a házimunkáról

Ez egy kaotikus bejegyzés lesz mindenféle házimunkával kapcsolatos dologról, logikát ne nagyon keressetek a gondolatok sorrendjében. :D

Az a helyzet, hogy a főzést leszámítva szörnyen rossz háziasszony vagyok. A mosogatás még elmegy (az a főzéshez tartozik), a mosással, teregetéssel elvagyok, de takarítani utálok (a takarítás előtti pakolásról meg inkább ne is beszéljünk). Ha valamit vasalni kell, Lakótárstól kérünk vasalót, mert nekünk nincsen. Én vagyok a legrendetlenebb és legigénytelenebb ember, akit ismerek (oké, a tesóim még versenybe szállhatnak ezért a címért), és őszintén nem szoktam érteni, amikor valaki szabadkozik a rumli miatt, miközben nagyobb a rend és tisztaság, mint időnként nálunk egy takarítás után. 

És már nagyon sokat fejlődtem: kamaszként akkora rumli volt a szobámban, hogy három lépésnyomban lehetett eljutni az ágyamig, kiskamaszként pedig előfordult, hogy nyár végén kimászott egy szünet elején bent felejtett banán a táskámból (sőt, egyszer hónapokig hurcoltam magammal egy krumplit a táskám zsebében). A szüleim sem túlzottan rendmániások, ráadásul tizennégy éves koromban el is váltak. Mi hatan vagyunk testvérek, és mind anyukámmal maradtunk, akinek meg nyilván volt jobb dolga is hat gyerek (a legkisebb egy éves), munka és egyetem mellett, mint hogy kényesen ügyeljen a rendre és a tisztaságra. Aztán meg folyton költözködésben voltam: Szeged, vissza Pitykefalvára, Gödöllő, Budapest, Szlovénia, aztán megint Budapest... volt olyan év, hogy háromszor költöztem, egyetemre jártam, dolgoztam, nem sok energiám maradt rendesnek lenni. De mindhárom fiúm jóval rendesebb és tisztaságszeretőbb volt nálam, úgyhogy lassan azért nekem is össze kellett szedni magam egy kicsit. 

Amikor összeköltöztünk Fiúval Budapesten, egyetemre jártam (Gödöllőre) és heti 30 órát dolgoztam mellette, ő pedig home office-ból dolgozott, heti egyszer kellett bejárnia. és mivel ő egy meglehetősen tisztaságmániás családból származik, elég egyértelmű volt, hogy ő végzi a házimunka nagy részét. Persze az elején elég sok konfliktusunk volt az én rendetlenségemből meg az ő rendszeretetéből, de fokozatosan sikerült kialakítanunk egy olyan rendszert, ami mindkettőnknek működőképes (bár én néha még mindig elengedem egy kicsit magam, de olyankor kedvesen rám szól, és összeszedem magam). Fiúnak egyébként egész takarító gépparkja van: 3 (!) porszívónk van, és most vett egy gőztisztítót is. Akkor az volt a felosztás, hogy nagyrészt én mosogattam, Fiú takarított, a mosást és a teregetést meg felváltva csináltuk (valamiért nagyon utáltam leszedni a teregetőt, de azóta ez elmúlt, úgyhogy nem emlékszem már, hogy miért).

Mióta itt lakunk, kicsit fordult a kocka, mert Fiú sokkal többet dolgozik, mint én, és amúgy is az volt a megállapodás, hogy ő pénzt keres, én meg háztartásbeli leszek. Aztán közben úgy alakult, hogy én is dolgozom, de jóval kevesebbet, mint ő. Részben a kertet is munkának tekintem, bár fizetést ugye nem kapok érte, viszont már idén is érezhető mennyiségű pénzt spóroltunk azon, hogy egy csomó zöldséget nem kell megvenni (pláne ha beleszámoljuk, hogy van, amit nem is tudnánk megvenni a környéken). 

A házimunka tekintetében kicsit nehezítettnek érzem a pályát, mert albérletben lakunk, és mások cuccait kell folyamatosan pakolgatni, nincs elég helye mindennek. Vannak olyan könyves dobozaim, amiket nem pakoltam ki, mióta ideköltöztünk, a ruháimnak sincs elég helye (oké, kéne szelektálni is, de tényleg nincs nagyon sok ruhám), és azóta ugye elkezdtem horgolni, a fonalaim meg egy kupac egymásra tornyozott dobozban laknak a nappaliban, mert egyszerűen nem találtam nekik helyett. Emiatt én pl. sokszor szanaszét hagyom a cuccaimat, mert nem praktikus a helyük (vagy nincs is), és nem akarom elrakni őket, mert macera elővenni utána. Mindenesetre igyekszem nem túlzásba vinni a dolgot, és nem könyvkupacokat hagyni mindenütt (ez a legnehezebb :D), de azért jó, hogy Fiúnak feljebb ment az ingerküszöbe, mert nem tudnám tartani azt a szintet, amihez ő otthon hozzászokott. 

A másik dolog, ami tök nehéz, az a por. Itt folyamatosan száll a por, és komolyan mondom, hogy két óránként lehetne porszívózni. Egy picit talán túlzok ezzel, de nem sokat. Volt, hogy hétfőn felporszívóztam, aztán egy nappal később azt néztem, hogy basszus, mintha semmit nem csináltam volna. Ez ellen nem lehet mit csinálni, ez egy ilyen poros vidék, és engem nem is zavar különösebben, legfeljebb akkor, ha jógázom, és nagyon koszos a padló (de pont emiatt azért szoktam rendszeresen porszívózni :D). 

Az utolsó pont pedig, amiről írni akartam, az a főzés. Ezen nagyon sokan meg szoktak ütközni, hogy mi Fiúval teljesen külön főzünk.Én meg azon szoktam megütközni, hogy ezen mások meglepődnek: egyáltalán nem lenne praktikus egy konyhán élnünk, több okból sem. Egyrészt, én vegetáriánus vagyok, Fiú viszont elég sok húst eszik, ráadásul azokat a zöldséges kajákat, amiket ő szeret, én általában nem. Két kezemen meg tudom számolni, hogy mik azok a dolgok, amiket mindketten szívesen eszünk (és a nagy része ilyen, hogy pizza meg lángos). Fűszerekben is eléggé eltér az ízlésünk: én szeretem a közel-keleti konyhát meg a változatos fűszereket, ő pedig leginkább a hagyományos magyar, sós-zsíros ételeket kedveli (bár szerencsére már jóval kevesebb sóval és zsírral főz, mint amikor összejöttünk). Ezen kívül pedig Fiú simán elvan 3-4 napig egy-egy kajával, én viszont minimum kétnaponta, de inkább naponta főzök, mert nem szeretem sokáig ugyanazt enni. Szóval, teljesen külön főzünk (ebédelni meg vacsorázni együtt szoktunk, reggelizni nem, mert én általában 2-3 órával hamarabb kelek :D), és ennyi idő alatt tök jól beállítottuk a rendszer, ami működik mindkettőnknek (és csak néha teszünk keresztbe egymásnak a konyhában).

Összességében néha szoktam rosszul érezni magam, amiért rendetlen vagyok, és nincs "elég nagy" tisztaság, de azért nem annyira, hogy rendszeresen több időt szánjak a heti takarításra...