szomorúság

Végtelenül fáradtnak érzem magam.

Lassan 10 éve dolgozom civil szférában, szinte nem is volt más munkahelyem, csak civil szervezet. Én nem tudom, mások, hogy csinálják, hogy nem égnek ki (vagyis, de, látom: sehogy), de én pár évente menetrendszerűen megkérdőjelezem, hogy ennek mi értelme van, hogy nem olyan sok pénzért kiteszem a szívemet, lelkemet, rengeteg energiát ölök valamibe, és rendre kiderül, hogy akikkel együtt dolgozom, azok nem képesek azt a minőségű munkát produkálni, amihez én szívesen adom az arcomat, emiatt aztán még többet dolgozom. Ez egy ördögi kör. És persze részben rajtam is múlik ez az egész, mert másoktól is elvárom azt a minőségű munkát, amit én kiadok a kezemből. És nem, ez nem arról szól, hogy perfekcionista vagyok, hanem hogy egyszerűen van egy minőségi küszöb, ami alá nem szeretek menni, még ha ez sok munkába kerül is, és iszonyatosan frusztrált vagyok, amikor mégis úgy alakul, hogy nincs beleszólásom / más csinálja, és nem akarok már mások helyett dolgozni.

Úgy látom, hogy összességében az egyesület nagyon jó irányba megy, viszont a belső folyamatok ezt valahogy nem követik le, vagy nem tudom, lehet, hogy tényleg csak kiégtem, és elfogyott a türelmem az ilyen dolgokhoz. Mindenesetre nem látom magam ebben az egészben. Pedig nem szeretném teljesen otthagyni a szervezetet, egyrészt mert rengeteg energiát, időt és munkát öltem bele, hogy elinduljon ezen az úton, másrészt meg azért, mert szeretnék ezzel a témával foglalkozni. Nem tudom, mi legyen. Szomorú vagyok, mert sokáig azt hittem, hogy itt van helyem örökre, és majd jó lesz (vagy legalábbis mindig lesz valami), de úgy tűnik, hogy tévedtem.

Az ideális megoldás nyilván az lenne, ha indítanék egy saját vállalkozást, de ezzel valahogy két éve nem haladok egyről a kettőre (oké, ebbe az is belejátszik, hogy a kata elkaszálása eléggé elvette a kedvemet az egész vállalkozósditól). Félek belevágni, mert mi lesz, ha nem működik? Mi lesz, ha beleölök egy csomó pénzt meg időt, és aztán megunom? Mi lesz, ha kiderül, hogy képtelen vagyok magamat menedzselni? Ilyenek tartanak vissza, pedig az eszemmel tudom, hogy ezek mind butaságok - mármint nem abból a szempontból, hogy nem következhetnek be, viszont nem szabadna, hogy visszatartsanak, mert tutibiztosat úgyse fogok tudni sosem.
Lehet, hogy csak találnom kéne egy jó könyvelőt, akivel végig tudom beszélni ezeket, de abba is hogy fogok bele?

Ahh, nem tudom, ez az év eleji egzisztenciális krízis minden évben elér. Idén úgyis kell személyit csináltatnom, majd azzal együtt kiváltom az őstermelőit is (legkésőbb), és akkor már tettem egy lépést előre. (Ja, igen, ez meg a másik, ami miatt egy helyben toporgok, hogy a mezőgazdasági és a vállalkozói tevékenység jelenlegi - nem túl mély - tudásom szerint ütik egymást, és fogalmam sincs, hogy melyikbe kéne hivatalosan kezdenem, ha az, amit csinálni akarok, a kettő keresztmetszetében fekszik.) Annyi mindent végigcsináltam eddig, néha szépnek és reménytelinek látom a jövőt, aztán jönnek ezek a napok, és kezdhetek elölről mindent, utálom ezt az érzést.