Kicsit megcsúsztam a beszámolókkal de hát mivel nem csúsztam meg mostanság, de igyekszem pótolni a lemaradást. Azért sem írtam, mert igazából Rovaniemiben már nem történt sok minden: végül nem mentem el Ranuába, csak kirándultam mindkét nap a környéken. Indokolatlanul rástresszeltem erre az állatkertes kérdésre egyébként, úgyhogy reggel vettem egy nagy levegőt, és nekiálltam egy jin jóga videónak (amúgy is indokolatlanul korán keltem). Iszonyú jó volt. És bár általában jógázás közben az a cél, hogy kiürüljön az agyam, most nagyon jó volt, hogy sikerült kibogozni a valódi érzéseimet, amiket most megörökítek itt is:
- nagyon szerettem volna elmenni, mert kitört belőlem a gyerekkori Gerald Durrellem, és azt kiabálta, hogy jávorszarvas! hóbagoly! rozsomák!, meg ilyeneket;
- szerettem volna menni, mert ki tudja, hogy jövök-e még Finnországba;
- szerettem volna menni, mert Rovaniemi nem tetszett, és nem nagyon volt már mit csinálni;
- aggódtam, hogy mi lesz, ha lekésem hazafelé az utolsó buszt;
- aggódtam, hogy elköltök 60 eurót (ami azért nem kis pénz), és az állatkert is olyan csalódás lesz, mint a múzeum volt;
- és végül: nem tetszett a gondolat, hogy megyek, akkor öt és fél órát ott kell lennem akkor is, ha másfél óra alatt végigjárom a terepet, mert egyszerűen nem tudok hamarabb hazajutni.
Aztán átsuhant az agyamon a gondolat, hogy ha hajlandó lennék elkölteni 60 eurót egy egyszeri élményre, akkor akár vehetek is feleannyiért egy könyvet. Ettől valahogy iszonyatosan megnyugodtam. És végül el is engedtem az állatparkot. Helyette elmentem sétálni a Sarki Kertbe, meg a folyópartra (semmi extra nem volt, de szép havas ösvényeken bóklásztam pár órán keresztül), aztán ettem egy sütit az Arktikum büféjében, és új kedvencet avattam. Runeberg-torta a neve, és amit ott a büfében adtak, az nem volt ilyen magas, én először azt hittem, hogy valami muffinféle - aztán beleharaptam, és omg, mandulaliszt! kardamom! málnalekvár! Beleszerettem első harapásra. Elvileg február 5-én kell enni, úgyhogy jövő héten szépen hazamegyek, és új szokást vezetek be. :D
Emellett vettem még képeslapokat is (nem tudtam ellenállni nekik, annyira széééépek!), és elmásztam a könyvesboltba, és megvettem a Tiny Friendset, és már alig várom, hogy hazamenjek, és ujjbábokat csináljak!
Utolsó finnországi napomon pedig elhatároztam, hogy visszatérek az első napon csúnyán félbehagyott sétaterepre, és végigmegyek a tanösvényen. Igazából utólag teljesen jó döntésnek bizonyult ez, mert nem -20 fok volt, csak kb. -1, és többször volt melegem út közben, mint amennyiszer fáztam. És esett közben egy csomó hó! Az elején kicsit rossz volt, hogy még az erdőben sem tudok egyedül lenni (vasárnap volt, nyilván egy csomóan mentek kirándulni), de szerencsére a többség nem a tanösvényt járta, hanem a téli kirándulóútvonalat, és aztán az út nagy részén olyan ösvényeken mentem, ahol csak 1-2 ember járt előttem (ami jó, mert nem nekem kellett letaposni a havat), vagy még annyi se (az is izgalmas volt, bár egy szakaszon derékig süppedtem a hóba). Elolvasgattam a táblákat is, főleg az elején (a végén már aggódtam egy kicsit, hogy rám sötétedik, és lekésem a vonatot), meg hát gyönyörű havas fák között meneteltem, nagyon jó és megnyugtató érzés volt. Nyilván fotóztam is egy csomót.
Aztán végül tök korán hazaértem, de ez is jó volt, mert volt időm rendesen összepakolni, meg tőlem telhető szinten kitakarítani. Sajnos még így is sikerült otthagyni a masszázslabdámat, és szerintem égve hagytam az egyik villanyt (ami miatt elég rosszul érzem magam), bele se merek gondolni, hogy mi lett volna, ha kapkodok.
Az utazás Helsinkibe kib.szot hosszú volt. Ráadásul nagyon kényelmetlen volt az ülés a vonaton, és egy percre se kapcsolták le a villanyokat, úgyhogy három részletben sikerült kb. 2 órát aludnom. Szerencsére nem ült mellettem senki, úgyhogy legalább el tudtam terpeszkedni.
Helsinkiben volt kb. 4 órám átszállni, de nagyon korán (fél 7 körül) ért be a vonat, nehéz volt a cuccom, meg fáradt is voltam, úgyhogy nem cifráztam túl a dolgot. Először megjutalmaztam magam egy vaníliakrémes-málnás pullával és egy capuccinóval (amit aztán nem bírtam meginni -.-") egy fancy pékségben, aztán átcaplattam a kompkikötőbe. Közben eléggé megfájdult a hasam, úgyhogy a pullát leszámítva szenvedős volt a reggel... szerencsére a kompon már jobban voltam, ott leginkább olvastam, meg néztem a vizet a hajó mellett. 1 után egy kicsivel értem Tallinnba, de ez már a következő bejegyzés témája lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése