból dupla adagot csináltam), de nem bánom, mert holnap megyünk IronLady-ékhez ebédelni, a maradékból meg szerintem meghívom majd az önkéntes lányokat vacsorázni.
Azért persze nagyon elfáradtam, nem csak a főzésben, hanem ezek a családi események valamilyen szinten mindig megviselnek. De összességében jól sikerült, egész délután itt voltak, volt társasozás is, a kishúgomék kifejezetten érdeklődtek a kert iránt (ami nagyon jól esett, pont a héten panaszkodtam Fiúnak, hogy hiába jönnek-mennek az emberek, senki nem akarta megnézni a kertet), kaptam 3 könyvet és egy tábla málnás csokit!! meg két gyümölcsfát. Beszélgetni mondjuk nem nagyon tudtam, de úgy láttam, hogy mindenki jól érezte magát.
* Mivel a családi eseményeken alsó hangon 10-12 fő jön össze, de ha "mindenki" ott van, akkor 14 + a párok - na, szóval általában egy nagy adagban elkészíthető étel szokott lenni, pl. paprikáskrumpli, rakott krumpli, krumplisaláta valamivel, vagy valami hasonló. A családom ezen ága nagyon szeret ünnepelni, úgyhogy ezeket annyit ettem gyerekkoromban, hogy halálosan meguntam őket, azóta se csinálom soha egyiket se magamnak.