nem bírom ezt a napi 20+ fokos hőingást
(tudom, örüljek, hogy nincsenek nálunk trópusi éjszakák - és, őszintén, örülök is, de attól még ez eléggé megvisel)
meg hát nem tudom mivan, lehet hogy a hormonrendszerem van rottyon vagy egyszerűen csak tényleg igaz, hogy 30 felett már minden nap ajándék (de ezt nem akarom elhinni!), mindenesetre még szerintem sose éreztem ennyire nyártalannak a nyarat
(+ egy hónap alatt 3x kellett kihívni a tűzoltókat a faluba, kétszer a tarló égett, egyszer meg egy autó, és akkor ne féljek attól, hogy a fejünkre ég a világ. amikor a szomszéd sütöget vagy grillezik, mindig szívrohamot kapok.)
ahh, nem tudom, csak vergődöm egyik napból a másikba és utálom magam miatta, meg azt is utálom, hogy helyhez vagyok kötve (a térdem elég egyértelműen tudtomra adta, hogy nem kéne annyit mozgolódni), és sötét viharfelhőként tornyosul előttem a szeptember 2-től 11-ig tartó Európa-tripem (Luxemburg-Hamburg-Brüsszel), utána pedig a húgom esküvője, pontosabban lagzija, ami családi kooperációban szerveződik
a családi kooperáció szuper egyébként, csak ugye én alapból befeszülök az esküvő-témán, és sajnos rá kellett jönnöm, hogy nekem baromi nehéz ehhez az egész szervezősdihez jó képet vágni
az is hozzátesz a dologhoz, hogy egy helyen lesznek a szüleim, 18 éve először (kivéve a bíróságot meg az iskolai ünnepeket, de ott tömeg volt, itt meg nem lesz), és most össze vagyok veszve anyámmal, amit addig meg kéne beszélni valahogy
na, szóval itt van bennem ez a sok feszültség, és hiába minden, úgy tűnik, hogy ténylegesen belebetegszem
tudom, menjek el terápiára, de miből meg hova itt a semmi közepén?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése