Ma végre rászántam magam a szaloncukrozásra. Azt hiszem, ez nem lesz az én műfajom, a csokiba mártogatós rész erősen a panírozásra emlékeztet, amit szintén nem szeretek csinálni, de legalább megnéztem a Mulant. Eredetileg szerettem volna "rendesen" csinálni, és temperálni a csokit, meg minden, de nem találtam meg a hőmérőt, és végül nem is nagyon volt kedvem még ezzel is pepecselni, úgyhogy maradt a fapados megoldás. Aztán ráadásként még megcsináltam egy adag minipogácsát is. De a szaloncukrozásnak sincs még vége, a zselés és a gesztenyés mellé szeretnék még marcipánosat, meg ha marad elég kókuszreszelék, akkor kókuszosat is csinálni, szócal lesz még egy kör.
(Amúgy kicsit unom már, hogy csak a karácsonyról írok, sajnálom, de nem nagyon történik semmi más mostanság, a hosszabb elmélkedéseket meg nincs kedvem begépelni.)
A gesztenyéset lopom, nem is tudom, nekem eredetileg miért nem jutott eszembe (és igen, a mártogatás nagyon nyűgös, de sajnos annyival jobb lesz a végeredmény, hogy megéri vacakolni vele, és utána napokig csokit takarítani a konyha legváratlanabb pontjain is).
VálaszTörlésNálunk ma indul be a nagyüzem, de legalább itt lesznek a tesóim meg az unokahúgom, akik át tudják venni, ha már unom :)
Én egyelőre úgy érzem, hogy érdemesebb lett volna aprósüteményekbe ölni az időmet a szaloncukor helyett, de majd meglátjuk, hogy milyen visszajelzéseket kapok rájuk (én - már - nem vagyok egy nagy szaloncukros, szívesebben eszem sütiket). :))
TörlésAz jó, ha van hozzá társaság, akkor lehet én is kevesebbet puffogtam volna! :D