Az elmúlt három napban úgy éreztem, mintha valaki a víz alá nyomta volna a fejemet, és nem hagyott volna feljönni. Csiszolás, glettelés, festés napi 12 órában - és mindezt úgy, hogy én ezen a héten pályázatot akartam írni. Iszonyú mérges vagyok mindig, amikor mások helyett kell dolgoznom, de most különösen, mert nem tudtuk tartani a határidőt a kiköltözésre. Haragszom Fiú apjára, amiért egy körülményes lajhár, haragszom Fiú felfuvalkodott haverjára, aki elvállalta a festést, és rohadtul nem végzett vele, és haragszom Fiúra is, amiért képtelen kézben tartani a dolgokat. Ő persze naivan jóindulatúan magából indul ki, hogy ha valaki valamit megígér, akkor meg is csinálja, de nem értem, hogy nem tanulta még meg az elmúlt öt és fél év alatt, hogy az esetek többségében ki kell verni a határidőt az emberekből, nem lehet így haladni.
Ma végre lélegzethez jutottam, úgyhogy gyorsan dolgozom egy kicsit, amíg Fiú elment vásárolni, aztán megyek le én is a házhoz, mert vár még rám vagy tíz kiló körte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése