Hogwarts Legacy

Namármost, ezt a bejegyzést még decemberben kezdtem el, csak sose jutottam a végére, de mivel az elmúlt egy hónapban megint eltöltöttem pár órát a Hogwarts Legacy társaságában, gondoltam végre itt az ideje írni róla egy kicsit. 

Elkezdtem írni egy hosszabb bejegyzést a videójátékokról, de még nem döntöttem el, hogy merjem-e közzétenni, viszont az elmúlt egy három hétben olyan intenzív kapcsolatot alakítottam ki a Hogwarts Legacy-val, hogy erről mindenképp akartam írni.

(Ezt a bejegyzést egyébként vagy két héttel ezelőtt kezdtem el, hát na, sűrű az év vége.) hehe, azóta jól eltelt még egy kis idő

Szóval, az van, hogy engem a legnagyobb jóindulattal sem lehet gamernek nevezni, és azt sem mondanám, hogy én vagyok a legnagyobb Harry Potter-rajongó, ugyanakkor tagadhatatlanul a HP-generációhoz tartozom, együtt nőttem fel a könyvekkel, egyszerre voltam szerelmes Ron Weasley-be és Rupert Grintbe, és kismilliószor elolvastam az első öt kötetet (az utolsó kettőt kevesebbszer, de azért azok is lecsúsztak egy párszor). Az online multiplayer videójátékok engem elkerültek, viszont mivel apám informatikus volt akkoriban, nekünk elég hamar volt számítógépünk, meg mindenféle játék rajta, van egy pár, amik még most is le vannak töltve a laptopomra, és néha benyomom őket, úgyhogy azért ez a műfaj sem teljesen ismeretlen előttem.

Ilyen open world játékok közül eddig leginkább a Witcher első részével játszottam (a másodikba meg a harmadikba csak belekóstoltam), a többi nem tudott megtartani, de amikor kijött a Hogwarts Legacy, akkor igazából csak az volt a kérdés, hogy mikor fogom megvenni, mert hát ez túl nagy dobás volt ahhoz, hogy kihagyjam. Végül nem is kellett megvennem ugye, mert Fiú beelőzött, csak fél évet vártam, mire eljött a megfelelő idő arra, hogy belevágjak.

Na, és hát ez a játék gyönyörű. De tényleg. Mindenféle szempontból. A grafikája is elképesztő, de a világ mérete! A mutató szerint 51%-át játszottam ki a játéknak eddig, de a térképnek a felét szerintem még nem jártam be. Lehet barangolni a Roxfortban és a Roxmortsban, a Tiltott Rengetegben, de ezen kívül még egy csomó helyen a skót Felföldeken. Nekem a játék felépítése is tetszik: van egy központi storyline, ami önmagában is elég összetett (a történet ott kezdődik, hogy egy ötödéves tanonc újonnan csatlakozik be a Roxfort életébe - van erre magyarázat, de nem akarlak untatni titeket -, és egy csomó dolgot önállóan kell felfedeznie), vannak közvetlenül ehhez kapcsolódó küldetések, illetve a tanárok adnak külön feladatokat, amiknek a teljesítése után egy-egy új varázslatot tanulhatunk meg. De vannak ezen kívül mindenféle mellékküldetések is, amiket egyáltalán nem muszáj teljesíteni a fő szál befejezéséhez.

Itt mesélek egy picit a sztori hátteréről. A történet jóval a Harry Potter-könyvek eseményei előtt játszódik, valamikor a 19. század második felében (ha jól értettem), úgyhogy minden szereplő kvázi ismeretlen (bár van olyan, aki említés szintjén feltűnik a könyvekben :) ), csak a világ adott - de még az is valamennyire szabadon alakítható, hiszen ennyi idő alatt sok minden megváltozhat a varázslóvilágban is. A koboldok és varázslók közti feszültségek egyre kiélezettebbek, és egy Ranrok nevű koboldhoz hűséges csapatok egyre inkább rettegésben tartják a Roxfort környékét. Rajtuk kívül még az orvvadászoktól kell tartani, akik szintén hordákban járják a környéket, random helyeken táboroznak, és mindenféle varázslatos lényeket ejtenek foglyul. Ebbe a világba csöppenünk bele egy saját magunk által alkotott karakterrel, aki természetesen mindenben remekül teljesít (fogalmam sincs, hogy ennek mi a pszichológiai háttere/ellenjavallata, de a játék elején, amikor amúgy eléggé magam alatt voltam, kifejezetten jól esett, hogy legalább a HL-es alteregómat dicsérik agyba-főbe, hogy milyen ügyes és milyen gyorsan tanul :D). Sajnos én pl. a repülésben nem remekelek, hogy finoman fogalmazzak, úgyhogy van néhány alap küldetés, ami még előttem áll, viszont ez szerencsére nem akadályozza a fő szál vagy a mellékszálak teljesítését. 

Ami nagyon izgalmas nekem ebben az egészben, hogy ugye vannak dolgok, amiket elém dob, megmutat a játék: ezek főként a küldetések, illetve a közvetlenül hozzájuk kapcsolódó dolgok. De iszonyú sok tér van a felfedezésre is! Ami szerintem szuper, mert ha épp nem tudok koncentrálni, vagy nincs kedvem harcolni, akkor lehet mindenféléket kipróbálni, megkeresni. Én egy csomó olyan dolgot találtam, amit pl. Fiú nem talált meg, mert ő a fő küldetésre koncentrálva játszotta a játékot (fun fact, hogy a fő szálat már be is fejezte, de még csak 57%-nál tart a játék teljes tartalmát tekintve). Vannak olyan dolgok, amik teljesen opcionálisak, nem tolja a képembe a játék, de van a térképen egy jel, oda lehet menni, és ki kell találni, hogy mi a feladat. De van olyan is, amibe tényleg teljesen véletlenül botlottam bele, és a kincsvadászaton kívül nincs más funkciója, de nekem meg izgalmas volt rájönni egy-egy ilyen kisebb rejtély megoldására. 

Idáig írtam decemberben a beszámolót.

Az első - Hollóhátas - karakteremmel végül 89%-ig játszottam a játékot, aztán nem volt kedvem már minden apróságot összegyűjteni, megkeresni, mittudomén, meg egy elborultabb pillanatomban elkezdtem írni egy HP-fanficet (néha rám jön az írhatnék), amihez megálmodtam egy Hugrabugos karaktert, akit végül meg is csináltam, és vele is elkezdtem elölről a játékot (most kb. 30%-nál járok). Másodjára sokkal könnyebben megy minden (lol), pedig normál módban játszom, nem könnyítetten, mint az első alkalommal. :D Szóval játékként valószínűleg nem annyira nagy szám ez az egész, ha valaki szereti a HP világát, akkor viszonyt nyakig el lehet merülni benne (és nem, másodjára sem unalmas).

A sztori elején meg kell tanulni mindenféle varázslatokat, ehhez a tanárok adnak mindenféle külön feladatokat, amiknek a teljesítése esetén egy-egy új varázsigével gazdagodik a karakterünk. Megjelenik a Szükség Szobája, mint fontos helyszín, és nekem nagyon tetszik az a koncepció is, hogy a bájitaltan hozzávalókat a diákok maguknak növesztik a Herbology órán (bocs, ezt képtelen vagyok gyógynövénytannak hívni), illetve gyűjtik be a Roxfort körül. Lehet saját bájitalokat főzni (amik leginkább az ellenfelekkel való csatározás közben hasznosak), saját növényeket termeszteni (amik nem csak a bájitalokhoz kellenek, hanem különböző játékbeli kihívásokhoz és a csatározásokhoz is jól jönnek) és saját legendás lényeket tartani (amik szintén mindenféle bájital-hozzávalókat adnak, illetve a különböző ruhadarabok upgradeléséhez szükséges alapanyagokat). Az ellenfeleket tekintve is elég nagy a változatosság: vannak koboldok, sötét varázslók, orvvadászok, trollok, és egyéb mágikus lények, akik a karakterünk életére törnek (a fő storyline általam csak páncélnak nevezett őreiről nem is beszélve). Lehet seprűt venni (ami egy sokkal gyorsabb közlekedési eszköz a földön rohangálásnál), és repkedni a térképen. Ahogy már fentebb is írtam, lehet barangolni a Roxfort tornyaiban, termeiben, folyosóin, a könyvtárban, az üvegházakban, fel lehet fedezni mindenféle rejtett termeket rejtett kincsekkel és más érdekességekkel. A Roxmorts üzleteiben lehet mindenfélét vásárolni, bejárni a Három Seprűt, a Zonkó Csodabazárját meg egyéb ikonikus helyeket a könyvekből. A térkép többi rése pedig teli van felfedezhető várromokkal, barlangokkal, erdőkkel, mellékküldetésekkel meg mindenféle egyéb dolgokkal, amik így leírva nem túl izgalmasak, de játék közben van egy hangulata ezeknek is.

És hát tényleg nagyon szépen meg van csinálva az egész. A karaktert egészen személyre lehet szabni, és menet közben is sokat lehet változtatni a kinézetén, ha valakinek éppen ehhez van kedve (én nem viszem túlzásba, de miután a Simsben is órákat voltam képes eltölteni egy-egy karakter kidolgozásával, azért bevallom, hogy itt is előfordul egy-két outfit-váltás játékonként :D). 

Najó, még tudnék áradozni itt órákon keresztül, de szerintem a lényeg így is átment, hogy nagyon szeretek vele játszani. :D Úgyhogy itt abba is hagyom. Ti próbáltátok? Bejött nektek?