A jó hír, hogy nincsen mellrákom, csak egy "jóindulatú kötőszövetes elváltozás" (aka jóindulatú daganat, de ezt a szót nem használta az ultrahangos néni, gondolom nem akart megijeszteni), de
a rossz, hogy ettől még fáj.
És az következik ebből, hogy nem tudom, mi legyen, az uh-s néni nagyon kedves volt, és vagy hússzor elmondta, hogy emiatt nem kell aggódni, és nem nagyon lehet semmit csinálni vele (lol), viszont nyilván szeretném, ha eltűne (de főleg azt, hogy ne fájjon). Igazából ez a diagnózis megerősítette a saját magam által felállítottat, és van egy elméletem arról, hogy miért alakult ki, és mit kell tennem, hogy eltűnjön, de mi van, ha rossz nyomon járok? Mindenesetre az állami egészségügyben semmi kedvem keringeni (és így nem is látom indokoltnak). Csábít a gondolat, hogy elmenjek egy hagyományos kínai orvoshoz vagy akupunktőrhöz - a leírások és elmondások alapján ők sokkal komplexebben foglalkoznak az emberrel (pl. egy konzultáció is általában 60 perc, nem 20), és az áraik is sokkal barátságosabbak. És őszintén szólva - kicsit elegem van belőle, hogy az orvosok arra az egy dologra vannak ráfókuszálva, ami a szakterületük, és hülyének néznek, ha kérdezek (jó, az uh-s néni kedvesen válaszolt a kérdéseimre, de ő se volt nagyon alapos).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése