csatlakozni a blogvemberhez; nem tudok írni, de nem akarom abbahagyni se, mert hátha csak még egy nap kell (pedig ugye)...
Tegnap temetésen voltam, aztán majdnem ott ragadtam Cukrászdaföldén egy fél éjszakára (oké, csak 2 órára, de a 0 fokban az egy fél éjszakának számít), mert Fiú lekéste a saját vonatát a másik irányból.
Pénteken és szombaton Művész, a húgom és Doku jelenléte tartott egybe, ma már kicsit kevésbé éreztem azt, hogy feloldódom az időben, cserébe mondjuk majdnem kilencig ágyban voltam és 10 körül reggeliztem, szóval lehet csak azért nem tűnt fel a szétfolyás?
Ez már nem tudom hányadik este, hogy úgy alszom el, hogy japán stílusú hajtogathatós kanapékra csorgatom a nyálam, most már vészesen közel kerültem hozzá, hogy rendeljek egyet. Nagyon szeretnék egy kényelmes és szép kanapét. A pénzem meg úgyis csak elinflálódik, nem? Az tart vissza leginkább, hogy pár éve Lány egy albérletében már megtaláltam a tökéletes hajtogatós széket/kanapét, és még kicsit bízom benne, hogy a nyomára akadok most is, na azt gondolkodás nélkül megrendelném annyiért, amennyiért most kanapékat nézegettem. A függöny-kérdésre is kezd körvonalazódni valami megoldás, de ehh, ha végtelen pénzem lenne, esküszöm bármit kifizetnék, csak ne nekem kelljen ezzel foglalkoznom. A Simsben is mindig csak a karakteralkotás érdekelt, a házberendezéssel meg jól megszenvedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése