Már annyira nem tudom, hogy miről írjak, hogy minden bolondságnak örülök, ami az eszembe jut. És most az jutott eszembe, hogy írok röviden azokról a szövegekről, idézetekről, amik segítettek túlélni életem eddigi legsötétebb időszakát (vagyis a kamaszkoromat). És a végén igyekszem bepótolni a napi kajákat is, mert megint elmaradtam vele (bár most senki nem protestált a hiány ellen, de ha ennyi ideig sikerült vezetnem, most már még nem adom itt fel).
Az egyik első mottó, amit valahogy nagyon megragadt és iszonyú sokat jelentett nekem, egy vers. Emily Brontë inkább íróként ismert, pedig csodálatos versei vannak, és én olyan szerencsés vagyok, hogy anyámnak megvolt otthon a magyarra fordított verseinek vékonyka kötete. 15-16 éves koromban kezdtem olvasgatni, nem emlékszem már pontosan - és hát melankolikus, szorongó, mindent sötétben látó kamaszként nyilván vonzódtam hozzájuk, mint ahogy a romantikus irodalomhoz is úgy általában. Van egy verse, amit mind a mai napig tudok fejből, bár már kevésbé van rá szükségem:
Nem érhet kétségbeesés,
míg csillag gyúl az éjben,
míg harmatos az alkony és
reggel arany nap ég fenn.
Kétség nem győzhet rajtad itt,
hulljon bár könnyek árja:
akit szerettél, nincs-e mind
veled, szívedbe zárva?
Sírsz, mint más. Kínod sóhaját
kettőzi szél nyögése,
s bús tél hint sápadt zúzmarát
az őszi, holt levélre.
Mégis száz friss virág virul:
sorsod a sorsuk, hidd el.
Menj hát tovább. Járj szótlanul,
de soha megtört szívvel.
Kamaszként nekem iszonyú sokat segített ez, főleg az utolsó két sor. Menj hát tovább. Járj szótlanul, / de soha megtört szívvel. Hogy most (akkor) szarul vagyok, sírok, utálom a világot, szenvedek, teli vagyok kétségekkel - de megyek tovább előre, hátha egyszer jobb lesz. Azon mondjuk nem segített, hogy amúgy is hajlamos voltam befelé fordulásra és elszótlanodásra, ahelyett, hogy beszéltem, segítséget kértem volna, de hát nem is nagyon volt kihez beszélnem, és mégiscsak sokszor adott erőt felkelni reggelente ez a pár sor.
És akkor a kaja:
péntek (november 22.):
- reggeli: tokmagos-bazsalikomos sajtos rudacskák
- ebéd: sült krumpli + párolt répa és levélcikória
- vacsora: kovászos lángos (tejfölös-sajtos-fokhagymás)
szombat (november 23.):
- reggeli: almás-kakiszilvás-mandulás zabkása
- ebéd: sütőtök krémleves, sajtos karfiolpuffancs + sült krumpli + fermentált cukkini
- vacsora: ismét kovászos lángos (tejfölös-sajtos-fokhagymás)
vasárnap (november 24.):
- reggeli: fahéjas-almás-mandulás zabkása
- ebéd: sajtos karfiolpuffancs + köles + paradicsomos gomba
- vacsora: kovászos lepény + vaj, tojás, sajt, hagyma, levélcikória
Szerintem tökjókat írsz, az is jó, ha kertről, azt is nagyon szeretem, amikor könyvekről, ez a vers most pont jól jött és az étellista is hasznos meg érdekes, akartam is kérdezni, hogy ha mondjuk sült krumplit, párolt répát és levélcikóriát ebédelsz, abból nagyjából mekkora az adagod? Én valahogy a csak növényi ebédek esetében mindig úgy érzem, hogy szégyentelenül sokat eszem és mégis hamar éhes leszek, hiába eszem hozzá tofut vagy hüvelyeseket is, szóval te hogy csinálod ezt? Köszi, ha egyszer lesz időd, energiád válaszolni, szívesen megvárom. (Verka)
VálaszTörlés