azt hiszem

valójában az zavar, hogy legszívesebben a mindennapi semmiségekről írok - mit főztem, mit láttam séta közben, mit olvastam, mit csináltam -, hogy legyen valami nyoma az életemnek, de gondolom ez különösebben senkit nem érdekel, és csak elvesztem az olvasókat, ha ilyenekről írok.

De ez az én blogom. Úgyhogy így jártatok.
Ha elmentek, akkor meg én jártam így.

Van még talonban néhány hosszabb témám a hónapra, de azokat leghamarabb jövő héten tudom elővenni, úgyhogy addig maradnak a napi helyzetjelentések.

Ma voltam sétálni a kutyával, ehető gombát ugyan nem találtunk, de a séta jól esett (még kocogtam is egy kicsit). Sajnos Bodza viszont talált valami dögöt, úgyhogy elviselhetetlenül büdösen jött haza. Aztán átjött Kölyök, aki elég nyűgös hangulatban volt, az elején még sírt is egy picit, de aztán megbékélt a dologgal, játszottunk, zsemlemorzsát daráltunk, meséltünk, és végül egy kis müzlit is kapott ebédre (az ebéd ugyanis nem volt még készen), amit nem volt hajlandó itt hagyni, még akkor sem, amikor Gépészmérnök megjött érte. Egy kicsit azért büszke vagyok rá, hogy ennyire jóban vagyunk, hogy még nyűgösen is lazán eltölt velem egy órát, és aztán nem rohan haza.

Amúgy hajnali 4.30 körül ébredtem arra, hogy fáj a hátam, gyorsan jógáztam is egyet még vásárlás előtt (tegnap kimaradt a jóga, mert rohantam le reggel a UPS-hez). Most már több, mint egy éve majdnem minden nap (!!!) jógázok, ami a pár évvel ezelőtti énemet nézve elég hihetetlennek hangzik, de örülök, hogy rászoktam. Ma reggel kipróbáltam egy 10 perces arcmasszázst is, és hát azért az az igazi, ha valaki más masszírozza az arcomat, de ez is nagyon király volt, megpróbálom ezt is rendszeresíteni.

6 körül jön Vörös, ma az Oltree nevű társassal fogunk játszani, és adjaruli khachapurit fogok sütni (valamit ki kellett találni, hogy ne punnyadjon meg a kovász). 

Kicsit aggaszt ez a mellfájdalom, de nyilván mindent elolvastam már a mellrákról az interneten, és a józan eszem látja, hogy nem egyeznek a tüneteim, meg ugye az ultrahangon is azt mondták, hogy nem kell aggódni. De azért mégis csak félelmetes. Vannak időszakok, amikor nem fáj, viszont amikor igen, az elég sokat kivesz belőlem, mert semmit nem tudok tenni azért, hogy kevésbé fájjon (vagy legalábbis még nem jöttem rá, hogy milyen quick fixet tudnék csinálni, eddig az egyetlen, ami látványos javulást eredményezett, a tej és/vagy a kávé elhagyása volt).