nagykarácsony

Idén meglehetősen intenzívre sikeredett ez az ünnepi szezon - és meglepően jól éreztem magam végig, bár a végére azért elfáradtam. Ez volt a menetrend:

- 21-én kezdtem neki a sütésnek, aztán 22-én és 23-án a napnak elég nagy része ezzel telt, és még 24-én reggelre is maradt egy kicsi. Örülök, hogy elosztottam ennyi napra, mert egyben nagyon sok lett volna, így viszont ki tudtam élvezni az egészet (a félreértések elkerülése végett szeretném tisztázni, hogy senki nem várt el tőlem ilyen mennyiségű sütögetést, ezt egyes-egyedül én akartam, és már nagyon vártam - hetek óta tervezgettem, hogy mit fogok sütni :)). Készült citromos-mákos, narancsos-csokis és zserbókeksz, egy mákos és egy diós bejgli, rugelach (idén datolyaszilva-lekvárral készítettem!), gesztenyekrémes-meggyes torta, lenmagos kölesropogós és egy zöldséges quiche. Szóval annyira azért nem vittem túlzásba a sütést, néhány dolgot ki is húztam a listáról (pl. nem csináltam babkát), viszont mostanra minden elfogyott és megint nagyon jó visszajelzéseket kaptam mindenre. :)

- 23-án tartottunk egy kis előkarácsonyozást az itteni barátainkkal, velünk együtt összesen 12 felnőtt és 3 kisgyerek volt. A végére azért elfáradtunk, a két nagyobb gyerek (3 és 1,5 évesek, szóval nem olyan nagyok :D) egy órán keresztül visítoztak és rohangáltak, amire ugyan fel voltunk készülve, de azért megterhelő volt. De ezzel együtt is szuper program volt, itt volt Gépészmérnök tesója a férjével meg a kisfiával Franciaországból, akiket kb. évente egyszer (vagy maximum kétszer) látunk, és most kellemesen csalódtam a velük való találkozás során, hogy milyen lazán, de közben figyelmesen nevelik a gyereket.

- 24-én dél körül felmentünk anyámhoz, ott ebédeltünk a tesóimmal meg a kettes számú húgom vőlegényével. Aztán Fiú elment a saját szüleihez, én meg ott maradtam. Szeretem ezeket a tesós karácsonyozásokat, főleg hogy most már tényleg ez az év egyetlen időszaka, amikor mind együtt vagyunk, miután két tesóm teljesen külföldön él, kettő meg félig. Egész délután ettünk, társasoztunk, este ajándékoztunk, ami nekem mindig az év egyik fénypontja. Kaptam megint észt likőrt (most egy kókuszosat választottam, meglepően finom), nyugiteát, házi készítésű fermentált cukkinit, teakeveréket, homoktövislekvárt, csokit és egy kis pénzt a jövő évi telelésemhez. (Az ajándékozásról akartam írni amúgy egy posztot, de aztán elsodort a karácsonyi láz, úgyhogy majd talán jövőre, amikor megint aktuális lesz.) Én három tesómnak fűszereket vettem az Ázsia Boltban, a kisöcsémnek egy könyvet adtam, a többieket (anyut, a kettes számú húgomat és a vőlegényét) pedig meghívtam jövőre egy Mítoszok csatája eseményre.

- 25-én ebédre mentünk a nagyszüleimhez. Az egyes számú húgom eredetileg úgy tervezte, hogy aznap már visszamegy Németországba, hogy a pasijával karácsonyozzon, de végül meggondolta magát, és eljött még erre a "közepes családi" karácsonyozásra, aminek nagyon örültem (én is, meg mindenki más is). A nagyapámnak megint sikerült vérig sértenie, de ezt leszámítva az idő nagy részében jól éreztem magam. Ráadásul a húgom hozott két könyvet Németországból, amiben a nagyapám családjának az ottani ágáról (németországi zsidók) voltak új infók meg képek, úgyhogy volt egy kis családtörténeti délután, képnézegetéssel meg mindennel. Iszonyú sok infó hangzott el, és hát valamilyen szinten ez azért megterhelő téma (nekem legalábbis), de a kezdeti berzenkedésem után bele tudtam engedni magam a témába. Nem tudom pontosan miért, de ösztönösen igyekszem (igyekeztem) távol tartani magam a családtörténeti témáktól, pedig amúgy érdekelnek a történetek, és mindig amikor hallok történeteket meg kiderülnek dolgok, akkor egy csomó mindent megértek a saját működésemmel kapcsolatban is... csak hát nehéz, na.
Ezután átmentem Fiú szüleihez, mert elhatároztuk, hogy idén csak egyet alszunk fent, és így tudtuk megoldani, hogy mindenhol ott legyek én is. Miután a nagyszüleimnél is egész délután ettem, egy korai (5 órás :D) vacsorára érkeztem Fiú szüleihez (akik kb. 10 percre laknak az én nagyszüleimtől). Ott mindig kicsit kínosan érzem magam, mert Fiú apját nehezen viselem (és szerintem ő is engem), meg ők egy sok szempontból nagyon merev család, amihez én nehezen alkalmazkodom, de szerencsére mikor nagyon feszült lett a hangulat, akkor Fiú felállt, hogy akkor mi most megyünk, úgyhogy összességében csak egy kicsit több mint egy órát voltam ott. Ami azért még elviselhető. Fiú anyjától megint kaptam 3 könyvet, és megint kínosan éreztem magam, hogy én nem adtam semmi kézzelfoghatót neki, jövőre már muszáj lesz valamit kitalálnom.
Utána hazamentünk, a hármas számú húgommal együtt, aki hirtelen ötlettől vezérelve meglátogatott minket.

- 26-án kicsit nyugi volt, eredetileg azt terveztük, hogy kettesben leszünk és chillelünk, de aztán ugye itt volt a húgom, úgyhogy hármasban chilleltünk. Fiúval azért odaadtuk egymásnak az ajándékainkat, voltunk sétálni és este Viticulture-öztünk is egyet. Ezen kívül előkészültünk a másnapi Eseményre.

- 27-ére ugyanis meghívtuk mindkettőnk családját (kivéve apámat, mert a szüleimet még mindig nem merem egy légtérbe engedni) magunkhoz. Ez ilyen sok az egyben Esemény volt: 1. a családjaink még nem találkoztak egymással, 2. Fiú anyjának a karácsonyi ajándéka, 3. "házavató". Én eléggé rástresszeltem erre az eseményre, de végül elég jól sikerült. Nekem két húgom, Fiúnak pedig az öccse nem tudott eljönni, de így is voltunk összesen 17-en (velünk együtt), nem lett kevés a pizza, nem viselkedett senki vállalhatatlanul (én sem!), és mindenki boldog volt, hogy megismerhette a másik családot. Kis üröm az örömben, hogy az unokahúgom eltörte az egyik tányért a gyönyörű szettből - számítottam rá, hogy nem lesznek örökéletűek, de azt hittem, kicsit tovább kitartanak majd. A nagynéném elhatározta, hogy pótolja majd az eltört darabot, de szerintem nem fog tudni egy darabot szerezni, ahhoz meg kicsit drága a szett, hogy csak amiatt megvegye az egészet (és nem is várom el tőlük). Meg hát amúgy is ki akartam próbálni a japánok aranyporos kerámia-reparálós technikáját, úgyhogy most legalább van hozzá törött edényem (és amúgy nagyon szépen tört, szóval tökéletes próbadarab)!
Miután a családjaink elmentek, Fiúval a megkönnyebbüléstől hajtva toltunk egy komplett partit a konyhában, mielőtt megérkezett VF és Úszómester. Ők is itt voltak vagy este tízig és nagyon jót beszélgettünk, megettük a maradék pizzát (iszonyú hálás vagyok, hogy eljöttek, mert még 4 pizzányi tészta maradt, és nem nagyon akartam volna lefagyasztani).

- 28-án dél körül felkerekedtünk és elmentünk a Velencei-tóhoz apámhoz. Itt már kicsit éreztem, hogy kezd elég lenni az ünneplésből és legszívesebben itthon maradnék a paplan alatt, de nem nagyon volt választásom. A nyaralóból szinte rögtön fel is mentünk Budapestre a nagycsaládi karácsonyozásra (alias Második Pizzázás), ami kicsit elhúzódott mert botor módon belekezdtünk egy 7Csoda játékba, úgyhogy csak kb. fél 9-re értünk vissza a nyaralóba. Ott is előkerült egy rakás régi kép, amik 0 és 10 éves korom közt készültek, úgyhogy ott is nosztalgiáztam (nosztalgiáztunk) egy kicsit, illetve játszottunk 2 kör Bangot és megkóstoltuk a cseresznyepálinkát, amit Fiú főzött az ottani cseresznyéből.

- 29-én pedig én dél körül indultam el a nyaralóból, még beugrottunk vásárolni gyorsan, aztán elmentem Kertészhez az agglomerációba. Fiú kitalálta, hogy ő nem megy haza, hanem majd értem jön, és addig hesszel a nyaralóban. Ennek nagyon örültem, mert a majdnem 3 órás tömegközlekedés helyett így kb. másfél óra alatt hazaértem. Kertésznél nem voltunk sokan, viszont volt 3 kisgyerek is, amire nem voltak felkészülve (pedig tudtam amúgy, hogy jönnek), úgyhogy kicsit nehezen viseltem, amikor a kissrác elkezdett tombolni. De azért összességében ez is jó volt, rajzoltunk, pizzát ettünk (megint), teáztunk és beszélgettünk. Meglepő módon végül én voltam az utolsó, aki lelépett, úgyhogy volt vagy negyed óránk kettesben Kertésszel beszélgetni, ami azért jól esett.

Szóval, ez volt a múlt hetem, hét nap, összesen kilenc kisebb-nagyobb társasági esemény négy (!) településen. A nagycsaládi karácsonyozást meg Kertésznél a bulit így utólag ki lehetett volna hagyni, de azért nem bánom, hogy ott voltam (meg a nagycsaládi buli ennél sokkal jobb szokott lenni, szóval az egy kicsit csalódás volt). Ezen a héten pihenhetek végre, bár holnap elmegyünk Zongoratanárékhoz szilveszterezni, pénteken meg a kishúgomék jönnek szülinapozni, de ezen kívül pihenni fogok, lezárom az évet, és elkezdek rákészülni a következőre. :)

(Mindenkinek, aki idáig elolvasta a beszámolómat, küldök egy virtuális bögre forrócsokit!)