Ljubljana 2.

(Eskü, elkezdtem amikor hazaértem, de aztán valahogy sose volt kedvem/időm/energiám haladni vele... mindenesetre a programajánló legnagyobb része nem időhöz kötött, úgyhogy összeszedtem magam és befejeztem!)

Akartam arról is írni, hogy mit jelent nekem ez a város, mit jelent nekem Szlovénia - ha már Tallinnról és Észtországról annyit írtam, akkor a szlovénok is megérdemeltek volna egy ódát a fővárosukhoz. De nem megy, túlságosan fájdalmas most erre gondolni, nem tudom leírni ezeket a gondolatokat. Viszont szuper dolgokat csináltam megint Ljubljanában, ezeket meg semmiképp nem szeretném veszni hagyni az utókor számára, úgyhogy következzen a fényképes beszámoló.

Sétáltam a Száva partján

A húgomék lakása elég közel esik a Szávához (tehát elég távol a központtól), és az első teljes ott töltött napomon sétáltunk egy nagyot a partján. Imádom a folyókat Szlovéniában, nincsenek úgy megrendszabályozva (nagyrészt), mint itthon, itt is mindenütt fa, kő, növény, zúgók, és olyan szép kékség, amit régen csak a tengerhez kötöttem.

Szombat lévén azért elég sokan voltak, sétáltak és beszélgettek, kutyát sétáltattak, játszótereztek (az út elején volt egy játszótér meg egy mini állatkert háziállatokkal), kávéztak, mittudomén. Egy idő után volt egy lovarda is a parton, sok lóval, egy másik helyen meg sok mini kemence meg szaletli egymás mellett, ahova bárki mehet grillezni/sütögetni, amikor olyanja van. Mennyire jó már.

Vasárnap reggel futottam egy nyolc kilométert is ugyanezen a szakaszon, egész jó lett (kb. 7 perc/km átlaggal), de azért hiányzott a szintemelkedés belőle, meg a legnagyobb része betonút volt, de a reggeli csendben futni csodajó volt.

Sétáltam a Ljubljanica partján

A Ljubljanica Ljubljana folyója, átfolyik a központon. Kis cuki folyó. A belvárosban egy betonmederben folydogál, és hajókázni lehet rajta ilyen turistacsapdákkal, azt nem annyira szeretem, viszont utána van egy tök jó kiülős rész, sok szomorúfűzzel meg padokkal, az egyik oldalon egy kávézóval, azt a részt nagyon szeretem (ott láttunk egyszer nutriákat). Többször is jártam ezen a részen, amikor megnéztük a közösségi kertet meg amikor a botanikus kertbe mentem, jó volt sétálni is a folyóparton meg olvasni is a fűzfák alatt.

Körbejártam a botanikus kertet 

Szerintem nem is voltam még szezonban itt, csak ősszel meg tél végén. A ljubljanai botanikus kert egy nagyon kicsi, cuki hely, ami az üvegházakat leszámítva ingyen látogatható. Ez amúgy tök jó, mert így nyilván többen mennek el, mint ha fizető lenne. Az én szempontomból nem volt annyira jó, mert túl nagynak éreztem a "tömeget" ahhoz, hogy rendesen kikapcsoljak (a kávézóban konkrétan nem volt szabad asztal). Szóval csak végigsétáltam, megcsodáltam a medvehagyma-mezőt, készítettem pár képet, olvastam egy kicsit a padon, és ennyi volt. Kellemes meglepetés volt, hogy az ösvények mentén Alexander von Humboldt munkásságáról és életéről vannak kirakva táblák, aki egy lenyűgöző életúttal rendelkező polihisztor volt, és nem is emlékeztem rá, hogy így tisztelegnek előtte a botanikus kertben.

Nem mentünk egy fagyizni a Vigòba

Jó, ez nem akkora durranás (meg hát nem csináltam :D), csak vicces sztori. A Vigò egy turistacsapda fagyizó, ahol sajnos tényleg nagyon finom fagyit adnak. A húgom még nem volt ott, és gondoltam elmehetnénk együtt, meghívom egy fagyira, de akkora sor volt, hogy nem akartuk végig állni. És amíg azon gondolkoztunk, hogy beálljunk-e a sorba, újabb 10 emberrel nőtt a várakozási idő, mert előttük kb. mindenki oda igyekezett, úgyhogy végül letettünk erről. :D

Helyette egy másik fagyizóban kértünk néhány gombócot (szintén a főtéren, úgyhogy ez se volt olcsó). Nagyon tetszik a szlovénoknak az a szokása, hogy lehet "dupla" gombócot is kérni, ami valójában nem dupla gombóc, hanem egy kicsit kisebb, viszont kétfajta fagyit lehet kérni bele, így többet meg lehet kóstolni.

Vettem egy könyvet a Hiša sanjajočih knjig ("Álmodó Könyvek Háza") nevű könyvesboltban

Oké, ez sem annyira nagy durranás, de egyrészt meg akartam említeni a kedvenc nevű könyvesboltomat (sajnos amilyen jó a neve, olyan drága is). Ezt a vásárlást kicsit megbántam, de amikor megláttam, nem tudtam otthagyni a Nutria Tales című könyvet, annyira indokolatlan volt és ha nagyon megerőltetem magam, még a kutatásomhoz is kapcsolódik.

Más könyves: akkoriban épp frissen jelent meg egy növényfilozófiával foglalkozó könyv (a lenti képen középen), és ehhez kapcsolódóan a Mladinska Knjiga nevű hálózat könyvesboltjaiban a lenti képen látható bögréket, tányérokat, cuki kis készleteket lehetett vásárolni. Ezek nem fértek volna bele a táskámba, de azt utólag egy kicsit bánom, hogy nem ezt a könyvet vettem meg. De úgy néz ki, hogy szeptemberben újabb 10 napot Szlovéniában fogok tölteni, úgyhogy akkor már semmi nem akadályozhat meg benne, hogy megvegyem!

Elmentem egy indiai kifőzdébe

Egy délutánt szántam a belvárosban való mászkálásra, amikor ott is ebédeltem. A kedvenc közel-keleti helyem éppen tömve volt, úgyhogy gondoltam megnézek egy másik, onnan nem messze levő falafelest, a Hiša sanjajočih knjig mellett. Végül még csak nem is oda tértem be, hanem a mellette levő indiai kifőzdébe, ami annyira autentikus, hogy szerintem egy indiai család vállalkozása, legalábbis ránézésre meg hangulatra mindenképp. Nem voltak sokan, a pincér srác nagyon kedves volt, és a kaja sem volt szörnyen drága (főleg ahhoz képest, hogy a belváros közepén van a hely). Örülök, hogy betértem ide, szerintem legközelebb is meglátogatom a helyet, ha megyek.

Elmentem a ljubljanai helytörténeti múzeumba

Miután Tallinnban rászoktam a múzeumjárásra, rájöttem, hogy Ljubljanában még nem is nagyon kulturálódtam ilyen szinten. Kezdésnek a helytörténeti múzeumot választottam, ahol a várostörténeti kiállítás mellett épp van egy divattörténeti kiállítás is, amiről nem tudtam, hogy mennyire fog érdekelni, de gondoltam legfeljebb fotózok majd pár érdekességet ex-Lakótársnak. Mielőtt belevetettem volna magam a kiállításokba, elmentem mosdóba, és ez a tábla fogadott:

 

Meg volt még egy pár hasonló témájú felirat, múzeumpedagógia level 999, vagy nem tudom, mindenesetre engem meggyőzött, hogy itt akkor biztos nem csak üvegvitrinekbe bújtatott relikviákat fogok nézegetni, amíg meg nem unom.

 

Először a divattörténeti kiállítást néztem meg, ami az 1850 és 1950 köti ljubljanai divattal (és textiliparral foglalkozott). A téma maga engem különösebben nem mozgat meg, viszont az nagyon tetszett, hogy mennyire interaktívra csinálták meg a kiállítást! Kisebb-nagyobb gyerekekkel, sőt, szerintem még érdeklődő kamaszokkal is tökéletes program: lehet simogatni mindenféle anyagokat, fejdíszeket készíteni, kivágott papírembereknek ruhát "tervezni" (kép alább, nem tudom ennél jobban leírni), nyakkendőt kötni, és volt egy mesekönyv is (angol és szlovén változatban) a gyapjú felhasználásáról, meg még egy csomó másik interaktív elem.

Maga a kiállítás is érdekesen van megcsinálva, nem annyira időrendben, hanem inkább téma szerint vannak berendezve a termek, és egy-egy témánál bemutatnak különböző időszakokból származó ruhadarabokat. Vannak báli ruhák, valláshoz kapcsolódó (keresztelő, esküvő, temetés) ruhák, alsóneműk, kalapok, mindennapi ruhák, cipők... és persze vannak a ruházkodáshoz kapcsolódó dolgok is kiállítva, pl. régi vasaló, szabászati eszközök, szabóasztal. Az egyes szakmák helyi történetét is megismerhetjük a kiállításból, pl. hogy lendült fel a női kalapkészítés meg hogy hanyatlott le a ljubljanai textilipar a második világháború után. A konkrétumokra már nem annyira emlékszem (ellentétben az interaktív elemekkel, hehe), de arra igen, hogy nem volt túlzsúfolt a tér, és egy percig se untam az egészet. 

(A kiállítás egyébként 2025. február 23-ig megtekinthető, úgyhogy én bátorítok mindenkit arra, hogy ha van rá lehetőségetek, látogassátok meg - főleg gyerekekkel, úgy talán még nagyobb élmény lehet!)

A kiállítás végén pedig van még egy kis figyelemfelhívó installáció, ami a modern textilipar fenntarthatatlanságát mutatja be, számokkal, de színesen-szagosan, befogadható módon, emlékeim szerint néhány javaslattal együtt, hogy mit tehetünk mi a mindennapokban, hogy csökkentsük a textiliparhoz kapcsolódó ökológiai lábnyomunkat.

A helytörténeti kiállítás jóval hosszabb az időszakos kiállításnál, és némileg nehezebben is befogadható, viszont javára legyen mondva, ezt is nagyon érdekesre csinálták meg. Itt nyilván időrendi sorrendben mennek végig a város történetén, egészen az őskortól kezdve napjainkig. Itt is gondoltak a gyerekekre: minden teremben (!) van egy tábla, ami azt mutatja be, hogy az adott korszakban milyen volt gyereknek lenni Ljubljanában (persze kicsik számára is befogadható módon, nem az a cél, hogy traumatizálják a látogatókat), és ezen a kiállításon is rengeteg interaktív elem van, például fel lehet próbálni egy kissé hiányos gladiátor öltözéket, vagy meg lehet szagolni, hogy a középkori fürdőkben milyen illatú masszázsolajakat használtak a felfrissülésre.

Ennek a kiállításnak a végére kicsit elfáradtam már, úgyhogy a közelmúlt és a kortárs helyzet bemutatásán már csak végigszaladtam, pedig elég sok, felnőttek számára is érdekes interaktív elem van (pl. be lehet jelölni egy térképen a kedvenc helyeinket a városban, megismerhetjük népszerű helyek és egyszerű helyi lakosok történetét). Szerintem vissza fogok menni ide is, ha legközelebb Ljubljanában járok, mert sokkal több időt is el tudnék tölteni ezen a helytörténeti kiállításon, mint amennyit most töltöttem. :)

Ljubljanai sztereotípiák - itt leellenőrizhetjük,
hogy van-e esélyünk igazi ljubljanaivá válni.

Egyéb kis színesek

Itt három dologról szeretnék írni: két parkról, meg az időjárásról.

1. az időjárás
Vagyis inkább mondhatnám, hogy Az Időjárás, ugyanis, amikor megérkeztem (április közepéről beszélünk), akkor iszonyú meleg volt. Az első napokban felment 29-30 fokig a hőmérséklet. Aztán a múzeumos délutánom végén egyszerre csak bámm! húsz fokos hőmérsékletesés, eső, aztán jégeső, végül havazás.

Másnap reggel a kevésbé városias részeken decemberi hótakaró borította az országot (de mire délután felültem a buszra és visszajöttem Magyarországra, elolvadt). Elég szürreális élmény volt.

2. Park rastoče knjige, avagy a Növekvő Könyv Park

Ebben a parkban egyszer már jártam korábban, most a virágzó cseresznyefákat akartam volna lefotózni, de az előző napi hóesés eléggé betett nekik, úgyhogy cseresznyefát nem fotóztam végül, csak olvastam a busz indulásáig, illetve felfedeztem a park nevét meg egy nagyon izgalmas szobrot:

A neve: "Lány növekvő könyvvel" (Deklice z rastočo knjigo / Girl with a Growing Book). A felirat szerint a szobor Szlovénia emlékműve a könyvek számára, az alap (vagyis a növekvő könyv) a szlovén nyelv, a szlovén kultúra és a szlovén nemzet iránti szeretetet jelképezni. A Növekvő Könyv Egyesület (Društvo Rastoča knjiga) minden évben egy új szinttel növeli a szobrot. A "könyvekre" / szintekre minden évben egy-egy új üzenet kerül, ami az együttélés, a tolerancia, az oktatás, a személyes és közösségi fejlődés jelentőségét emeli ki. 

Ljubljana egyébként 2015-ben volt az UNESCO Irodalmi Fővárosa, amikor csatlakozott a Kreatív Városok Hálózatához (Creative Cities Network), és a városvezetés mind szellemileg, mind anyagilag támogatja a városban történő irodalmi alkotást. 

Mondtam már, hogy néha annyira irigy vagyok a szlovénokra?

3. random park a buszpályaudvar mellett

Erről a helyről nem nagyon tudok mit mondani, azon kívül, hogy véletlenül találtam rá, és elég furcsa élmény volt. Egy óriási hársfa körül kelta(szerű) motívumokkal díszített betontömbök vannak elhelyezve, mintha valamiféle modern misztikus kultusz helyszíne lenne (lehet, hogy az is, nem találtam róla semmit, amikor először próbáltam megnézni, hogy mi ez, azóta meg nem kerestem). Nagyon különleges hangulata van a helynek, de sajnos a szomszédos építkezés túl hangos volt ahhoz, hogy itt várjam meg a buszt.

Na, hát ennyi volt a ljubljanai kiruccanásom program-része most. Szeretem ezt a várost, jó volt megint ott bóklászni egy kicsit. És jó volt most (három hónappal később :D) visszaemlékezni azokra a napokra.