1. books

Rég írtam könyvekről, de most szeretnék ajánlani kettőt is.

A világ minden tudása sem alakíthatta ki az emberben a jó és a rossz megkülönböztetésének képességét.

Az első Andrea Wulf Lázadó szellemek című mesterműve. Wulfnak pár éve jelent meg egy mási könyve is magyarul, amiben Alexander von Humboldt életét (pontosabban életének egy részét) és munkásságát mutatja be, annak minden izgalmával és szövevényességével együtt. Ez az ismeretterjesztő? életrajz? dokumentumkönyv? ugyanabba a korszakba repít, és a von Humboldt testvérek is megjelennek benne, de a fókuszban ezúttal az ún. "jénai iskola" tagjai vannak: Goethe, Schiller, a Schlegel fivérek, Schelling, Fichte, Novalis, Humboldt (főként Wilhelm) és - mindenekelőtt - Caroline Michaelis/Böhmer/Schlegel/Schelling (volt egy pár férje :D) legtermékenyebb éveit mutatja be a 18-19. század fordulóján. Én abszolút nem voltam (vagyok) képben ezzel a korszakkal, a francia forradalom és Napóleon nagyjából megvan, Goethétől olvastam gimiben (most megint kedvet kaptam hozzá), Kantról tanultam filozófia órán (szintén gimiben :D), és a romantika műfaja nem teljesen ismeretlen számomra. De ez a történet, a jénai iskola, a filozófia megújulása, a romantika születése nem volt meg nekem, pedig - ahogy a szerző többször is kiemeli - a modernkori én "születése" a mai napig befolyásolja a gondolkodásunkat, az életünket, az oktatást, a gazdaságot, a társadalmat. Ennek a néhány embernek, együtt töltött éveiknek, munkásságuknak nagyon messzire gyűrűző hatásuk volt/van, és mégis, szinte nem is tudunk róluk. (Itthon. Aztán, hogy Németországban mi van, azt nem tudom.) Biztos lehet ezt is vitatni, de én nem fogom, egyrészt mert ugye nem vagyok nagyon otthon a témában, másrészt meg engem Andrea Wulf abszolút meggyőzőtt arról, hogy milyen fontos volt az az időszak. Nem egy félnapos, könnyed olvasmány, én majdnem 2 hónapig olvastam, és sok helyen jelölgettem be szövegrészeket a szabad akaratról, a természettudományok és művészetek kapcsolatáról, az erkölcsi kötelezettségekről, és még sok minden másról. De nagyon ajánlom mindenkinek, a szerző - ismét - fantasztikus kutatómunkát végzett (több mint 100 oldalnyi forrásjegyzék van a könyv végében!), a stílusa szerintem lebilincselő, és, nem mellesleg a bemutatott időszak történésekben is bővelkedik (emberi kapcsolatok és történelmi események terén is). 

 Az üresség az egyik legfájdalmasabb érzés, amit az ember megtapasztalhat.

A másik könyv pedig Tari Annamária Üresre töltve című könyve, ami elsősorban a generatív AI (ezen belül is főként a ChatGPT és más, "beszélgetős" AI-k) gyerekeket és fiatalokat érintő veszélyeit taglalja. Először kicsit csalódott voltam, mert a fülszöveg alapján tök mást vártam, és engem a könyv felépítése is folyamatosan kidobott magából (minden fejezetben legalább egy elképzelt párbeszéd van, amik nekem nagyon sántítottak több szempontból is). De még ezek ellenére is egy nagyon elgondolkodtató, sőt, bevallom, számomra kissé ijesztő olvasmány volt. Én ugye nem vagyok pszichológus, és gyerekpszichológiával, fejlődéslélektannal kb. semennyit nem foglalkoztam eddig, szóval lehet, hogy másoknak ezek mind alap dolgok, de az érzelmi fejlődésről, érzelmi érettségről, valamint ezeknek a social médiával való kapcsolatáról nagyon sok új és elgondolkodtató információt kaptam. Aminek hatására a saját működéseimen, szokásaimon (meg a körülöttem levőkén is, hihi) is (újra) el kellett gondolkodnom. A könyv lezárása mondjuk egyáltalán nem tetszett, de hát van ilyen, ettől még tényleg gondolatébresztő olvasmány volt. 

Kürti Andrea