Hát ez az egy hét jóval sűrűbbre sikerült, mint amire számítottam.
(végül inkább több részre bontottam a dolgot, hogy ne egy gigahosszú bejegyzés legyen a vége kismillió képpel)
Konferencia
Az utazást egy kicsit megszívtuk: egyrészt a repülőút kb. 4 óra volt (én még sosem ültem ennyit egyhuzamban repülőn, és a végére már nagyon nem esett jól), másrészt meg épp vonatsztrájk volt a portugáloknál, amikor megérkeztünk. Lisszabonban szálltunk le, onnan Aveiro jó 250 km, szóval az nem nagyon volt opció, hogy taxit hívunk. Megkockáztattuk a vonatozást végül, mert a busz egy órával hosszabb lett volna és még kényelmetlen is - és szerencsénk volt, mert a mi vonatunk csak kb. 15 percet késett, úgyhogy összességében kb. 1 órát kellett várnunk csak. A vonat egyébként nagyon kényelmes volt (és gyors - 2 óra alatt odaértünk), működő wifivel, normális kalauzzal meg minden.
A konferencia kb. olyan volt, mint amire számítottam: volt néhány izgalmas előadás, néhány unalmas, meg néhány, amin felhúztam magam. Találkoztam kedves emberekkel, sokat beszélgettem, iszonyúan elfáradtam ebben a nagy szociális életben, és összességében nagyon magányosnak éreztem magam - megerősödött bennem az elhatározás, hogy ha vége ennek a projektnek, akkor elbúcsúzom a kutatói pályától, legfeljebb szakértőként fogok részt venni ehhez hasonló projektekben. (Mondom ezt most, aztán majd persze ki tudja, mi lesz.)
Aveiroban jártam már korábban is, akkor is tetszett már. Most nem volt sok időm körbejárni, de azért mászkáltam egy kicsit a belvárosban meg kétszer is bejártam a parkot (a Parque Infante Dom Pedrot). Egy azulejos ház legfelső emeletén laktunk, sajnos a hangszigetelés mintha nem létezett volna, úgyhogy elég vacakul aludtam, pedig az ágy amúgy nagyon kényelmes volt.
Ami viszont nagyon rosszul sült el: a kaja. Utazás előtt már alig vártam, hogy beszabaduljak egy portugál pékségbe, és teletömjem magam finom mandulás, kókuszos (és természetesen tojásos :D) sütikkel. Aztán az történt, hogy a konferencia kávészüneteiben csak sütik, gyümölcsök és szalonnás-sajtos tekercsek voltak, semmi sós, semmi zöldség... ébédre pedig csak egy szendvicset kaptunk, és nem volt idő kimenni ebédelni a városba. Úgyhogy a második nap végére azt kívántam, hogy bárcsak a a pastel de nata helyett inkább répát meg zellert raknának ki. :D Persze a sütik nagyon finomak voltak így is, de kevesebb is elég lett volna belőlük. Két vacsora is volt, és nem kérdeztek meg minket arról, hogy mit eszünk, úgyhogy a vega opciók eléggé... végesek voltak. Mondjuk legalább voltak.
A kötelező extra program egy múzeumlátogatás volt az aveiroi porcelángyárban (Vista Alegre), utána pedig egy ötcsillagos szállodában vacsoráztunk. Itt kifejezetten finom volt az ennivaló, de volt egy olyan benyomásom, hogy amikor elkezdték felszolgálni az ételeket, kb. akkor derült csak ki, hogy amúgy van egy csomó vega/gluténérzékeny ember a résztvevők közt, és ilyen last minute megoldásként kaptunk csak valamit (ami, mint mondom, nagyon finom volt, de akkor is fura a szervezés...). Én nem voltam még olyan fancy helyen, ahol szalvétát kell teríteni az ölünkbe, és a pincérek folyamatosan töltik újra a poharakat kérés nélkül - érdekesnek érdekes volt, de azt hiszem nem bánom továbbra se, hogy ez nem fér bele a költségvetésembe.
 |
| Aveirot a "portugál Velencének" is hívják (bár elég sovány utánzat azért) |
 |
| az érkezésünk napján volt a város védőszentjének, Szent Johannának az ünnepe - hidakat színes szalagokkal díszítették fel, amiken boldogságot, egészséget, meg ilyesmit kérnek tőle |
 |
| az aktuális kedvenc mintám |
 |
| a porcelángyárban 5 gólyafészket számoltam helyből |
 |
| A Tányér, Amit Nem Szeretnék Mosogatni |
 |
| palánták egy virágbolt ajtajánál, nyitás előtt |
 |
| sós mocsár az egyetemi kampuszon, mennyire jó már?! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése