Helsinki

A trondheimi bejegyzést már a kompról tettem közzé, azóta már megint Tallinnban vagyok. Ennek a helsinki kiruccanásnak az a története, hogy utálok repülni (környezetvédelmi okokból is, meg amúgy is), és amikor ezt az egész telelős bulit szerveztem magamnak, akkor úgy éreztem, hogy azért az már tényleg túlzás, hogy ennyit repkedjek összevissza. Úgyhogy a Trondheim-Tallinn utat végül úgy terveztem meg, hogy csak Helsinkiig repültem (oda van egy darab közvetlen járat hetente, köszi, Finnair!), és onnan komppal jöttem vissza Tallinnba. Persze kérdés, hogy egy ilyen hatemeletes luxushajón utazni 3 órát mennyivel környezetbarátabb, mint fél órát repülni, de legalább kipróbáltam, sokkal kevésbé volt stresszes, és jóval olcsóbb is volt, mint a repülő (és ha mondjuk két héttel előre kitalálom, hogy melyik komppal akarok menni, akkor még vagy 20 eurót spórolhattam volna, de január elején képtelen voltam annyira előre gondolkodni).

A trondheimi reptéren reggel meglepően sokat kellett sorba állni a biztonsági ellenőrzéshez - egy kapun engedtek csak át minket, és kb. fél óra volt a sor. Szerencsére időben kimentem, úgyhogy nem volt gond. Megint egy cuki kis propelleres repülővel mentünk, a személyzettel együtt voltunk kb. húszan az egészen (és amikor megkérdeztem, hogy átülhetek-e valahol az ablak mellé, azt mondták, hogy a fel- és leszállásnál nem, mert ki kell, hogy legyen egyensúlyozva a gép - nem tudom, hogy ez mennyire volt kamu, mindenesetre viccesen hangzott). Helsinkiben a reptér jóval kijjebb van a városból, vonattal kb. 40 perc volt bejutni, szóval itt nem volt annyira opció, hogy sétálok. Pedig a külvárosokban még egészen sok hó volt, és nagyon hangulatos nyírfaligeteken keresztül kanyargott egy ösvény a vasút mellett, úgyhogy utólag kicsit sajnálom, hogy erre már nem tudtam sort keríteni.

A Helsinki városnézésem elég esetlegesre sikerült, ugyanis az egész norvég menetfelszereléssel a hátamon utaztam (oké, csak 5-6 kiló volt, de akkor is, órákig tartó gyaloglásra az nem olyan kevés). Elvillamosoztam a Katajanokka negyedbe, ott megnéztem az Uspenski katedrálist, ami a fő ortodox egyházi központ Finnországban. Ez az épület nevetségesen fotogén, úgyhogy kismillió képem van róla, de megkíméllek titeket, és csak kettőt rakok be ide.

Már épp indultam volna el, amikor meglepetésszerűen ellejtett előttem két rókakölyök, akik láthatóan nem zavartatták magukat attól, hogy a város közepén vannak. Az egyik perceken keresztül pózolt a turistacsoport előtt, akik épp a templom parkolójában tartózkodtak, de aztán elege lett a rá irányuló figyelemből, amikor az egyik pasas megpróbálta magához csalogatni (ehh), és inkább továbbálltak.

Úgyhogy én is továbbálltam, és átsétáltam a másik katedrálishoz, ami a finn evangélikus lutheránus egyház központja (ez a finnek nemzeti egyháza, sajnos nem találtam, hogy magyarul tényleg így hívják-e, és egyházakból nagyon nem vagyok jó, de javítsatok ki, ha rosszul mondom), és Finnország függetlenedése előtt Szent Miklós nevét viselte, de aztán ugye orosztalanítani kellett mindent, többek közt az egyházat is. Ez az épület is rendkívül impozáns, meg a város egyik legmagasabb pontján fekszik, úgyhogy majdnem mindenhonnan látni lehet.

Érdekes módon II. Sándor cár szobrát meghagyták érintetlenül a katedrális előtti téren (a második képen látjátok. A oszlop négy oldalán négy különböző szoborcsoport kapott helyet, hogy a cár ne unatkozzon: a Munka, a Béke, a Fény és a Törvény:

Mire idáig eljutottam, már eléggé fájt a vállam, meg kezdtem éhes is lenni, úgyhogy némi tépelődés után úgy döntöttem, hogy a kikötő felé veszem az irányt. Utólag ez elég jó döntésnek bizonyult, leginkább azért, mert majdnem fél órával többet kellett ahhoz a kikötőhöz sétálni, ahonnan az én kompom indult, és így is eléggé elfáradtam a végére, ráadásul pont sötétedésre értem oda. Közben találtam érdekes utcajelölő figura-táblákat, nézegettem mindenféle szép épületeket, és készítettem egy rakás fotót a tenger felől érkező sejtelmes ködről, ami lassanként elnyelte a várost.

(a dupla felirat azért van, mert mindent kiírnak/bemondanak
finnül és svédül is)

Akartam venni vacsorára valami meleget, mert egész nap csak két kiflit meg három kocka csokit ettem, de a kikötő várakozójában csak egy bár meg egy bisztró volt, úgyhogy végül csak egy pullát vettem (a kompon meg annyira tájidegennek éreztem magam, hogy csak leültem egy üres ablakba, és befejeztem a trondheimi bejegyzést meg dolgoztam az egész 3,5 órás út alatt, mert semmi kedvem nem volt fancy bárokban ücsörögni). Tetszett egyébként Helsinki, egyszer szeretnék visszamenni majd jobban körülnézni. Meg amúgy is szeretnék elmenni Finnországba jobban körülnézni. Sajnos a finnek sem a magyar fizetéshez mérten szabják az áraikat, de elvileg még másfél évig lesz ez a munkám, abból talán kijön egy finn kirándulás is, mondjuk jövő januárban. :)