Vissza akartam térni a jól bevált rendszeremhez, hogy vasárnaponként blogolok (elkezdett hiányozni valami nagyobb rendszeresség az életemből annál, hogy minden reggel jógázom és zabkását reggelizem kivéve ma), de ott felejtettem Kertésznél a laptopom töltőjét, és a maradék százalékok kelleni fognak még az előző bejegyzésben emlegetett prezentációm összerakására, úgyhogy csak így gyorsan, telefonról.

A héten elkezdtem felszámolni olyan régóta görgetett feladatokat, mint pl. a cseresznyeecet kitöltése, a hetek óta rakosgatott cukorszirup elhasználása vagy a fürdőszobai rongyszőnyegek kimosása. A közelgő költözés felrázott egy kicsit a tompaságból. Még van jópár ilyen apróság, amiket ha egyszerre kéne megcsinálni, kitépném a hajam (persze utána nagyon hatékonynak érezném magam), de így jó, hogy apránként eltűnnek. Így is stresszes lesz a költözés utánai takarítás. Arra is rájöttem, hogy valójában annyira nem bánom, hogy idén béna a kert, mert nem lenne most kapacitásom üvegeket keresgélni és paradicsomot befőzni. De azért jó lenne, ha itt is esne végre egy kicsit több eső, mint ami csak felveri a port, mert konkrétan két hónapja nem ázott át a talaj. Nagyon úgy tűnik, hogy a porba fogok retket vetni jövő héten.