2025-01-13

egyensúly, elveszett

Tegnap este elalvás előtt azon gondolkodtam, hogy azzal, hogy milliószor kiegyensúlyozottabb és magabiztosabb lettem a folyamatosan szorongó, kialvatlan, arconpörgős tíz-tizenkét évvel korábbi énemhez képest, azzal ugyan kigyomláltam a mélységeket... a heteken át tartó szorongási rohamokat, a rengeteg sírást, a folyamatosan rám ülő irreális félelmeket, a túlzó perfekcionizmust, a kilátástalanságot, az imposztor-szindróma egy részét...

... viszont elvesztettem a magasságokat is.

Nem akarnék visszatérni a rendszeres dührohamokhoz és sírógörcsökhöz, csak azért, hogy megtapasztaljam azt az extázist, amikor valami sikerül. Nem hiányzik a bizonytalanság, a jövő való folyamatos aggódás sem, amit felváltott a "majd lesz valami" magabiztossága. Nem akarnék visszamenni.

De az az érzés, hogy én vagyok az élet királynője, az néha hiányzik. De lehet, hogy ez már örökre ott marad a húszas éveimben, és nem kell nekem királynőnek lennem, csak egy csendes, de boldog erdei mezei boszorkánynak.

4 megjegyzés:

  1. Hú, ezzel nagyon tudok azonosulni. A felnőttség / a gyógyulás ára. És persze nem kívánjuk vissza a hullámvölgyeket, de attól még tudnak hiányozni a nagy érzések.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, néha úgy érzem, hogy kiürült a világ _ahhoz_ képest... miközben tudom és érzem, hogy összességében sokkal jobban vagyok, és szeretem ezt a folyamatos, békés örömöt, amire szert tettem, de néha... néha hiányzik az "előző" életem.

      Törlés
  2. ez annyira ismerős... hátralépve és utólag kielemezve azt vettem észre magamon, hogy azért is szorongtam nagyon intenzíven kevésbé fontos helyzetekben is, mert utána szuper volt a megkönnyebbülés, amikor végül jól alakultak a dolgok (de én is dolgozok rajta, hogy merjem elengedni ezeket, és hinni benne, hogy minden oké lesz)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira igaz, hogy mindennek ára van... ára van a megkönnyebbülésnek, meg ára van a magabiztosságnak is. Általában az utóbbit szívesebben fizetem, de vannak napok, amikor rám tör a nosztalgia, és olyankor egy kicsit visszasírom a hullámhegyeket. :))
      Drukkolok, hogy megtaláld azt az egyensúlyt, ami a legjobb neked! <3

      Törlés

viszlát, és kösz a halakat!

Kedvesek! Úgy érzem, hogy tartozom egy elköszönéssel mindenkinek, aki olvasta az életemet. Nagyon sok minden történt velem, mióta bezártam a...