Mármint versenyeket nem nyernék vele, na, de az én életmódomhoz pont passzoló, finom kenyér receptjét kísérleteztem ki a múlt héten:
0. lépés: este elfelejtem megetetni a kovászt
1. lépés: észbe kapok és gyorsan megetetem a kovászt (valamikor 6 és 7 közt)
2. lépés: 3 órával később bekeverem a tésztát (500 g kenyérliszt, 120 g kovász, 370 g víz)
3. lépés: 30-40 perc autolizáció (vagy 60, ha elfeledkezem róla)
4. lépés: beledagasztom a sót (14 g)
5. lépés: kirakom a melegbe, és várok, hogy megkeljen (ez nagyon hőmérsékletfüggő, én addig vártam, hogy duplájára nőjön, a múlt héten ez kb. 4 óra volt talán)
6. lépés: meghajtogatom, feltekerem és berakom a formába, amiben sütni fogom
7. lépés: megint kirakom a melegbe, és várom, hogy duplájára nőjön (ez is hőmérsékletfüggő, nálam most 2-3 óra)
8. lépés: amikor már kezd alakulni, előmelegítem a sütőt
9. lépés: lespriccelem vízzel, bemetszem és megsütöm (kb. 50 perc)
Nem lesz belőle díjnyertes kenyér, de rengeteg előnye van: ha elfelejtem megetetni a kovászt este (ami amúgy ritkán esik meg, de azért előfordul), akkor is tudok sütni; nem kell 24 órát hűtőzni; nem kell hajtogatni; viszont a végeredmény - szerintünk - finom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése