Múlt héten realizáltam, hogy lassan elszaladt a február, és egy csomó dolgot nem csináltam meg a kertben, amit akartam volna. Ilyenkor azzal nyugtatom magam, hogy de hát még úgyis csak február van, csak aztán meg március lesz, aztán április, és huss! máris el vagyok maradva mindennel.
Na mindegy.
Azért elültettem a héten négy piros ribizlit, két szedermálnát, két sor retket és salátát, illetve elpalántáztam egy tálcányi pak choit, elkezdtem felásóvillázni még egy ágyást, metszettem, és ma délután is megyek még le ügyködni, szóval annyira nem katasztrofális a helyzet. Ja, és szépen csíráznak a paprikák meg a padlizsánok, talán idén lesz is belőlük valami.
Kicsit nehezen viselem ezt a tél és tavasz közti átmeneti állapotot, úgy érzem magam, mint a magok meg a rügyek: sok bennem az energia és mindjárt megpattanok, de közben meg (a növényekkel ellentétben) azt is tudom, hogy ha túl korán pattanok meg, akkor baj lesz, mert elfogy az energia... de konstans visszafogni magam meg szar. Ahhoz hideg van, hogy futni menjek, ráadásul pénteken a fülem is megfájdult, úgyhogy próbálom melegen tartani, hátha akkor elmúlik. A héten kipróbáltam két HIIT kickbox edzést, és imádtam.
Szürreálisan gyorsan telik az idő, múlt hétvégén Graz, aztán a héten be kellett mennem az irodába, ehhez kötve polikarbonát házat építettem Kertésznél, ami agyilag meglepően fárasztó volt, kíváncsi lennék, milyen agya van annak, aki kitalálja ezeket, a hatszázhuszonötféle sínnel nyolcféle csavarral meg mindenféle műanyag biszbasszal együtt. Viszont a kisház király lesz, rengeteg palánta el fog férni benne, és már csak az ajtókat kell berakni.
Itthon meg készítettünk lasagne-t Fiúval. Tavaly végleg elegem lett a cuki kis asztalra erősíthető diódarálóból, úgyhogy a kérésemre beújítottunk karácsonyra egy vákuumtalpas (de ugyanúgy kézzel tekerős) darálót, amiben zöldségeket és sajtot is pikk-pakk le lehet darálni. Jó drága volt, de már kb. most visszahozta az árát, egyikünk se nagyon szeret dolgokat reszelni, ezzel meg lehet tényleg haladni. Még az sem kizárt, hogy nem évente egyszer lesz mostantól lasagne. :D
Az is van, hogy áprilistól ősz végéig (tehát pont a kertszezonban) heti pár órával többet kell majd dolgoznom, aminek egyáltalán nem örülök, mert eredetileg pont az volt a megegyezés, hogy a nyári időszakban kevesebbet dolgozom, télen meg többet. De hát nyilván a kutatási projekteket nem az én igényeimhez szabják. Legalább jó pénzt fizetnek érte, meg alapvetően szeretem is csinálni. Azért egy picit várom, hogy vége legyen (jövő októberben). Addigra talán sikerül beindítanom valami sajátot is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése