Írtam egy hosszú posztot arról, hogy mennyire kettős érzések vannak bennem a családi találkozókkal kapcsolatban, de inkább kitöröltem, mert túl személyes és kétségbeesett lett.
Olyan nehéz nem visszacsúszni a régi szerepekbe.
Majd talán megírom egy kevésbé személyes változatát még egyszer, de most inkább annyit mondok csak, hogy fárasztó napom volt.
(Ráadásul elmentem otthonról, és nyilván ma történik minden izgalom, mint pl. hogy megérkezett a lassan 3 hónapja ígérgetett tűzifa vagy hogy Lakótársék új háza előtt beszakadt a föld, és az egész utcát lezárták, vagy hogy búza nő a napelemünkből.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése