Rovanimei III. + utazás

Kicsit megcsúsztam a beszámolókkal de hát mivel nem csúsztam meg mostanság, de igyekszem pótolni a lemaradást. Azért sem írtam, mert igazából Rovaniemiben már nem történt sok minden: végül nem mentem el Ranuába, csak kirándultam mindkét nap a környéken. Indokolatlanul rástresszeltem erre az állatkertes kérdésre egyébként, úgyhogy reggel vettem egy nagy levegőt, és nekiálltam egy jin jóga videónak (amúgy is indokolatlanul korán keltem). Iszonyú jó volt. És bár általában jógázás közben az a cél, hogy kiürüljön az agyam, most nagyon jó volt, hogy sikerült kibogozni a valódi érzéseimet, amiket most megörökítek itt is:

Rovaniemi II.

Mára ónos esőt mondtak, úgyhogy a mai napra terveztem a múzeumjárást (ami így utólag egyébként jó nagy hülyeség volt, de erről később), és elmentem a sarkvidéket bemutató múzeumba, az Arktikumba.

Rovaniemi I.

Majdnem nem jutottam ki.

Ugyanis olyan történt, ami még soha: nem ébredtem fel az ébresztőre. Szerencsére apám nagyon elhivatott volt, hogy kivigyen a reptérre, és addig dörömbölt Kertész bejárati ajtaján, amíg fel nem ébredtem (Kertész nem ébredt fel, úgyhogy azért annyira nem volt vészes a helyzet).

az összes gondolat kiment a fejemből

Nem tudom, miért parázok rá még mindig ennyire az utazásokra, ráadásul most nem kell a reptéren aludnom, nem is megyek hosszú időre, nem töltök senkinél heteket, és alig van cuccom (még az esetlegesen vásárolt könyveknek, csokiknak és fonalaknak is hagytam helyet). Gondolom, hogy a -20 fok Rovaniemiben sem hidegebb, mint Tallinnban (de ha igen, akkor maximum este bent maradok a lakásban és alszom, nabumm). 

És mégis.

szerintem

azért utálja mindenki ennyire a januárt, mert az ember legszívesebben csak feküdne az ágyban vagy a kanapén, 3 takaró alatt, egy bögre teával/kávéval/punccsal a kezében és olvasna/sorozatot nézne/társasozna/álmodozna. Neadjisten aludna.

Ehelyett mit kell csinálni? Új év, új lendület (lol, ezt is ki találta ki), lezárni az előző évet, repülőrajttal kezdeni az újat, folytatni a pörgést, amit - elvileg - december végén visszább vettünk egy kicsit. Nincs hely, nincs idő feltöltődni. Pedig tél közepe van, ez még bőven a pihenés ideje kéne, hogy legyen. Ehh.

(mostjólmegmondom-rovatunkat olvasták)

Anyway, holnapután repülök Finnországba. Idén megfejelem a tétet, és egészen Rovaniemiből fogok hazajönni úgy, hogy nem szállok repülőre. Na nem egyben, közben meglátogatom az öcsémet Tallinnban, és most Varsóba is beiktattam egy szünnapot.
Az is látszik, hogy idén is többet kell majd utaznom, mint szerettem volna, de még bízom benne, hogy a szeptemberi projektzáró találkozót össze tudom kötni a húgom meglátogatásával, és akkor legalább annyival kevesebbszer kell elindulnom.

the joy of empty spaces

Napfelkelte előtti üres óra

Csak bámulni a plafont

Álmodozással töltött vonatút

A csizmám alatt ropogó hó

Ülni a kályhapadkán és 

gondolatban messze járni a tér és idő elmúlt bugyraiban

Jóga után csak feküdni a matracon és lélegezni

Céltalan kószálás az erdőben

A kezeim közt formálódó horgolmányok

A sütő előtt törökülésben olvasni, míg várom, hogy kisüljön a kenyér

Tánc selyemsuhogás közepette

Az éjszakai égbolton szikrázó csillagok

Bújós plüsskutya az ölemben

 

 

hogy nem kell
mindig
mindennek
mindenkinek
hogy értelme legyen, haszna legyen, előrevigyen

hogy lehet elmerülni az ürességben
élvezni a hiányt
lekapcsolódni a 21. század túlzottan szapora szívdobogásáról
feloldódni a csendben, az éjszakában, a szélben

másoknak is egy hisztis hároméves lakik az agyában?

Mostanában kezdem úgy érezni, hogy nem kell mindenkinek annyira megküzdeni minden.egyes.tevékenységért magával, mint nekem a mindennapokban. Fiú például elhatároz valamit, felkel, és megcsinálja. Vagy kitalálja, hogy délelőtt főzni fog, délután meg porszívózni, és aztán a legkisebb fennakadás nélkül így is lesz.

Én meg folyamatosan azt érzem, hogy alkudozni kell magammal, mint egy kisgyerekkel, hogy egyáltalán el tudjak kezdeni valamit.

Jó, ma hétfő van, úgyhogy akkor dolgozunk.
De nem akarok.
De hétköznap van, úgyhogy muszáj.
De nincs kedvem! Majd holnap dolgozom többet.
Az jó lenne, de te is tudod, hogy nem így lesz.
Jó, de most NEM AKAROK! Nem akarok kommunikálni! Nem akarok megoldani dolgokat!
Jó, akkor délelőtt csak fordítunk, meg esetleg szakirodalmazunk, ráér délután e-maileket írni. Jó lesz így? Akkor most keressük meg a laptopot, jó?

Ehhez nagyon hasonló párbeszédeket kell lefolytatni magammal MINDENNEL kapcsolatban, amihez épp abban a pillanatban valamiért nincs kedvem. A kenyérsütés (amit egyébként alapvetően szeretek csinálni) elkezdés például egy kínszenvedés, aminek az első lépése csak annyi, hogy kinyitom a hűtőszekrényt és kiveszem belőle a kovászt, aztán már muszáj csinálni, és akkor már megy - de ezt a lépést órákig tart megtenni, mert az agyam képtelen elköteleződni emellett az "egész napos" tevékenység mellett (holott kb. nettő húsz perc munka van a kenyérrel, csak ugye sokat kell várni a lépések közt) (az élesztős kenyér még rosszabb, mert az gyorsabban kész van, és folyton félek, hogy el fogom felejteni, úgyhogy nem tudok másra koncentrálni). Ugyanígy a kerti munka: amikor kint vagyok, akkor már élvezem és nem akarom abbahagyni, de amíg kimegyek, az van, hogy egy napokig tartó küzdelem magammal. Pedig akarom csinálni, szeretem csinálni, utána is mindig jól érzem magam - de képtelen vagyok megtenni az első lépést. 

A rutinszerű, viszonylag gyorsan végrehajtható dolgok a legjobbak, mert ott nem pörög azon az agyam, hogy minden részletet előre végig kell gondolni, hanem csak elkezdem, és autopilot üzemmódra vált az agyam. Ilyen a mosogatás, a főzés, most már nagyjából ilyen a reggeli rutin (jóga, zabkása, tea), a teregető leszedése, a takaróhorgolás, a kutyasétáltatás. Azt hiszem olvasni is azért olvasok mostanában annyit, hogy ne kelljen magammal küzdeni.

Elismerem, leírva kicsit nevetségesnek hangzik ez az egész, de nagyon fárasztó így menni előre. Vannak persze jobb időszakok, de ez most nem tartozik közéjük.

egyensúly, elveszett

Tegnap este elalvás előtt azon gondolkodtam, hogy azzal, hogy milliószor kiegyensúlyozottabb és magabiztosabb lettem a folyamatosan szorongó, kialvatlan, arconpörgős tíz-tizenkét évvel korábbi énemhez képest, azzal ugyan kigyomláltam a mélységeket... a heteken át tartó szorongási rohamokat, a rengeteg sírást, a folyamatosan rám ülő irreális félelmeket, a túlzó perfekcionizmust, a kilátástalanságot, az imposztor-szindróma egy részét...

... viszont elvesztettem a magasságokat is.

Nem akarnék visszatérni a rendszeres dührohamokhoz és sírógörcsökhöz, csak azért, hogy megtapasztaljam azt az extázist, amikor valami sikerül. Nem hiányzik a bizonytalanság, a jövő való folyamatos aggódás sem, amit felváltott a "majd lesz valami" magabiztossága. Nem akarnék visszamenni.

De az az érzés, hogy én vagyok az élet királynője, az néha hiányzik. De lehet, hogy ez már örökre ott marad a húszas éveimben, és nem kell nekem királynőnek lennem, csak egy csendes, de boldog erdei mezei boszorkánynak.

2024

Mielőtt végleg elmerülök az új évben, még közzéteszem ezt is... Nem olyan részletes, mint szeretném, de jobb, mintha meg se írtam volna.

2024 egy jó nagy hullámvasút volt, volt benne nagyon fent és nagyon lent. Összességében nehéz volt, talán azt is mondhatom, hogy felnőtt korom legnehezebb éve, akkorák voltak a tétek.

eddig történt 2025-ben

Vettem jegyet Rovaniemibe (és onna Helsinkibe, majd Tallinnba), és foglaltam időpontot szemészetre az EgészségAblak appon keresztül. Remélem fogadnak (és azt is, hogy nem azt mondják majd, hogy mondjak búcsút a bal szememmel való látásnak). Ja, és már kertészkedtem is, mert ma 15 fok volt.

Egy dolgot kértem 2025-től, hogy kevésbé legyen hullámvasút, mint a tavalyi év. Egyelőre vannak kétségeim.

2024 könyvekben

Nem felejtettem ám el az évösszegzés(eke)t, de az új év első pár napját annyira aktív semmittevéssel töltöttem (a maratoni karácsonyozást kiheverendő), hogy még le is betegedtem másfél napra egy kicsit amúgy ez se teljesen igaz, mert öt nap alatt két tortát is sütöttem már két szülinapozásra.

Öhm. Szóval. Könyvek 2024-ben.
Dőljetek hátra, hosszú lesz...

winter drinks IV.

Az utolsó héttel kicsit megcsúsztam, mert a karácsonyozások sorozata miatt nem nagyon volt kedvem kísérletezni. De az utolsó három nap (mármint a hónap utolsó három napjában) végül bepótoltam a lemaradást.

1. "Mexikói bájital"
Hozzávalók: zabtej, "Mexikói bájital" fantázianevű fűszerkeverék

Ezt a fűszerkeveréket még valamelyik Ázsia boltos kirándulásomon vettem le a leárazott polcról, és gondoltam itt az ideje kipróbálni. Nem annyira jött be, de nem segített a helyzeten, hogy nem lábasban melegítettem a zabtejet, hanem mikróban (mert rohantam, nyilván), úgyhogy szerintem nem tudott rendesen feloldódni a cucc. Kellemesen csípős volt, viszont amellett sajnos csak a fahéjat éreztem benne. Majd kipróbálom rendesen is.

2. Fekete teás forró csoki
Hozzávalók: mandulatej, (szálas) fekete tea, étcsokoládé, habtejszín

Az eredeti receptben Earl Grey-jel készítik, nekem az nem volt itthon most, úgyhogy sima fekete teával csináltam - amiből egyáltalán semmi nem érződött a végeredményen. Nem volt rossz, de egy sima forró csoki lett a vége.

3. "Orosz tea"
Hozzávalók: fekete tea, forró víz, narancshéj, narancslé, fahéjrúd, egész szegfűszeg

Ezt már régóta ki akartam próbálni, csak sose volt itthon egyszerre elhasználható citrom és narancs. Most se, de gondoltam, jó lesz így is. Elég keserű lett a végeredmény, amin határozottan segített volna, ha rakok mézet vagy cukrot bele, csak mire eljutottam a kóstolásig, addigra két szobára voltam mindkettőtől, és nem volt kedvem visszamenni. Ez sem lesz a kedvencem a kipróbáltam közül, de egyszer azért megcsinálom majd rendesen is.

Stay tuned, hamarosan jönnek az erőleves-beszámolók! :D

2024 számokban

jóga: ~7361 perc (kb. 122,5 óra)

edzés/futás:    ~ 4068 perc (kb. 68 óra)
                         236 km futás

séta: ~239 óra 

kert: ~265 óra itthon + ~50 óra Kertésznél

pranayama: 53 óra 13 perc mínusz amit belealudtam :D

olvasás:   - az év 358 napján olvastam legalább egy kicsit
                - 62 elolvasott könyv
                - 19345 elolvasott oldal (a Moly statisztikája szerint - ennél kicsit több volt, mert a félbehagyott könyvek és az idei évre átcsúszott olvasmányok oldalszámait nem jelölgettem be külön)
                - 9 új nemzet a világolvasós projektemhez

Az év mottója: sok kicsi sokra megy - ez talán a pranayamán látszik a legjobban, de igaz a jógára és az olvasásra is. A pranayama kicsit megtévesztő lehet, mert ez este az elalvás előtti utolsó programpont, és sokszor bele szoktam aludni (alapból ezért kezdtem el, segít offolni az agyamat). A kihagyott napokkal együtt ez kb. napi 9 perc időráfordítás - a leghasznosabb mikroszokás, amit az elmúlt években sikerült beépítenem.

A napi jóga időtartama meglehetősen változó, a 10 perc minimumot igyekszem tartani (bár néha becsúszott ennél kevesebb is, amikor csak azért nyújtottam + lélegeztem egy kicsit, hogy ne maradjon ki a napból), de vannak időszakok, amikor a napi 30-40 perc is megvan. Az átlag most kb. 20 perc/nap, amivel összességében elégedett vagyok.

Az olvasás szintén: kevesebb könyvet olvastam, mint tavaly, viszont csak pár száz oldal eltérés van - kevesebb volt a képregény meg a mesekönyv. Zsúfolt időszakokban a novellás kötetek és a mesegyűjtemények segítenek ki, amikor a reggeli mellé csak elolvasok egy-egy rövidebb szöveget (aztán persze vannak azok a napok, amikor meg egész könyveket olvasok ki, de ebben is sokat segít a rendszeresség - legalább ugyanolyan gyakran nyúlok könyv, mint a telefonom után).

Futni többet szerettem volna, de így is több mint kétszer annyi km lett a vége, mint tavaly, úgyhogy nagyon azért nem panaszkodom.

A séta nagyon egyenetlenül volt elosztva, januárban térdig jártam a lábaimat Észtországban és Norvégiában (kb. 54 óra volt a vége), augusztusban pedig kevesebb, mint 3 órát voltam sétálni (mondjuk ezt simán a melegre fogom). Ezt jó lenne idén kicsit kiegyensúlyozottabban csinálni, de összességében nem érzem rossznak a végeredményt (pláne, hogy ugye futottam is mellette, sokszor ugyanazokon a helyeken, ahova sétálni járok).

Kertészkedni meg, hát, mindig lehetne többet, ezt inkább kíváncsiságból kezdtem el írni, hogy lássam, mennyi munkával mit lehet kihozni a kertből. Idén folyt. köv.!

Az évösszegzés is hamarosan folytatódik, a szokásos könyves és év végi kérdéses poszttal. :)