Ma 2 db 2 órás megbeszélésem volt, amiből az egyiket én beszéltem végig (a téli pihenő előtt átadtam a maradék feladataimat is a kommunikációs munkatársnak), a másikat meg én vezettem (és este 7-kor kezdődött). Ez utóbbit a végére már nem nagyon tudtam kordában tartani, alig tudtam értelmes mondatokat megfogalmazni. Mondjuk biztos az is benne van, hogy volt bennem egy elég nagy ellenállás egy pár témával kapcsolatban - meg olyan nehéz így együtt dolgozni, hogy élőben szinte nem is találkozunk. Ja, és az sem segített, hogy közben a kutya végig ilyen pózokban fetrengett a babzsákfotelben (és legszívesebben én is ezt csináltam volna):
Na mindegy, lehet csak én vagyok elszokva ettől, mindenesetre mindkét megbeszéléssel egy-egy nagy kő esett le a vállamról, tudok menni tovább (ami jelen esetben azt jelenti, hogy tudok pihenni egy kicsit).
Ma végül nem aprítottunk fát, viszont volt sétálni a hideg szélben, és csináltunk este tonhalas tojáskrémet (haha, most lebuktam, nem is vagyok igazi vega, mert halat néha szoktam enni, most már ezt is tudjátok).
A másik munkahelyemen megint felb.szott a munkatársam/főnököm, de már túl fáradt vagyok, hogy igazán felhúzzam magam ezen. Valahol lenyűgöző, hogy értelmes, sikeres karriert épített emberek mennyire minimális gyakorlati érzékkel rendelkeznek néha.
Lennék nálatok kutya, de ezt már lehet, hogy mondtam. :D
VálaszTörlésTudtad, hogy van külön kifejezés azokra a vegákra, akik halat is esznek? Peszketáriánus. Amikor először hallottam a kifejezést, azt hittem, valami szekta, de aztán a google felvilágosított. :D
Ezt mások is szokták mondani, többek között én. :D
TörlésIgen, tudtam, de ezt a szót annyira kevesen ismerik, hogy az egyszerűség kedvéért azt szoktam mondani, hogy vega vagyok, aki évente 1-2 alkalommal halat is eszik. :D