Ma mindenképpen ki akartam menni a kertbe, de amikor megláttam reggel a ködös novemberi időt, akkor úgy voltam vele, hogy hahh! biztos, hogy nem. Ennek ellenére viszonylag eseménydús napunk volt:
- kezdve azzal, hogy nem tudtam aludni, úgyhogy hajnalban felkeltem és jógáztam egy órát;
- aztán elvittük Művészt a vonathoz és előtte sütiztünk egyet;
- utána beugrottunk ex-Laxótárshoz, ugyanis ő és Göndör felajánlottak egy használaton kívüli hajtogatható kanapét;
- a kanapét behoztuk, leporszívóztam, csináltunk neki helyet a könyveim közt holnap véééégre megjönnek a könyvespolcaim és lesz hely a nappaliban!;
- ebéd után aludtam is rajta egy órát, egész kényelmes volt;
- olvastam a Pacsinkót
- kidobtam egy adag szemetet, kiszelektáltam egy zacskó ruhát és elmosogattam egy adag befőttes üveget (lépések a rendeződés felé);
- mostam és teregettem;
- megnéztem még egyszer az Inside Out 2-t* és közben horgoltam;
- nekiduráltam magam, és elkezdtem függönykarnisokat meg függönyöket nézegetni.
Tegnapi (november 9.) kaja:
- reggeli: két szelet kovászos kenyér paradicsomos babkrémmel és sajttal;
- ebéd: szójaszószos karfiol, vajas polenta
- vacsora: kovászos kenyér, paradicsomos babkrém, tökmagolajos batátakrém, sajt, tojás, hagyma
*Kami: nem felejtettem ám el a múltkori hozzászólásodat, csak túl sokáig tologattam a válaszadást, bocsi. Nekem nem volt hiányérzetem a pozitív karakterek tekintetében (másodjára sem), de ez szerintem azért van, mert nekem a kamaszkorom elég pokoli volt, és nem sok pozitív érzés maradt meg belőle. Azt is bevallom, bár egy kicsit ciki, hogy amikor először néztem a mesét, akkor Irigység bemutatkozásáról lemaradtam valamiért (akkor is horgoltam közben, és biztos megakadtam a mintában :D), és aztán én őt nem Irigységként, hanem Rajongásként azonosítottam valamiért, így nekem nem egyértelműen negatív szereplőként maradt meg. :D Azt azt hiszem megértem, hogy Ennuit miért hagynád ki, viszont a történetbe szerintem tökéletesen illett. :)) Utánaolvastam egyébként egy kicsit, és úgy tűnik, hogy elég nagy munkát fektettek az érzelmek kiválasztásába meg az egész sztoriba, meg voltak korosztályba tartozó próbanézőik is, akikkel együtt alakítottak a történeten. Ettől persze nem lesz univerzális érvényű Riley története, de én a magam részéről (és a saját emlékeim alapján :)) nem éreztem a valóságtól elrugaszkodottnak.
Irigység tényleg működne Rajongásként is (és egyébként azt a részét is jól csinálják továbbra is, hogy nincsenek kifejezetten "jók" meg "rosszak" köztük, mindenkinek megvan a funkciója). A kapcsolódó kutatásokról nem tudtam, de utánaolvasok majd, nagyon kíváncsi vagyok az indoklásukra :)
VálaszTörlés(és, csak hogy adjak plusz egyet a végtelen teendőlistádhoz, előre is bocsi: majd nézz rá a blogos emailjeidre, vannak fejlemények a múltkori gyerektelen-témával kapcsolatban :)
Igen, a pozitív-negatívat nem úgy értettem, hogy a negatív rossz, a pozitív meg jó, csak arra gondoltam, hogy általában hogy azonosítjuk ezeket az érzelmeket, de igazad van, hogy mindannyiuknak megvan a helye, és nem kéne így "megbélyegezni" őket. :) A végén különösen tetszett az a jelenet, amiben Szorongást leültetik, és megkérdezik, hogy mégis mi az, amivel _most_ tudnának foglalkozni!
Törlés(Köszönöm a figyelmeztetést, most ég az arcom, hogy nem válaszoltam az üzenetekre, de gyorsan pótoltam!)