Október 2.
Ez is egy könnyű nap volt: meglátogattam IronLady-éket Somogyban, és (a késői) reggeli után sétáltunk egy csodajót a környéken. Kicsit szeles, de amúgy szép őszi idő volt, nagyon élveztem. Nagyon jót beszélgettünk, úgy elszaladt a nap, hogy szinte észre sem vettem, és (megint) túl hamar abba kellett hagynunk, de hát ha ez nem a pillanatban levés, akkor nem tudom, mi az.
Október 3.
Ez egy nehezebb nap volt, Kertésszel utaztunk az Őrségbe előadást tartani, és egész nap pörgés volt (ráadásul a kocsiban sem ketten voltunk, az egyik résztvevő is velünk utazott, úgyhogy az utazás sem volt az igazi minőségi együtt töltött idő). Talán az ebéd volt a legközelebb ahhoz, amit szerettem volna - helyi, szezonális alapanyagokból készült, egyszerű, de laktató kaját kaptunk egy kedves kis helyen, és a pincér is nagyon kedves volt.
Október 4.
Hétvégére vendégül láttuk Fiú egyetemista ex-csoporttársait, akikkel a mai napig tartja a kapcsolatot, végül kilencen jöttek el, két pár családostul, összesen négy gyerekkel. Délután érkeztek, úgyhogy a délelőtt a készülődésről szólt - én eléggé szorongtam ezen az eseményen, meg rosszul is aludtam, úgyhogy nem volt az a felhőtlen boldogság, mint például amikor a húgaim jöttek... de egyébként a kedvenc őszi időjárásom volt, napsütéses, hűvös (kertészkedéshez tökéletes) idő, amit igyekeztem kiélvezni. Sütöttem három kiló kenyeret, szedtem paradicsomot meg fügét, pakolásztam, szóval azért jól elvoltam (csak sajnáltam, hogy nem tudok a kerti dolgokkal haladni). Az este egyébként elég jól sikerült, bár egy idő után annyira lehűlt kint a levegő, hogy be kellett zsúfolódni a konyhába (a nappaliban már aludt két kisfiú), de jó volt nagyon a hangulat, szeretem ezt a csapatot. Annak ellenére, hogy kicsit csak átzuhantam ezen a napon, sikerült megragadnom pár kedves pillanato belőle.
Október 5.
Azokkal, akik kitartóak voltak és itt maradtak (a két gyerekes család) elmentünk kirándulni egy rövidet. Ma nem volt olyan napos idő, mint tegnap, szemerkélt az eső és elég hűvös volt, de jót sétáltunk. De a nap pillanata nem ehhez köthető, hanem amikor ebéd után kimentem az egyik kisfiúval megnézni, hogy van-e még érett füge a fán, ő tartotta a dobozt, én meg szedtem bele a fügét, és közben arról beszélgettünk, hogy milyen gyümölcsfák vannak a kertben. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése