May rush

Pénteken Siófokon voltunk IronLady-ékkel, fürödtem a Balatonban, és estére kellemesen fáradt, de nagyon elégedett flow-ba kerültem.

Másnapra sajnos elmúlt, és az egész szombatot egy óriási kudarcnak éltem meg, semmivel nem tudtam haladni a kertben a meleg miatt, estére meg (amikor lehetett volna még kertészkedni) volt már programom, és amúgy is elment a kedvem mindentől.

Tegnap aztán délelőtt Gépészmérnökéknél voltam, addig Fiú megcsinált egy egész ágyást (!), úgyhogy délután vetettem is bele, meg gyomláltam, kiültettem a felszaporítandó babjaimat, meg ilyenek, és megint elégedetten zártam a napot.

Ez május elég brutális lesz, a jöv héten Portugáliába utazom egy konferenciára, miközben ki kéne ültetni a palántákat, amiknek még helyet is kell csinálni. Emellett egy kicsit el vagyok maradva az ültetésekkel, a kertrendezéssel meg nagyon, de nem tudok ezekkel foglalkozni, mert egy előadás-cunami közepén ülök: volt a szabadegyetemes előadásom, ezen a héten két(!) munka-megjelenésem lesz (az egyik online, a másik élőben), jövő héten meg a konferencián kéne valamit villantani (bár az szerencsére csak 8 perc lesz). Közben írunk egy cikket, azzal is foglalkozni kell(ene). És akkor a projektről, amit én menedzselek, még nem is beszéltem.

Nem panaszkodni szeretnék: minden munkát 100%-ban én vállaltam el, amikor elvállaltam őket, mind izgalmasnak tűntek, mindnek látom értelmét, és szeretném őket jól megcsinálni. Az frusztrál, hogy kicsit egyedül maradtam, és emiatt (meg a csábító kerti munkák miatt) gyakran küszködöm a motivációm fenntartásával. De valamiből meg pénzt is kell keresni, és egyelőre ezek az irodai jellegű munkák azok, amikkel ezt meg tudom tenni (de a háttérben már legalább elkezdtem dolgozni azon, hogy ez változzon).

Meg hát a május a legdurvább hónap a kertben. Ezt tudtam akkor is, amikor elvállaltam a portugál utat, csak hát attól még szívás szembesülni vele, hogy amiről tudtam, hogy nehéz lesz, az - dobpergés _ tényleg az. :D 

Ilyenkor mindig durván előjön az afelett érzett dühöm, hogy csak a "produktív" munkát tekintjük munkának, a reproduktív munkát (amiben én jobb vagyok), az pedig alap meg időtöltés meg mittudomén. Én nem tudok ebben a teljesítményközpontú rendszerben megfelelően működni, még az olyan szuper munkahelyeken sem, ahol most dolgozom. This world is not cut out for me. És hát én elég aktívan és tudatosan dolgozom azon, hogy megváltozzon a világ, és amúgy a visszajelzések alapján a körülöttem levő világot és embereket sokszor tényleg olyan irányba "terelem", amit én jónak gondolok... de attól még baromi fárasztó így élni, hogy folyamatosan az zúdul rám, sok oldalról, hogy defektesen működöm, rosszul gondolkodom, és amúgy is, miért nem illeszkedem be.
mert.nem.

Na mindegy, hát ez van, már hozzászoktam valamennyire, de néha elfáradok benne.

Anyway, új madarak, amiket felírtam a listára: kenderike, őszapó, zöld küllő.