Fhu, sok minden történt.
Például megünnepeltük Fiú szülinapját kétszer is, egyszer a tárgynapon (idén csoki mousse-os tortát kért, amiért őszintén hálás vagyok, mert így nem kellett előző nap, egész napos távollét és workshop-tartás után hazaesve elkezdenem sütni), egyszer meg a rákövetkező hétvégén Strandfalván. Utóbbi most kicsit kesernyés szájízt hagyott maga után, mert az első napra egy csomóan nem jöttek és a tortázást is mindenki kihagyta, akit nem a faluból hívtunk, pedig tök sokat készültünk. De azért így is jó volt, szombaton a 38 fokban ázni a medencében, röplabdázni (ezt utána megbánta a térdem, de akkor jó volt), társasozni, beszélgetni meg Emily Wildét olvasni száradás közben. Jövőre valószínűleg egyszerűsítjük majd a dolgot.
Aztán, voltunk a Dunakanyarban a falusi csapattal, ők eveztek is, mi csak hesszelni mentünk a középső napra, én a térdem miatt nem mertem bevállalni a kenuból ki- meg beszállást, Fiú meg dolgozott. Ez is szuper volt, sokat kártyáztunk, sütöttem lángost 15 emberre, áztam a Dunában és sikerült kicsit beszélgetnek Tündérlánnyal, akivel már nagyon rég találkoztam, meg VL-lel is.
Aztán, volt itt a két nagyobbik húgom két napot. Ennek is nagyon örültem, készültem is rá, ecoprinteltünk egyet. De aztán ez is kicsit keserédes élmény lett a végén, mert mind a ketten dolgoztak, és alig tudtunk időt együtt tölteni. Ettől függetlenül örülök, hogy rászánták az időt és meglátogattak minket, de ezen gondolkoztam közben, hogy vajon mostantól ez lesz a szociális életünk? Hogy mindenki mindig home office-ban dolgozik, nem tud "rendes" szabadságot kivenni (Fotós is a telefonjáról dolgozott a Dunakanyarban, pedig szombat is volt meg szabadságon is volt), és a munka átveszi az irányítást az életünk felett? Persze, ez így kicsit túlságosan messzemenő következtetés kis számú mintából, de egy kicsit azért szorongok a gondolattól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése