Tegnap elég könnyű volt őszi hangulatba kerülni, ugyanis megfáztam - ez valahogy minden októberben megtörténik, pedig szokam készülni a hűvösebb időre. Idén olyan hirtelen jött a lehűlés, hogy esélyem se volt. Jól végig is aludtam a napot (jó, azért dolgozni tudtam egy kicsit). A kedvenc pillanatom az volt, amikor a borongós-szeles-szötymörgős délutánban toltam hazafelé a talicskában 15 kiló batátát, amit télire vettem. Ja, és ebédre hajdinapalacsintát ettem körtével, fügével, camambert sajttal és dióval, az is elég jó volt.
Ma délutánra már megint nem bírtam magammal, és kimentem egy kicsit rendezkedni a kertbe. Egy kicsit elfogott a kétségbeesés, nem szeretem annyira ezt az őszi "rendrakást", rendszeresen el is hanyagolom, aztán következő év elején meg haragszom magamra, hogy ha tél előtt kipucoltam volna az ágyásokat, most nem lenne ilyen nehéz dolgom...! Úgyhogy most el is határoztam, hogy dagadt térd ide vagy oda - legfeljebb megkérem Fiút, hogy segítsen -, idén kitakarítom a télen használaton kívüli ágyásokat. Szóval, ez nem volt valami kellemes, de az őszi érzés megvolt. Ezt ellensúlyozandó elszántam magam, és kihúzam néhány répát (jó, direkt olyanokat választottam, amiken láttam, hogy nem cérnavékonyak lesznek), és örömködtem azoknak egy sort. Még sosem növesztettem ekkora répákat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése