2022-08-22

így nyár vége felé közeledve

Valahogy egyre mozgalmasabb az élet, ahelyett, hogy egyre nyugisabb lenne. Wtf? Ez lesz zsinórban a hatodik hétvége, amit nem itthon töltök. Nem is csoda, hogy már vágyom két pihenőnapra, amikor nem kell semmit csinálni, csak nézni ki a fejemből. A múlt héten szerdán és csütörtökön félig hétvégét tartottam, mindkét nap mentünk strandolni - szerdán Linával, csütörtökön Fiúval, Gépészmérnökkel és Babával -, nagyon jó volt.

Végre esett az eső, és nem kell napi kétszer járkálnom a locsolókannákkal! 

Múlt hét pénteken a Jászságban voltunk interjúzni az egyik munkatársammal, akinél még sosem jártam. Egy tanyát vett meg és újított fel tíz év alatt, már van gyümölcsös, veteményes, és állatokat is tartanak (birkát, mindenféle szárnyast meg egy szamarat). Készítettek nekünk tojásos lecsót és kaptam ajándékba egy üveg cseresznye dzsemet, egy doboz tojást meg egy üveg bort (ezt egy másik munkatársamtól, aki szintén átjött, hogy vele is fel tudjuk venni az interjú egy részét). Jó kis délután volt, szerintem Fotósnak is tetszett (annak ellenére, hogy a tervezett két óra helyett majdnem négyet maradtunk). Este megint Kertésznél aludtam, megkóstoltuk az ajándék bort. Aztán el is fogyott, hajnali fél kettőig beszélgettünk és néztük az esőt. Úgy volt, hogy másnap kimegyek locsolni a kertbe, de az eső miatt nem kellett, úgyhogy csak horgoltam meg aludtam. 

Este Fiú húgának az esküvőjére mentünk. Sajnos én rettenetesen utálok mindenféle hivatalos eseményt*, de mind közül az esküvők (oké, a lagzik) a legrosszabbak. A mezítlábas esküvőkkel még meg tudok békélni, de ezek a menetrendes esküvők szörnyűek, ráadásul ez egy viszonylag fancy budai helyszínen volt megrendezve. A ceremóniamester már az első mondatával kiverte nálam a biztosítékot (Fiúnál is), a szertartás alatt nagyon vissza kellett fogni magam, hogy ne vágjak pofákat (azt hiszem, sikerült), de a fotózás végére már szerintem nagyon látszott, hogy nem őszinte a mosolyom. Amikor nem dumált az a nő, akkor viszonylag jól éreztem magam. A kaja nem volt olyan rossz (annyira jó sem, de rosszabbra számítottam), és még táncoltunk is egy kicsit Fiúval meg az anyukájával. A menyecsketáncról pont lemaradtam, mert nagy meglepetésemre ott volt egy gyerekkori barátnőm is, akivel elszöktünk kicsit beszélgetni és nem hallottuk, hogy elkezdődött, mire leértünk, addigra meg már a menyasszonyrablásnál tartottak. Nem sokkal egy előtt el is jöttünk Fiúval, annyi pont elég volt (és örök hála Kertésznek, aki megengedte, hogy úgy is ott aludjunk, hogy ő nincs otthon, és sétatávolságra lakik a helyszíntől). 

Ma tovább esett, és elkezdtem egészen bizakodó lenni a másodveteményezéssel kapcsolatban. Talán mégis lesz belőle valami.

Szeretnék valami időt találni a pihenésre is. Kiderült, hogy egy nagy EU-s projekt, amiben az egyesülettel benne vagyunk, két hónappal hamarabb fog indulni, mint amire számítottunk, úgyhogy lesz vele egy csomó plusz munka az ősszel (bahhh), de augusztusban már nem szeretném túltolni a dolgozást. Szeptemberig haladékot adtam magamnak a műhelyes dolgokkal, de jövő héttől jó lenne heti legalább 2 fél napot ott is tölteni. Szeptember közepéig kell megírnom az üzleti tervet, a hónap második felében pedig szeretnék elmenni egy kicsit Szlovéniába, de jó lenne egy pár nap, amikor tényleg kikapcsolhatok (itthon). Meglátjuk.



*pl. nem keringőztem a szalagavatómon, a saját diplomaosztómra pedig el se mentem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

viszlát, és kösz a halakat!

Kedvesek! Úgy érzem, hogy tartozom egy elköszönéssel mindenkinek, aki olvasta az életemet. Nagyon sok minden történt velem, mióta bezártam a...