Kicsit összefolyt az utolsó két nap, ezeket a bejegyzéseket már hazafelé írom (épp a reptérre tartó buszon ülök), mivel tegnap és tegnapelőtt este már nem volt energiám beszámolót írni. (Sőt, a közzétételre már haza is értem, mert út közben nem volt elég wifi a képek feltöltéséhez.) Péntek reggel már kb. úgy ébredtem, mint akit kifacsartak, nem is siettem nagyon a felkeléssel, csak 10 körül indultam el a napi sétára.
Végül úgy döntöttem, hogy megint turistáskodom egy kicsit, és az Írók Múzeumába mentem először, ahol Robert Burns, Walter Scott és Robert Louis Stevenson életéről lehet egy-egy kiállítást megnézni. Kb. semmit nem tudtam róluk, úgyhogy végül is érdemes volt végigjárni mind a három szintet, de összességében nem volt nagyon izgalmas a kiállítás.
Ezután felsétáltam a várba, és megnéztem a kilátást. Itt persze rengetegen voltak, úgyhogy nem is maradtam sokáig.
A következő állomás John Knox háza volt, ami a mesemondó központnak is helyet ad. Itt végül hosszas hezitálás után a kiállítást nem néztem meg (derékfájás és spórolás okán), viszont vettem két mesegyűjteményt (nehéz volt csak kettőt választani, azt azért elárulom).
Ezután elmentem abba a múzeumba, amivel kezdeni kellett volna az itt tartózkodásomat: Edinburgh városi múzeumába. Itt sem néztem mindent végig tüzetesen (az ezüstnemű-gyűjtemény pl. nem annyira keltette fel az érdeklődésemet), de megtudtam pár fontos infót meg néhány újabb érdekességet a város történelméről (beleértve a felvilágosodás korát is, amit ugye a free walking tour nem fedezett). A kerámiagyűjteményben is akadtam emlékezetes darabok. Majdnem vettem egy hűtőmágnest is, de aztán végül mégsem. Kicsit sajnálom, mert amúgy szeretem gyarapítani a térképet a hűtőnkön, de annyira drágák voltak, és nem is tetszettek, hogy végül inkább kekszre költöttem a pénzemet. :D
Végül este kicsit egyedül voltam otthon, olvastam meg idegeskedtem, amíg Fotós bátyja (akinek még mindig nem találtam jó nevet) haza nem ért. Akkor beszélgettünk még egy másfél órát, aztán el kellett indulnom, hogy elérjem a 22.15-kor induló buszomat. Ami egyébként teljesen tele volt, de meglepő módon 3-4 órát egész jól tudtam még így is aludni rajta.
Összesen egyébként kb. 23 órát voltam úton: péntek este ottani idő szerint 9-kor indultam el a buszállomásra Edinburgh-ban és másnap este itteni idő szerint 9-kor szálltam le a vonatról Cukrászdaföldén (ahonnan még kb. 15 perc autóval hazajönni). Meglehetősen kimerült voltam a végére, de örülök, hogy nem kellett egy éjszakát végül Budapesten töltenem.
Na, hát ennyi volt a nagy angol-skót utazásom, köszönöm, hogy velem tartottatok. :D
Én nagyon köszönöm a beszámolót. Legszívesebben már ma felszállnék egy Edinburgh-ba menő repülőre. Londonba szerencsére gyakran járok, ott él a lányom. Imádom, hogy annyi gondozott és gyönyörű kertjük van. Én is el tudok merülni benne napokra. Emlékszem Firenzébe is bemenekültem egy botanikus kertbe, mert annyira jól esett a nyugalom, a csend, a kinti nyüzsgés után.
VálaszTörlésÖrülök, hogy inspiráltak a beszámolóim! :) Remélem egyszer eljutsz Edinburgh-ba is! Vonattal viszonylag gyorsan át lehet érni egyébként.
TörlésÉn pár éve szoktam rá a botanikus kertek meglátogatására, és hát amellett, hogy tényleg menedéket jelentenek a nyüzsgő belvárosok elől, csodákat lehet látni mindegyikben!
Szuper beszámoló volt, üdv újra itthon. Pihenj sokat! :)
VálaszTörlésKöszönöm! Igyekszem, de eléggé elmaradtam a kerti munkákkal. :D
Törlés