Ma akartam valami nagyobb lélegzetvételű bejegyzést írni, de még/már eléggé fáradt vagyok, és ennél összeszedettebb ma már nem leszek. Tegnap megint elromlott a bojler, úgyhogy az egész délutános fahordás után nem tudtam fürdeni (ebben az egy dologban csak akkor nomádkodom, ha nagyon muszáj, utálok hideg vízben zuhanyozni); aztán megébredtem hajnali 3-kor, és csak órával később sikerült visszaaludnom; végül pedig egy egyórás megbeszélést leszámítva egész délelőtt fát pakoltam a csöpögő esőben (szerencsére a végére Fiú is felszabadult a fizetős munkája alól, és beszállt, de így is majdnem az egész kocsinyi fát egyedül hordtam be). Addigra már eléggé átázott minden, de azért letakartuk. (Mindezt úgy, hogy amúgy tegnap jött meg a menstruációm, és ilyenkor legszívesebben 2 napig csak feküdnék az ágyban általában.) Aprítani már nem fogunk ma, talán majd holnap. Reggel kivettük a bojlert a rendszerből, úgyhogy most megint a kazán csinálja a meleg vizet, remélem nem lesz vele több probléma egy ideig, és mindenki tud majd rendesen fürdeni meg mosogatni.

Ebédre csináltunk tejszínes gombaszószt a maradék őzlábból meg fenyőtinóruból, illetve a kertből szedett póréhagymából, egész jó lett. Most pedig a tűzifával kapcsolatos eddigi erőfeszítéseink jutalmaképpen Fekete-erdő tarte-ot készítek. Amúgy dolgoznom kéne, de megint felb.sztak azzal, hogy az utolsó pillanatban kell dolgokat szervezni, és így vezetem le a feszültséget.

Pillanatnyilag legszívesebben házi cukrászdát nyitnék, én csak sütném a finom sütiket meg kekszeket, és valaki meg kiszolgálná az embereket, és nem.kéne.semmit.szerveznem.