túl szép

idő volt ma ahhoz, hogy itthon üljek.

Tegnap megbeszéltük Művésszel, hogy ma visszaadja a könyveimet, és elmegyünk gombászni egyet. Időpontot nem fixáltunk le, én reggel írtam, hogy délelőtt mennék, de Művész nem válaszolt, és annyira szép idő volt, hogy nem bírtam nyugton maradni, úgyhogy gondoltam megyek egy kört a kutyával is. Végül kiderült, hogy Művész csak 10 körül kelt fel, mert éjfélkor még sarki fényt néztek a dombról (és én erről lemaradtam! botrány!), úgyhogy kicsit meghosszabbítottam a sétát, és elkóricáltam gombát szedni. Találtam néhány szegfűgombát, ami még nem volt teljesen szétázva, az erdőben pedig sok petrezselyemgombát, némi laskát és júdásfülgombát, meg egy pár őzlábat. Nagyjából elégedett voltam a felhozatallal, bár kicsit több laskára számítottam. Az volt az elképzelés, hogy ebből főzök ebédet, de végül lusta voltam, és megettem a maradék két szelet pizzámat.

Egy körül váratlanul felbukkant Ironlady, aminek nagyon örültem, pedig tényleg csak egy villámlátogatásra érkezett, kb. egy órát volt itt, aztán ment is tovább (a masszázsággyal, szipp), én meg elmentem Művésszel meg egy rakat másik emberrel még egyszer az erdőbe. Ez már inkább csak séta és beszélgetés volt, mint gombászás, de jól esett, rég találkoztunk. És azért gombát is találtunk, ezúttal főleg őzlábat meg egy sereg étkezési szempontból érdektelen, de amúgy izgalmas gombát (a sárguló csiperkéket pl. úgy szeretem mutogatni), illetve zöld ánizsgombát (aminek szerintem valójában mandulaillata van) meg a kedven rézrozsdaszínű csészegombámat is.

Nem kizárt, hogy holnap munka előtt is kinézek még, mert így sötétedés környékén már nem jutottunk nagyon messzire, fotózni meg egyáltalán nem volt kedvem, pedig jó képeket lehetett volna csinálni délelőtt is, meg délután is.