Mostanában kezdem úgy érezni, hogy nem kell mindenkinek annyira megküzdeni minden.egyes.tevékenységért magával, mint nekem a mindennapokban. Fiú például elhatároz valamit, felkel, és megcsinálja. Vagy kitalálja, hogy délelőtt főzni fog, délután meg porszívózni, és aztán a legkisebb fennakadás nélkül így is lesz.
Én meg folyamatosan azt érzem, hogy alkudozni kell magammal, mint egy kisgyerekkel, hogy egyáltalán el tudjak kezdeni valamit.
Jó, ma hétfő van, úgyhogy akkor dolgozunk.
De nem akarok.
De hétköznap van, úgyhogy muszáj.
De nincs kedvem! Majd holnap dolgozom többet.
Az jó lenne, de te is tudod, hogy nem így lesz.
Jó, de most NEM AKAROK! Nem akarok kommunikálni! Nem akarok megoldani dolgokat!
Jó, akkor délelőtt csak fordítunk, meg esetleg szakirodalmazunk, ráér délután e-maileket írni. Jó lesz így? Akkor most keressük meg a laptopot, jó?
Ehhez nagyon hasonló párbeszédeket kell lefolytatni magammal MINDENNEL kapcsolatban, amihez épp abban a pillanatban valamiért nincs kedvem. A kenyérsütés (amit egyébként alapvetően szeretek csinálni) elkezdés például egy kínszenvedés, aminek az első lépése csak annyi, hogy kinyitom a hűtőszekrényt és kiveszem belőle a kovászt, aztán már muszáj csinálni, és akkor már megy - de ezt a lépést órákig tart megtenni, mert az agyam képtelen elköteleződni emellett az "egész napos" tevékenység mellett (holott kb. nettő húsz perc munka van a kenyérrel, csak ugye sokat kell várni a lépések közt) (az élesztős kenyér még rosszabb, mert az gyorsabban kész van, és folyton félek, hogy el fogom felejteni, úgyhogy nem tudok másra koncentrálni). Ugyanígy a kerti munka: amikor kint vagyok, akkor már élvezem és nem akarom abbahagyni, de amíg kimegyek, az van, hogy egy napokig tartó küzdelem magammal. Pedig akarom csinálni, szeretem csinálni, utána is mindig jól érzem magam - de képtelen vagyok megtenni az első lépést.
A rutinszerű, viszonylag gyorsan végrehajtható dolgok a legjobbak, mert ott nem pörög azon az agyam, hogy minden részletet előre végig kell gondolni, hanem csak elkezdem, és autopilot üzemmódra vált az agyam. Ilyen a mosogatás, a főzés, most már nagyjából ilyen a reggeli rutin (jóga, zabkása, tea), a teregető leszedése, a takaróhorgolás, a kutyasétáltatás. Azt hiszem olvasni is azért olvasok mostanában annyit, hogy ne kelljen magammal küzdeni.
Elismerem, leírva kicsit nevetségesnek hangzik ez az egész, de nagyon fárasztó így menni előre. Vannak persze jobb időszakok, de ez most nem tartozik közéjük.
az egyik legjobb baratnom gyakran mesel ilyenekrol (o adhd-s egyebkent), es idonkent (azt gondolom, vmi regi, fel nem dolgozott elmeny hatasa aktivalodik ilyenkor az idegrendszeremben) tolem sem all tavol ez a mukodesmod, es igen, jo nehez😞 es bonusz, hogy nekem ilyenkor az onegyutterzes is jo nehez.
VálaszTörlésUhh, sajnálom, hogy neked sem ismeretlen ez a műfaj! Tényleg nehéz ilyenkor megértőnek maradni (mint ahogy egy külső háromévessel is az időnként :D).
TörlésNekem fogalmam sincs, hogy mitől függ (gondolom az energiaszintemtől, legalább részben), de néha tényleg minden egyes nap minden egyes feladata ilyen küzdelem, máskor meg simán flow-ban vagyok a feladatoktól, és nem ugrál az agyam összevissza. Most valahol a kettő közt vagyok, tudok haladni, de baromira elfáradok nap benne nap végére...
Én pont így vagyok mindennel és nagyon nehéz ebből kimászni, tiszta gyötrelem. A múltkor olvastam ezt: https://www.reddit.com/r/Procrastinationism/comments/147vqig/i_used_this_dopamine_hack_and_it_helped_me/ és először megdöbbentem, hogy ha még azt se akarom csinálni, amihez kedvem van, miért akarnék előtte olyasmit, ami szívás??? De aztán rájöttem, hogy tényleg, a nagyon hideg zuhannyal kezdődő napokon (amire a gyógytornász Eszter beszélt rá a fájó vállízületeim miatt), sokkal-sokkal hatékonyabb vagyok és tevékenyebb és elintézek régóta halogatott dolgokat is, szóval lehet, hogy van ebben valami - vagy egyszerűen csak kellőképp felébredek attól a jeges víztől, amit magamra zúdítok. :D
VálaszTörlésHát, nem tudom, a logikát értem mögötte, de a magam részéről nehezen tudom elképzelni, hogy ez nálam jól működne. :D Bár lehet attól is függ, hogy mi az a dolog, amihez épp nincs kedvem...
TörlésA jeges víz hatásának megvan a fiziológiai magyarázata, azon túl is, hogy felpezsdíti a vérkeringést: csökkenti a kortizol (stresszhormon)-szintet, ami ébredéskor ugye hirtelen megnő, és tartósabban növeli a dopaminszintet (ami többek között a jutalomérzetért és a motivációért felelős), mint a szex és a kokain :))
TörlésÓ, de jó, köszi Heni!
TörlésNa most eltűnt vajon a kommentem?
VálaszTörlés