bevallom, hogy nem tudom, mit kezdjek ezzel a blogolás-dologgal.
Egyrészt ez is egy kapcsolattartást a külvilággal, amire időnként iszonyú szükségem van, mert a mindennapokban nem találkozom olyan nagyon sok emberrel, és néha jól esik kiadni magamból a dolgokat, még ha nem is kapok sok visszajelzést (vagy nem is akarok visszajelzést kapni).
Másrészt meg nekem ez a blogolás egy kicsit ilyen guilty pleasure, az irl ismerőseim közül senki nem tud róla (kivéve most már Kamit és Lunát, akikkel múlt hétfőn találkoztunk, de na, értitek), és egyre rosszabbul érzem magam amiatt, hogy időnként írok róluk (főleg Fiúról) az internetre, ahol ismeretlen emberek olvassák ezeket. Bár nem gondolom, hogy bármi kompromittálót megosztanék bárkiről, meg hát kb. csak a közös programokról szoktam írni, de akkor is rossz érzés.
De nem akarom közkinccsé tenni a blogomat (a régi egy darabig kint volt a Fb profilomon), és elmondani nekik, hogy amúgy itt írok naplót. Most hetek óta azon dilemmázom, hogy legalább Fiúnak el kéne mondani, hogy van ez a blog, és nem szeretném, hogy olvassa. De nem akarom elmondani.
Viszont nem akarok másról írni, mint a mindennapi életem.
Na, szóval ezért zártam be, mert így legalább valamennyire látom, hogy kik vannak itt (és, spoiler: nem sokan).
Viszont így meg jelentősen visszaesik az olvasottság, ami meg az exhibicionizmusomat érinti meglehetősen rosszul. Nincs belőle sok, pont annyi, amennyit egy nyilvános blog kielégített, de hát most még az a kicsi is elégedtlen, amikor látja, mennyien olvastak egy-egy bejegyzést.
Na, szóval, nem tudom mi legyen.
Pont ugyanígy vagyok ezzel. Két napja újra írok a privátban, és ahhoz képest, mennyi kedves érdeklődő levelet kaptam, ilyen napi 1-2 nézőszám van, gondoltam aha jó, akkor érdeklődés hiányában majd írok magamnak, amíg meg nem unom. 😄
VálaszTörlésEgy kicsit így vagyok én is vele... majd meglátom, mi lesz.
TörlésMondjuk hozzád próbáltam többször is kommentelni (hétfőn is meg tegnap is), de nem engedte a rendszer. :-/ De akkor mondom itt, hogy nagyon izgalmas kenyereket sütsz, főleg a céklás tetszik! :))
Néha engem sem enged :( nem tudom, mitől függ...
TörlésKöszönöm, nekem is az a kedvencen😇
luna, én is szívesen olvasnálak, ha lehet meghívót kapni ismeretlenül - vagy a blogom alapján. :)
TörlésBloggerek automatikusan kapnak. :) írd meg az email címed, és küldöm is
TörlésKedves Luna, lehet h csak az a gond, h bár sokan örülünk h újra írsz, de én pl mindig a "normál" blogodról léptem át a zártba. Próbáltam az emailjeim között megkeresni, de nem találtam meg a zárt linkedet. Pedig tudom h olvastalak. Lehet h más is így van ezzel. üdv
Törléstermészetesen az első kommentre akartam reagálni
Törlésna, én pont emiatt az exhibicionizmus miatt nem szivesen zarnek be. nekem is kimerul az eletemben nagyjabol ennyiben, hogy akkor orulok, hogy iksz tucatnyi napi olvasottsagom van (blogvember alatt meg picit tobb is). :) a pasim nekem is csak tudja, hogy irok, de nem osztottam meg a blogomat, es nem is szeretnem. nem erzem amugy, hogy te barmit barkirol kiadnal, de nyilvan ez szubjektiv, es attol meg lehet neked egyre nehezebb erzes ez a “titok”.
VálaszTörlésValahonnan onnan indult ez az egész, hogy belegondoltam, hogy én nem biztos, hogy örülnék, ha egy ismerősöm egy random blogon, amit bárki olvashat az interneten, írna rólam... és én meg közben mégis ezt csinálom. De igazából ez egy nagyobb téma, sokat küzdök úgy általában az online jelenlét meg a digitális lábnyomom kérdésköreivel, és a blogolás csak egy szelete ennek az egésznek. Nem gondolom amúgy én sem, hogy bármi olyat megosztok, ami tényleg annyira magánúgy vagy titkos, de pl. van olyan ismerősöm, akinek szinte 0 az online jelenléte, nincs fenn semmilyen social média felületen sem, és el tudom képzelni, hogy őt zavarná akár ennyi is, még névtelenül is. De közben meg érzem azt is, hogy a mai világban, amikor algoritmusok követik minden lépésünket, ez az egy anonimizált blog meg valószínűleg nem sokat nyom a latban...
TörlésNa, hát ennél bővebben most nem mennék bele, de ilyenek vannak a fejemben ezzel kapcsolatban. :D
Teljesen megértem, olyan nehéz ez - valahogy a nyílt blognak más a hangulata, és amikor bezártam, kicsit klausztrofób lett tőle, és nem hozta meg az íráskedvem, de azt én se tudom, hogy lehet jól bevonni ebbe az IRL szereplőket (szerencsére a pasimat és a tesómat, akiknek mutattam, hogy van, teljesen hidegen hagyja a dolog, de azért próbálkozok úgy írni, hogy ha bárki magára ismer, csak olyasmit találjon, amit személyesen is simán vállalok).
VálaszTörlésez amugy egy tokjo merce, amit irsz. eddig meg sosem gondoltam at igy, de en is eszerint irok. :)
TörlésÉn is csupa olyan dolgot írok csak, amit személyesen is vállalok - ez egyébként egy csomószor korlátoz, mert nem akarok nagyon bensőséges témákról írni (bár így zárt blogban magamról lehet, hogy jobban merek majd, de másokról biztos, hogy nem fogok), és sokáig feleslegesnek éreztem hogy papíralapú naplót is írjak a blog mellett (vagy valami ilyesmi, ezt nem sikerült még jól megfogalmaznom). Most egy kis ideje újrakezdtem a kézzel írt naplómat is, ami ugye egy teljesen más műfaj, más funkcióval... de az az érzés még mindig megvan, hogy minek örökítsem meg két helyre az életem? Sőt, nem is csak kettő, mert van a határidőnaplóm is... na mindegy, elkalandoztam, a lényeg, hogy - ahogy creusának is írtam fentebb - ez egy nagyobb kérdéskörnek az egyik szelete, ami most épp előtérbe került.
Törlés