2024-11-07

nem tudom

Ki lehet égni a házfelújításban? Kifogyott az empátia-készletem, még magammal is nehezen tudok együttérezni. Nem veszem fel (annyira könnyen) a körülöttem levők hangulatát, érzelmeit - ami így leírva jó dolognak hangzik, de így sokkal üresebbnek érzem magam, mintha eltűntek volna a saját érzéseim is. Néha meditáció közben tapasztaltam hasonlóan üres, lebegő állapotot, de az sokkal kevésbé volt magányos érzés. Vagy nem tudom hogy mondjam. Végtelenül kimerültnek és közben végtelenül energikusnak érzem magam. Nehéz mit kezdenem ezzel az állapottal.

Tegnapi (november6-i) menü: 

- reggelizni nem volt időm (aztán fél órát késett a vonatom -.-"), úgyhogy a belsős workshop előtt a büfében ettem egy camembert-es szendvicset, aztán a workshop közben mandulát, mogyorót meg sajtos-lenmagos ropogóst nassoltam, mert nem bírtam megállni

- ebéd: erre se volt időm normálisan, úgyhogy az Ikeából hazafelé (fél négy körül...) a kocsiban betoltam egy  szelet lobianit

- vacsora: a szokásos lepény batátakrémmel, sajttal és paradicsommal (az utolsó idei termések a kertből :') )

Na, hát szóval evés szempontjából elég borzadályos nap volt a tegnapi, de amikor Pestre megyek, be-becsúszik egy ilyen is...

2 megjegyzés:

  1. De nem ez a kiégés? Én mondjuk pont fordítva vagyok, iszonyúan rá tudok hangolódni mások érzéseire, de van amikor ez túl sok, megterhel és önvédelemből "beszüntetem" az empátiát. Az tényleg rettentően üres és magányos érzés, pont ahogy leírtad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon felveszem általában a körülöttem levők hangulatát meg érzéseit, azért is jógázom meg pranayamázom annyit, mert az segít elkülöníteni a saját világomat a körülöttem levőkétől. De pont ezért nagyon furcsa, és - talán meglepő módon - kényelmetlen is ez az érzelmi kimerültség, mert sokkal magányosabb, mint normálisan (már ha lehet normálisnak nevezni, hogy iszonyú gyorsan meg- és átérzem mások feszültségeit, amiből mostanában azért elég sok van). Meg kicsit az is van, hogy nincs erőm még a saját érzéseimre sem, szóval mintha kiürültem volna én is, és a semmiben lennék. Remélem visszatöltődöm hamarosan.

      Törlés

viszlát, és kösz a halakat!

Kedvesek! Úgy érzem, hogy tartozom egy elköszönéssel mindenkinek, aki olvasta az életemet. Nagyon sok minden történt velem, mióta bezártam a...